„Ha azt feltételezzük, hogy egy kínai cég világszínvonalú termék gyártását indítja el Magyarországon, akkor ugyanolyan világszínvonalú tudás birtokában lehet, mint például 1994-ben a General Electric volt. A kérdés inkább az, hogy mennyire épül be a magyar gazdaság szövetébe, és milyen pozitív folyamatokat indít el„ – mondta a Világgazdaságnak Lakatos Péter, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) társelnöke és a Videoton társvezérigazgatója, akivel a Magyar Kereskedelmi is Iparkamara gazdasági évnyitóján, a helyszínen beszélgettünk a világgazdasági tendenciák megváltozásáról, a kínai cégek előretöréséről és magyarországi megjelenésük mellett a német gazdaság problémáiról.
Lakatos Péter úgy látja, a Magyarországon működő, magyar tulajdonú vállalatok működésében a versenyszellem javításától kezdve az automatizáláson át egészen a munkaszervezésig hatalmas tartalékok vannak. Épp ezért kell segíteni őket, hogy megtalálják a legmodernebb módszereket. Ebben természetesen szerepe van az oktatásnak, és továbbképzéseknek, és általában a közoktatás különböző lábainak.
A most betelepülő kínai cégeknek is megvan a mozgásterük beépülni a magyar gazdaságba
De hasonlóan fontos szerep hárul azokra a világcégekre, akik betelepülnek, hogy ne csak a saját nemzetiségű alvállalkozóikat, vagy beszállítóikat hozzák helyzetbe, hanem átadják a tudásukat is. Ha így lesz, akkor az szerinte jótékony hatással lesz a magyar tulajdonú gazdaság hatékonyságára és az itthon maradó elkölthető jövedelemre.
Ez nem egy nagy újdonság, amit mondok, a 90-es évek második felében is ezek a trendek működtek. A beköltöző amerikai, japán, német cégek sokkal dinamikusabb beszállítói programokat, tudástranszfert hoztak be
– emelte ki a Videoton társvezérigazgatója, hozzátéve, hogy a most betelepülő kínai cégeknek elvileg ugyanúgy, vagy jobban megvan a mozgásterük beépülni a magyar gazdaságba, és magyar beszállítókat választani, Magyarországot pedig hídfőállásnak tekinteni, ahogy megvolt a 90-es években a General Electricnek, vagy a Philipsnek. Arra a kérdésre, hogy a kínai akkugyárak tényleg olyan alacsony hozzáadott értéket állítanak elő, és kockázatot jelentenek-e, mint ahogy a kritikusok állítják, azt mondta, hogy nehéz ezt most megítélni, sokkal könnyebb lesz majd 20 év távlatából. Bár azért azt megjegyezte, hogy kritikai elemzést megérne, hogy milyen egyéb alternatívák voltak, amelyek közül választani lehetett, amikor ezek a döntések megszülettek.
Az interjú teljes szövege itt olvasható.
Fotó: Vasvári Tamás
