Váratlanul vita alakult ki a Kreml ura és legközelebbi szövetségese, Hszi Csin-ping között. A nézeteltérést az váltotta ki, hogy Kína visszaél gazdasági erőfölényével, azzal, hogy Oroszországnak feltétlenül szüksége van arra az összegre, amit a nyersanyagokért kap déli szomszédjától
Konkrétan a vita arról szól, hogy milyen áron számolják el a tervezés és építés alatt álló Szibéria Ereje 2. gázvezetéken Kínában áramló gázt. A Financial Times azt írja, hogy Peking az orosz belföldi árak körüli tarifát fogadja el, azok azonban mesterséges eszközökkel alacsonyan tartott árak, ezeknél drágábban adná Putyin a gázt Kínának. A vitát azonban sürgősen le kell zárni, mert Putyinnak égető szüksége van minden egyes rubelre a háború finanszírozásához,
így ő került most harapófogóba. Hszi persze ezt jól tudja, és hiába emlegette „szeretett testvéreként” Putyint, keményen kihasználja ezt a helyzetet.
Mennyi is az annyi?
A brit gazdasági lap szerint messze van a megállapodás, aminek brutális következményei vannak Oroszország számára. A lap egy nagy orosz bank titkos jelentésére hivatkozik, amelyben kiszámolták, hogy a Gazprom állami gázóriás nyeresége csaknem 15 százalékkal esne vissza, ha a Szibéria Ereje 2. vezeték nem áll üzembe 2029-ben.
Összességében tehát azt lehet mondani, hogy Vlagyimir Putyin elnök egy „lábon áll”, azaz egyre inkább a kínai vezető, Hszi Csin-ping gazdasági támogatásától függ. A jelentés szerint az orosz gázeladások legalább egy évtizedes mélyrepülésbe kezdenek.
A vállalat Európába irányuló exportja átlagosan évi 50-75 milliárd köbméter lesz 2035-re, ez a háború előtti szintnek alig egyharmada.
A Gazpromnál abban reménykednek, hogy a Kínába tartó vezeték segíthet pótolni a kiesett európai exportvolument, ennek kapacitása csak évi 50 milliárd köbméter lesz, és egyelőre az árakat sem tisztázták. Ráadásul Kína azt akarja, hogy a vezetéket az oroszok építsék saját kontójukra, mivel nekik erre nincs kellő forrásuk, és a kapacitása is durván felül lett méretezve a reális igényekhez képest.
A szankciók fő következményei a Gazprom és az energiaipar számára az exportvolumen zsugorodása, ami legjobb esetben is csak 2035-re áll vissza 2020-as szintre – írták a dokumentum szerzői. Elina Ribakova, a washingtoni székhelyű Peterson Institute for International Economics szakértője szerint a Gazprom zsákutcában van.
LNG-robbanás
A jelentésben közölt becslés szerint Oroszország LNG-exportja 98,8–125,8 milliárd köbméterre emelkedik 2035-re a 2020-as 40,8 milliárd köbméterről, és a teljes gázexport felét teszi majd ki. Egyidejűleg – minden központi támogatás ellenére – a Gazprom pozíciói jelentősen gyengülnek majd a legnagyobb orosz LNG-óriással, a Novatekkel szemben.
Érdemes tervezni az LNG-vel, ugyanis megbízhatóbb exportbevételi forrás, miután hajókon szállítják, nem csővezetéken.
Emellett az energiahordozó útja nehezebben követhető nyomon, és ha jó pár LNG-terminált építenek Oroszország keleti partjainál, akkor már diverzifikálhatják az exportot is, csökkentve a Kínától való függést, ami a saját gazdaságuk feletti irányítás visszaszerzésének lehetőségével is kecsegtet. Ugyanis a botkormány most Peking kezében van – teszik hozzá.
Emellett – a viszony elmérgesedése miatt – szerencsés lenne, ha Oroszország csökkenteni tudná a nyugati turbináktól való függését is, ugyanis most ezek elengedhetetlenül fontosak a vezetékes gázszállításhoz. A jelentésben emlékeztetnek, most még az Oroszországban összeszerelt turbinák alkatrészeinek 75 százaléka is Nyugatról származik, ami teljes kitettséget jelent.
A cikk itt olvasható.
Címlapfotó: AFP
