Emlékeztető gyanánt: Anne Applebaum az a történész, aki még novemberben, egy gigaterjedelmű cikket szentelt a Washington Postban annak, hogy megmagyarázza: Kaczyński, Trump és Orbán miért nem igazi konzervatívok, sőt egyenesen a neobolsevik kifejezést aggatta rájuk. Hogy miért aggódik ennyire a közép-európai állapotok miatt egy amerikai történész, azt már akkoriban is megpróbáltuk megfejteni. Azon kívül, hogy Applebaum egyik szakterülete a kelet-közép-európai diktatúrák a huszadik században, történetesen lengyel férjjel is büszkélkedhet. Nem is akárkivel: Applebaum házastársa Radosław Sikorski, a néhai Tusk-kormány lengyel külügyminisztere.
Innen már nem nehéz egy pillanat alatt eljutni a következő logikai láncolatig: Tusk pártját, a Polgári Platformot (PO) 2015-ben leváltotta a Kaczyński vezette Jog és Igazságosság (PiS) nevű párt. Tehát Applebaum fúj Kaczyńskire. A PiS-nek jó kapcsolatai vannak a Fidesszel, tehát Applebaum fúj Orbánra.
A Közép-európai Egyetemen megrendezett előadás arról szólt volna, miben áll az egypártrendszerek vonzereje. Csakhogy erre nem igazán sikerült választ kapnunk, nem véletlen, hogy Applebaum beszéde után ezt egy kérdező is szóvátette a közönség soraiból. Az amerikai történész szépen artikulálva, szinte levegőt se véve negyvenöt percen keresztül puffogtatott olyan általánosságokat, amelyekről egy kicsit szorgalmasabb felsős diák már mindent tud. Sőt, amikor Applebaum a kelet-közép-európai kommunizmusokról értekezett, akkor magyarként az elalvással kellett megküzdenünk. Minden tisztes családban felnőtt magyar tudja, hogy aki valamilyen oknál fogva belépett, vagy belépésre kényszerítették a kommunista pártba, annak előnyei származhattak ebből. Mondjuk az sem ért bennünket meglepetésként, hogy a hallgatóságban több külföldi volt, mint magyar. Lehet, hogy egy amerikai fiatal számára a bolsevizmus működésének alapja új információnak számít, mivel sokuk szemében Sztálin nem egy véreskezű diktátor, hanem egy hős.
Aki lusta volt elolvasni Applebaum írását, hogy megtudja, miért is neobolsevik Orbán, Trump és Kaczyński, de gondolta, majd most elmagyarázzák neki, az is rendesen befürdött ezzel az előadással. Applebaum ezt a szót egyszer sem említette magától, csak egy hallgatói kérdés tudta erre terelni az irányt, de a történész ezután sem kezdett el agitálni – a közönség nagy bánatára – úgy, ahogy azt a cikkében tette.
Inkább csak folyamatosan, trükkösen összemosott mindent mindennel, hogy explicit ne kelljen kimondania a kormányról, de mégis azt üzenje: már Magyarországon is egypártrendszer van, kérem! Ez úgy zajlott, hogy amikor Applebaum az egypártrendszerek működését ecsetelte, többször felsorolt pár rosszhírű államot, például Kínát vagy Venezuelát, de Magyarországot ezekből a listákból rendre kihagyta. Aztán mégis mindig előkerültek rafináltan a magyarországi jelenségek példaként. Elmagyarázta, hogy jellemzője az egypárti rendszereknek az összeesküvés-elméletek gyártása, majd jópofáskodva megjegyezte, hogy a magyar kormány ellenséget gyárt a nyolcvanas éveiben járó öregemberből, Soros Györgyből, meg a bevándorlókból. Még szellemesebbnek érezte magát, amikor hozzátette: hogy ő nem is találkozik bevándorlókkal Budapest utcáin, a kormány mégis fenyegetésnek állítja be a migrációs válságot. Úgy látszik a kelet-közép-európai történelem szakértőjének elfelejtettek szólni, hogy kerítés épült a magyar-szerb határon. Pedig mielőtt megépült volna a határzár, bizony találkozhatott volna a bevándorlók okozta problémákkal. Amúgy az elmúlt évek történései után ne szégyelljük kimondani: aki még mindig azokon poénkodik, akik szerint a bevándorlás igenis rejt veszélyeket, az a legnagyobb mértékben komolyan vehetetlen, de minimum szánalomra méltó.
Azt is megtudtuk Applebaumtól, hogy ő a populista szót nem szívesen használja, az antipluralista jobb kifejezés, például a magyar kormányra is. Ezek szerint az antipluralista azt jelenti, hogy ugyan többpártrendszer van, de nem azok vannak kormányon, akiket Applebaumék ott szeretnének látni. Sajnos egyelőre itt ezt még olyan kőkorszaki módszerekkel döntik el, mint a választások, amelyen az a buta nép folyton kormányra juttatja a Fideszt.
Amikor a kérdésekre került a sor, két magyar is jelentkezett, és kétségbeesésüket fejezték ki. Mondandójuk inkább panaszkodásnak tűnt, mint kérdésnek, de az "ön mit gondol erről?" megoldotta ezt a problémát. Egyikük még azt is megkérdezte, "van-e még remény?". Applebaum megnyugtatta a kérdezőket: van, de a kormányváltás pontos receptjét nem akarta elárulni. Meg kell dolgozni a Soros-hálózat többi lerakatának is a spekuláns pénzéért.
Applebaum többször is elmondta, nem az a dolga, hogy a közép-európai helyzetet kommentálja, mégis többször megtette ezt Magyarországgal kapcsolatban. Igaz, alamuszi módon a legtöbbet a lengyelek kapták. Vajon ha Lengyelországban tart előadást, akkor ott mi vagyunk terítéken?
A végére pedig két megjegyzés:
-
aki térségünk nagy ismerőjeként haknizik a világban, annak annyit azért illik tudnia, hogy az “sz” betűösszetétel csak Lengyelországban jelöli az “s” hangot. Szóval a Fideszt nem “Fidesnek” ejtjük. Nem akkora dolog ezt megtanulni egy Kelet-Közép-Európa-szakértőnek.
-
olyan történészeknek, akik a CEU-n részt vesznek egy “A nyílt társadalom újragondolása” című előadássorozatban, az “igazi konzervativizmusról” kialakított véleménye akkor se lenne érdekes, ha úgy mondaná el, hogy közben triplaszaltókat vet a pódium felett.
Borítókép: channel4.com
