Tetőponthoz ért a Civaqua

Hírek Dombi Margit
Debrecen határában elérte a legmagasabb pontját a környék vízpótlását szolgáló Civaqua program I. üteme keretében épülő, másodpercenként 1200 liter víz szállítására alkalmas főnyomócső. A szállított mennyiségből 1000 liter a környékbeli földek öntözését, a többi pedig, a Tócó-patak táplálását szolgálja.

A bodaszöllői magaslati pontig 60 méter szintemelkedés van, eddig kompresszorral kell felnyomni a vizet, innen viszont már a gravitáció viszi azt a Tócó-patakig. Tekintettel az energiaválságra és a klímacélokra, a mintegy 13 kilométernyi nyomócső működtetéséhez szükséges energiát napenergiával kívánják megvalósítani, amihez napelem parkot terveznek. (Ennek megvalósítása a II. ütem feladata.)

Az első ütem befejezési határideje jövő november, míg az öntözési, környezetvédelmi célok mellett már jóléti célokat is szolgáló II. ütem várható átadása minden valószínűség szerint az évtized közepe második fele lehet. Az első ütem költsége 15 milliárd, míg a másodiké az eredeti tervek szerint 50 milliárd forint. Utóbbi költsége a felpörgő infláció miatt jelen pillanatban meglehetősen nehezen tervezhető. A program III. üteme, a város Dél-keleti határán húzódó Erdőspuszta tavainak, víztározóinak Keleti-főcsatornából történő vízpótlása csak az I-II. ütem megvalósítását követően lehetséges. A Civaqua keretében két jóléti vízfelületet is létrehoznak Debrecenben. Az egyiket a város északi részén található Vezér utcai lakótelep közelében, míg a másikat a nyugati részen lévő Tócóvölgyben.

A projekt fontosságát aláhúzza az idei, évszázad aszályaként elhíresült különösen száraz mezőgazdasági év, illetve a klímaváltozás, ami azt vetíti előre, hogy hosszú távon öntözés nélkül a szántóföldi kultúrák nem fenntarthatóak az Alföldön. Nem véletlen, tehát, hogy a több évtizedes múltra visszatekintő Civaqua program hangsúlyai is eltolódtak. Míg eredendően az Erdőspuszták, illetve a Nagyerdő vízpótlása volt az elsődleges cél, addig most – amint az a vízmennyiség elosztásából is látszik – az öntözés nyert prioritást.

További fontos szempontként merülhet fel a Debrecen környéki ipari övezetek – különösen a nagyon komoly befektetésekkel kiépülő akkumulátor gyártó kapacitások – vízigénye. Ennek kapcsán Papp László polgármester úgy nyilatkozott: Debrecennek jelenleg is van, és a jövőben is lesz elég vize a fejlesztésekhez. Indoklásként elmondta, hogy jelenleg negyven százalékát használja fel a város az akkori vízmennyiségnek, és legvízigényesebb CATL-beruházás megvalósítását követően sem fogják elérni az akkori szintet. (A hatalmas vízigényű CATL-beruházás miatt az LMP népszavazást kezdeményez Debrecenben.)

A víz már harminc éve is hiányzott

A várost Délről és Keletről körülölelő Erdőspuszta vízpótlására hivatott víztározók megépítése már a hatvanas évek végén elkezdődött, a tízezer hektáros, kisebb-nagyobb vízfelületeket is magában foglaló parkerdő kialakításáról azonban csak a hetvenes években született döntés. A rendszerváltásig öt közcélú tavat egy tucat erdészeti tulajdonú jóléti tavat, és négy időszakos belvíztározót hoztak létre. A tavak által meghatározott táj horgász paradicsomaival, szabadtéri főzési lehetőségeivel, kisebb nagyobb eseményeivel rövid időn belül a debreceniek és környékbeli falvak lakóinak kedvelt kirándulóhelye lett. Vagyis, az erdőspusztai tavak segítségével megvalósulni látszottak a turisztikai és vízpótlási célok is. Utóbbinak pedig az Erdőspuszták növény-, és állatvilágának fennmaradása szempontjából nehéz lenne túlhangsúlyozni.

