Nehéz lenne megmondani, így 40 év távlatából, hogy melyikőnket mi sodort a zenélés felé, amikor hetedikben úgy döntöttünk, rock zenekart alapítunk. Amit biztosan tudok, engem az a pillanat, amikor meghallottam az AC/DC Live Wire című számának intróját.
Teljesen kész voltam a basszustól, a nyers gitárhangtól, meg attól, ahogy tankönyvi módon építkezett a hangszerelés. Akkoriban a szalagos magnóról még egymás után hallgattuk az ABBA-t, a Deep Purple-t, a Boney M-et, a Black Sabbath-ot. A Live Wire után elmaradtak a sláger bandák Smokie-stól, Baccarastól, maradt a rock. Igaz, a moziban még megnéztük az ABBA filmet, de másnap már a Led Zeppelin, A dal ugyanaz marad remekművén esett állunk a padlóra, mert a Zeppben aztán úgy tudtak, ahogy mi sose fogunk. És nem is tudtunk tényleg, sosem. De az igazi az AC/DC koncertfilm volt. Naná, hogy többször megnéztük egymás után, suli, meg házi feladat helyett. Utána pedig nyomás hozzánk, és próbáltunk valami hasonlót csinálni. Persze, sikertelenül. Jelzem, csak rá egy évre kezdtünk el gitártanárhoz járni. Aki dzsesszgitáros lévén, ki nem állhatta az AC/DC-t.
Aztán meghalt Bon Scott, az énekes. Belefulladt a saját rókájába, ameddig a többiek piáért álltak sorban. Senki sem mondta, hogy a rock and roll apácanövendékek hétvégi szórakozása. Pont akkor távozott, amikor csúcsra értek a Highway To Hell albummal. Hát, Bon Scott nem csak megénekelte, megélte azt az életérzést. Temette a világ a bandát, kár érte. De nem addig az! Emlékszem, tüdőgyulladással feküdtem otthon (vicces gimnazista osztálytársaim lecke helyett szivart hoztak), s a betegágyban apám Calypso magnójára rögzítettem Komjáthy György rádióműsorából az új, minden addiginál pompásabb lemezüket, a Back In Blacket. Nem csupán új énekes, Brian Johnson, de megújult muzsika.
És itt elérkeztünk Malcolmhoz. Ő volt ugyanis a zeneszerző. Öccse, Angus a gitárfenomén, a showman. De a stílus: a rock and roll és a boogie elszakítása a bluestól és a keményrock felé billentése, egyedül neki köszönhető, mondjuk ki: az egész műfajban. A mással össze nem téveszthető hangzás, méghozzá folyamatos megújulások közepette, az mind Malcolm Young zsenije.
Kísért egy kép a netről, ahol Malcolm bemutatja az új számot, Angus és Cliff Williams, bőgős pedig bámulják a kezét, hogy megtanulják.
Mától máshol, másokat tanít a rock and rollra, abban a mind több tagot számláló égi zenekarban.
