A közoktatás minden szereplője a saját szemüvege mögül nézi a valóságot, az persze mindig különös, ha ezek a forgatókönyvek egyetlen lapon sem hasonlítanak egymáshoz. Az MSZP már augusztus elején tett egy halovány kísérletet arra, hogy elhitesse a családokkal, hogy a kormány puszta rosszindulatból mondja azt, hogy megduplázza az iskolakezdés miatt az aktuális havi családi pótlékot, amikor csak kétszer fizeti ki.
Balavány a hvg.hu-n megírta a liberális gyereknevelés crédóját: az ő gyereke zseni, kéretik elviselni, ha nem akar leülni az órán, vagy nem akar résztvenni számára értelmetlennek tűnő iskolai feladatokban. A Balavány gyermekénél jóval szerényebb képességű gyerekek szülei nevében kérdezem, ha a mi kis szürke verebünket mégiscsak érdekelné az óra, tud viselkedni is, akkor hogyan egyezzünk ki? Vártam a hvg-től a szokásos minek az évnyitó, minek a fehér ing cikket is, idén már elmaradt.
A „független” sajtó és az általa támogatott ellenzéki pártok ingerküszübéig nemigen jutott el, hogy a nyári szünetben a nemzetközi diákolimpiákon matematikából, kémiából, fizikából, földrajzból, nyelvészetből is kimagasló eredményket értek el a magyar gimnazisták. Ahol a tárgyi tudás kell, ott mindenütt megelőzzük ám a finneket. Márpedig a magyar oktatásnak ezek a sikerek is szerves részei, a vitákat onnan lehet elkezdeni, hogy nem hazudjuk el azt, ami most is jól működik. Meg onnan, hogy a mélyszegénységben élő cigánygyerekeket épp elég nagy kihívás a szakmáig eljuttatni, nem akarnak tömegesen egyetemre menni – hiába cikkeznek erről balliberális megmondók. A valóság nem ez.
Az aktuális Heti Válasz nagyinterjút közölt a Trefort Gimnázium igazgatójával. Csapodi Zoltán elejtett egy mondatot, arról, hogy az oktatásügy miatt a kormány elbukhatja a választást. A mondat cunamiként söpör végig a „független” sajtón. Azokat a gondolatait már nem idézik Csapodi Zoltánnak, amikor azt mondja, hogy az egyetlen tankönyv sokkal jobban biztosítja a mérhetőséget a kimeneti pontokon, mint amikor mindenki másból tanult. Mint ahogy azt sem, hogy a pedagógusok egy része által megátkozott portfólió-készítés lehetőséget adhatott volna az alkalmatlan tanárok kiszűrésére és elbocsátására. Arra is kitér az igazgató, hogy tárgyi tudás nélkül nem lehet a kompetenciákat, meg a kritikus gondolkodást sem fejleszteni.
A tananyag mennyiségét mindenképpen csökkenteni kell, talán modernizálni is, de a tananyag a közkultúra megóvásának egyik eszköze, ezt sosem szabad figyelmen kívül hagyni. Lehet, hogy a mai gyerekek halálosan unják A kőszívű ember fiait, vegyük le a kötelezők listájáról, rendben. De akkor nézzék meg a moziban, mert ezt a történetet ismerni kell, ebben nem lehet vitánk.
Az oktatást a családok a bőrükön érzik, nagyjából két viszonyítási pontjuk van, az egyik a pedagógusok személye, viselkedése, hozzáállása, a másik a körülmények, amikor a szülőnek kell kifesteni a termet és bevinni a fénymásolópapírt. Jó lenne, ha egy életre lekerülne a napirendről az, hogy van-e kréta, meg filctoll az iskolában. Legyen! Mert amíg ezzel lehet érvelni, az el fogja fedni az összes szakmai kérdést. A szakmai kérdéseket illetően abban már konszenzus van, hogy a tananyag csökkentése és átstruktúrálása a cél, erre ígéretett is tett Csépe Valéria miniszteri biztos.
Várnám egyébként, hogy milyen – engem, mint szülőt megnyugtató – ígéreteik vannak a pedagógus szervezeteknek. Arról már eleget hallottam, hogy mindenki túlterhelt, sokat kell dolgozni, sokat kell adminisztrálni, meg nincs autonómia, meg a mai gyerekeket nem érdekli semmi. A kevesebb óra, meg a régi tankönyvek mindent megoldanának? Ez lenne a fejlődés? Őszintén kérdezem, tényleg csak ennyi? Ettől rögtön jobb lenne a PISA eredményünk? Módszertanilag, egyéni képzettséget, motiváltságot illetően minden a helyén van?
A kormány sorolja az adatok meg a számokat, eredmények láthatólag vannak, egészen komolyak: a tankönyvek időben odaértek az iskolákba, az általános iskolások ingyen kapják használatra. Orbán Viktor elmondta Pécsett, soha ennyi gyerek nem étkezett ingyen, mint a mostani tanévtől. Bejelentették a nyelvoktatás fejlesztésére vonatkozó intézkedéseket, 527 oktatási intézmény újul meg 81 milliárdból. Minden iskolában lesz szélessávú internet, bővül a digitális eszközpark is, uszodák és tornatermek épülnek. A pedagógusbérek rendezése évek óta folyik, persze jobb lenne, ha meg lehetne duplázni, a kormány szándéka is a jelentős emelés. Vajon akkor átnézné Mariann néni a napköziben a házi feladatokat, és Gábor bácsi végre tanítaná is az angolt, nem csak sztorizgatna? Engem ez is érdekel.
A közoktatást nem lehet egyik pillanatról a másikra elmozdítani adott helyzetéből, a következmények sok év múlva láthatóak. De úgy sem lehet érdemi vitákat folytatni, ha a pedagógus társadalom egy része csak kritizálja a körülményeket és a döntéshozókat. Ha gyors döntéseket hoz a kormány az a baj, ha lassan dönt az a baj, ha van hatástanulmány, akkor az a baj, hogy kik írták, ha nincs tanulmány, akkor meg miért nincs. Konstruktív ez, úgy gondolják?
A körülmények azok, amik. A hozzállás megváltoztatása viszont képes új dimenziókat megmutatni. Az végtelen szomorúsággal töltene el, ha a tanárok csak az általuk preferált kormány alatt szeretnének jól tanítani, más időkben csökkenne az elhivatottság. A gyerek csak egyszer elsős meg egyszer tizedikes. Jó lenne ezt észben tartani.
Borítókép: MTI/Ujvári Sándor