Ezen a Dél-Nyírségi vízválasztótól Délre eső területen ugyanis, az utóbbi szűk száz évven – elsősorban az ember tájalakító beavatkozási következtében – drasztikusan megváltoztak a vízviszonyok. A XIX. században itt még rendszeresen halásztak, a Kati-folyón és a Malomgáti-éren pedig, vízimalmok is működtek. A múlt század elején azonban az ott felgyűlő vizeket a Kondorosan keresztül a Berettyóba vezetve lecsapolták Dél-Nyírséget, aminek következtében Debrecen eltűntek a kis tavacskák, lápok az Erdőspusztáról is. Ezen segítendő határoztak úgy a hatvanas-hetvenes évek szakemberei, hogy az átfolyó vizeket mesterségesen létrehozott víztározókban felfogva hoznak létre száraz időszakban felhasználható víztartalékokat, egyszersmind növelve ezzel az erdőspusztai kiránduló övezetet vonzzerejét is.

A Tisza nélkül nem megy

Az első ránézésre remekül kitatált rendszernek azonban, kedeztektő voltak hiányosságai: számítható volt, hogy a Dél-Nyírségi vízgyűjtő terület nem tudja maradéktalanul pótolni a szükséges vízmennyiséget, és a mintegy tíz évente bekövetkező szuperaszályos években a tavak ki fognak száradni. (Ez azóta is menetrendszerűen bekövetkezik, a tavak az idei aszályos évben is teljes mértékben kiapadtak.)

Az Erdőspuszták hiányzó vizét már ekkor – azaz a hetvenes években – a Keleti-főcsatornából tervezték zárt nyomócsövön pótolni, az ennek a feladatnak a megoldására a TIVIZIG által készített program pedig, Hajdúhátsági Többcélú Vízgazdálkodási Rendszer részeként a a CIVAQUA nevet kapta. A munkálatok azonban pénz hiányában egyre halasztódik, illetve, el sem indultak. Új erőre csak Kósa Lajos polgármestersége alatt a kilencvenes évek végén Kótaji László akkori TIVIZIG vezető ösztönzésére kapott a Civaqua. Ekkor kezdtek a helyi politikusok lobbizni azért, hogy megfelelő forrásokat szerezzenek a már akkor is több milliárd forintosra taksálható költségű projekthez.

Megvalósítása ennek ellenére a 2010-es években még mindig váratott magára. A nagyszabású projekt kapcsán Papp László megválasztását követően úgy fogalmazott: A debreceni Nagyerdő a megváltozott klimatikus és vízrajzi viszonyok miatt vízháztartási problémával küzd. Az lenne szerencsés, ha a következő évtizedben meg tudnánk oldani a program azon elemét, mely szerint az északi városrész érintésével, a keleti oldalon a jóléti tavakhoz eljuttatva bevinni a Tisza vizét Debrecenbe. A Nagyerdő szempontjából ez kardinális kérdés. A polgármester emlékeztetett, a Civaqua szerepel a Debrecen 2030 programcsomagban, a Belügyminisztérium és az Agrárminisztérium is támogatja, hogy a következő uniós költségvetési ciklusban prioritást élvezzen a projekt.

Idén elstartolt a Civaqua

Az állami forrásbiztosításnak köszönhetően a kivitelezés idén márciusban valóban elindult. A munkakezdés alkalmával rendezett Balmazújváros közeli tájékoztatón Kósa Lajos országgyűlési képviselő úgy fogalmazott, ezzel elindult az ország legnagyobb vízrendezési beruházása, melynek célja, hogy a Tócó patak élővíz legyen, a szentgyörgyi erdő, az apafai erdő és a Nagyerdő, valamint az Erdőspuszták vízutánpótlása rendelkezzenek. Papp László emlékeztetett: Debrecen területének 34 százaléka erdő, amelyek fenntartása egy víz nélküli városban nagyon nehéz, de erre most megoldást nyújt a Civaqua. Balázs Ákos, a város környezetvédelemért is felelős alpolgármestere azt tette hozzá, hogy már az első ütemben is új vizes élőhelyek jönnek létre, védett területekre érkezik majd meg a Tisza vize.

