A gabonapiacot már most is nagymértékben meghatározó orosz és ukrán termelés további bővülése erőteljesen veszélyezteti a magyar gazdák exportlehetőségeit. Hagyományos piacaik és versenyképességük megőrzése érdekében elengedhetetlen a hazai gabonastratégia újragondolása, amelynek során a mennyiségi termelés mellett helyet kell kapnia a kisebb piaci szegmenseket kiszolgáló specializált termesztésnek – hangzott el a szektor vezetői számára a K&H-ban rendezett Agrár Klub legutóbbi rendezvényén.
„Az elmúlt év kiugró terméseredménye alapján talán sokakat meglep, hogy éppen most kongatjuk a vészharangot a gabonatermesztés jövőjével kapcsolatban. Látni kell azonban, hogy egy olyan globális piacról beszélünk, amelyet kevésbé a hazai termés, sokkal inkább a nemzetközi folyamatok határoznak meg – mutatott rá az ágazat problémájára Tresó István. A K&H Agrárüzletág vezetője megfogalmazása szerint „figyelmeztető számunkra”, hogy a világszinten magas készletek miatt a tavalyi, mintegy 1,2 millió tonna malmi és 2,5-3 millió tonna takarmány minőségű termés legnagyobb részét egyelőre nem értékesítették a gazdák, így annak értéke nem realizálódott a termelőknél. Eközben viszont Ukrajna és Oroszország egyre nagyobb mennyiséggel van jelen a világpiacon. „Jelenleg a globális gabonapiac 56-58 százalékát teszik ki, így ha a közeljövőben csak 1-2 százalékkal növekszik a keletről érkező export gabona mennyisége, már az is igen komoly nehézséget okozhat a hazai termelők számára” – hívta fel a figyelmet a banki szakember.
A gabonapiac globális helyzetét és a hazai gazdák számára ebből adódó lehetőségeket a téma kiváló szakértője, Potori Norbert, az Agrárgazdasági Kutató Intézet kutatási igazgatója mutatta be. A szakember rávilágított arra, hogy míg a fejlett országokban a demográfiai fejlődés miatt inkább keresleti korlát, addig a fejlődő országokra kínálati korlát jellemző, ennek megfelelően eltérő stratégia alkalmazható a két célpiacon. A gabonapiacot befolyásoló tényezők között megemlítette az energiapiaci kölcsönhatást, a kereskedelem liberalizálására irányuló vagy az ezzel ellentétes törekvéseket, az egyre szélsőségesebbé váló időjárás okozta növény- és állatbetegségeket, a megművelhető földterület és öntözővíz jelentette természeti korlátokat és a geopolitikai konfliktusokat is. Világszinten a búza iránti kereslet 60 millió tonnával, a kukoricakereslet pedig 100 millió tonnával növekszik 5 évente. A repce esetében elképzelhető a termelés visszaszorulása Európában, miközben a napraforgó termelése egyre inkább Dél-Kelet-Európa irányába tolódik, miközben a szójánál a következő években ugrásszerű termelésnövekedés várható Ukrajnában és Oroszországban – hangsúlyozta a kutatási igazgató.
A lehetséges kiutakról a szakmán belül megoszlanak a vélemények. A kedvező magyarországi természeti adottságokon, mezőgazdasági hagyományokon és sok évtizedes szakértelmen alapuló termelés helyett a szakember a piackutatásokat követően a pontos fogyasztói igényekhez igazodó, specializált értéklánc-alapú termelés fontosságát hangsúlyozta. Ennek gyakorlati megvalósulását abban látja, hogy a hazai gabonatermesztésnek az ömlesztett áru (bulk commodity) előállítása mellett egyre inkább a termelési hely és minőség szerint megkülönböztethető, a végfelhasználás szerint elkülönülő (Identity Preserved, IP), specifikus termelés irányába kell elmozdulni. Ez nyilvánvalóan jelentős többletráfordítást, külön termeltetői szerződések kialakítását és jól izolált logisztikai lánc megvalósítását kívánja meg, miközben többnyire réspiaci igényt elégít ki. Így tehát sikerességének nagyban feltétele a vertikális integrációk megerősödése, ami nem gyors folyamat, és a fizetőképes kereslet, amely képes és hajlandó elismerni a jóval magasabb hozzáadott többletértéket.
A jó minőségű, a piac elvárásainak megfelelni tudó áru előállítását hangsúlyozta a jelenlegi gyakorlat kapcsán Kovács István Dezső, a KITE Zrt. terménykereskedelmi üzletág igazgatója. A szakember tapasztalatai alapján csak nagy mennyiségű, minőségben egységes és egészséges, a bioüzemanyag-gyártók, a malomipar és a takarmánykeverők eltérő igényeit kiszolgálni tudó áruval vehető fel a verseny a hazai és a nemzetközi piacokon. Ehhez olyan hazai adottság, mint a kiterjedt vasúthálózat, a környező (bosnyák és olasz) felvevőpiacok keresletének kiaknázása mellett a precíziós gazdálkodási technológiák fejlesztését is szükségesnek tartja. Mégpedig azért, mert az gazdaságosan üzemeltethető, folyamatosan fejleszthető és többletjövedelmet biztosító gazdálkodást tesz lehetővé.
