„Az M&A piacára komoly növekedési potenciált hozott az, hogy a rendszerváltozás idején indult és sikeressé vált magyar vállalkozásoknál az elmúlt években érett meg a helyzet a generációváltásra. Ahol a családon belül nem biztosított az eredményes utódlás, és egy profi menedzsmentnek sem sikerült átadni a stafétabotot, ott a cégeladás maradt az egyetlen alternatíva” – magyarázta Nagy Kálmán, aki 1996-ban, a Concorde Értékpapír Zrt. tranzakciós üzletágánál kezdett foglalkozni az M&A területtel, majd öt esztendeje – stílszerűen egy korábbi versenytársukkal, az MB Partnersszel fúzióra lépve – tették teljessé a szolgáltatási palettát.
Az ágazat hazai fejlődését – szemben a 2008-as globális válsággal – a koronavírus-járvány nem akasztotta meg.
Miközben évente átlagosan tíz ügyletet szoktak lezárni, 2020-ban – a legszigorúbb korlátozások alatt sem tétlenkedve – 16 cégértékesítést sikerült lebonyolítaniuk. Ebből öt esetben az adott vállalkozás vezető alkalmazottai vették meg, vagy kívülről érkező menedzsmentcsapat vásárolta fel az eladó társaságot.
„Ez az év is aktívan indult. Egyrészt azért, mert nagyon szépen visszapattant a gazdaság, másrészt a hazai M&A-piac fellendülésében annak is szerepe van, hogy míg a 2008-as krízis idején a bankok azonnal elzártak minden pénzügyi csapot, most továbbra is rendelkezésre állnak azok a finanszírozási források, amelyek a cégfelvásárlásokkal, -egyesülésekkel kapcsolatos tranzakciókhoz szükségesek. Mindennek eredményeként azok a professzionális vevők is visszatértek a piacra, akik a járványhelyzetben kivártak” – részletezte a szakember.
Az ügyvezető partner szerint ha a magyar M&A-piacot nézzük, egy piramist érdemes elképzelnünk magunk előtt.
Annak a tetején az a néhány cég található, amely elég nagy és vonzó ahhoz, hogy felkeltse egy szakmai vagy professzionális pénzügyi befektető érdeklődését. A gúla alján pedig azok a – jellemzően kényszervállalkozásként, gazdasági ismeretek nélkül indult – mikro- és kisvállalkozások vannak, amelyek minden valószínűség szerint nem élik túl a generációváltást. Ez persze nem meglepő: Németországban az első stafétaátadási hullámban a társaságok kétharmada tűnt el a süllyesztőben.
A piramis közepét pedig azok a vállalatok alkotják, amelyek ugyan évtizedek óta nyereségesen működnek, de még nem elég nagyok és/vagy nem termelnek komolyabb hozzáadott értéket (például azért, mert az üzleti eredményeik döntően az alacsonyan képzett, olcsó munkaerő alkalmazásához kötődnek). Emellett jellemzően nincs olyan független menedzsmentjük, amelyre egy szakmai befektető felé történő értékesítéshez szükség lenne.
További részletek a Figyelő legfrissebb számában.
(Borítókép: Figyelő-archív)