Változik a mikroklíma

Civaqua program első ütemében épülő nyomóvezeték a Keleti-főcsatorna mellett található HTVR szivattyútelep től szállítja a vizet a Debrecen-Józsa közelében épülő tározóhoz. A 13 kilométer hosszú cső mintegy kétharmadát október elejére már lefektette a kivitelező, miközben épül egy mintegy 2 kilométeres csővezeték is a Tócó patak forrásvidékére. A városvezető hangsúlyozta: Debrecen északi részén a mikroklíma befolyásolásában nagy szerepet játszhatnak a változások, emellett a környéken élők számára olyan fejlesztéseket is terveznek a második ütem során megvalósítani, amelyek lehetővé teszik jóléti szempontok érvényesülését is. A tervek között szerepel például egy víztározó építése a Vezér úton. Papp László szerint a Civaqua kivitelezése összességében jól halad, egy hónapon belül az 50 százalékos készültséget érheti el.

Az elmúlt időszakban hallottunk több olyan beruházásról, amely megállt vagy halasztásra került, ez a Civaquát nem érinti, az első ütem forrásai rendelkezésre állnak, a munka zajlik, és remélhetőleg legkésőbb 2023 novemberére ki is nyithatjuk azt a zsilipet, amely majd revitalizálni tudja a Tócó vidékét – tette hozzá a polgármester.

Kósa Lajos közölte, a Civaqua jelenleg Magyarország legnagyobb vízrendezési beruházása. Az országgyűlési képviselő hangsúlyozta azt is, hogy a program megvalósítása az agrárium szempontjából is kulcskérdés. – Ez egy öntözési program is. A várostól északra eső területek öntözését fogja tudni megoldani ez a beruházás. Sokszor hangoztatjuk, hogy milyen fontos lenne a jelenleginél akár két-háromszorosára is növelni az öntözött területek arányát, hiszen bizonyos szántóföldi kultúrákat – például a hajdanán Debrecen határában elterjedt zöldborsó termesztését – nem is lehet öntözés nélkül elképzelni” –mondta Kósa Lajos. A képviselő reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a második ütem is a terveknek megfelelően valósulhat majd meg.

Ezzel kapcsolatban Balázs Ákos alpolgármester kifejtette, hogy az első ütem kivitelezésével párhuzamosan már zajlik a második ütem előkészítése, tervezése. A sajtótájékoztató helyszínéről szólva kiemelte, hogy ez egy magaslati ponton, a víznek közel 60 méteres szintkülönbséget kell legyőznie, hogy eljusson ahhoz a tározóhoz, ahonnan már a gravitáció révén fog eljutni a Tócó-patakba 1200 liter/másodperc hozammal. A friss víz nemcsak onnan régen kihalt ökoszisztémák újbóli megjelenésének teremt lehetőséget, de javítja a környékbeli lakóövezetek mikroklímáját is. A továbblépéshez szükséges források azonban egyelőre kérdésesek.

Ezzel kapcsolatban Balázs Ákos alpolgármester kifejtette, hogy az első ütem kivitelezésével párhuzamosan már zajlik a második ütem előkészítése, tervezése. A sajtótájékoztató helyszínéről szólva kiemelte, hogy ez egy magaslati ponton, a víznek közel 60 méteres szintkülönbséget kell legyőznie, hogy eljusson ahhoz a tározóhoz, ahonnan már a gravitáció révén fog eljutni a Tócó-patakba 1200 liter/másodperc hozammal. A friss víz nemcsak onnan régen kihalt ökoszisztémák újbóli megjelenésének teremt lehetőséget, de javítja a környékbeli lakóövezetek mikroklímáját is. A továbblépéshez szükséges források azonban egyelőre kérdésesek.

Ezek is érdekelhetnek

További híreink