Ahogy Szoboszlai Dominik példája is mutatja, a mi régiónkból is befutható világklasszis pálya, ehhez persze számtalan edzés utáni „túlórára” és természetesen kiemelkedő tehetségre is szükség van. Számos összevetés élére került fel Szoboszlai Dominik azzal, hogy az angol Liverpool aktiválta a szerződésében rögzített, június 30-ig érvényes 70 millió eurós (26,3 milliárd forintos) kivásárlási árat, és átigazolta a német RB Leipzigtől – írta a Világgazdaság. Ez a legnagyobb összeg, amit magyar labdarúgóért valaha fizettek – ezen a listán eleve ő volt az éllovas, miután a Lipcse két és fél éve 22 millió eurót (8,3 milliárd forintot) fizetett érte a testvérklubjának, az osztrák RB Salzburgnak. A gazdasági portál kiemelte: mostantól övé a legnagyobb akkumulált díj is a Dzsudzsák Balázsért kifizetett díjakat összegezve és überelve, és területi összevetésben is legalább a dobogóra lépett.
A Világgazdaság vizsgálati mintának képezett egy saját régiót, amit hazánk, a szomszédos országok – plusz az egykori Jugoszlávia további jelentősebb részterületei, Bosznia-Hercegovina és Montenegró –, valamint V4-es tagok alkotnak. Ez az európai labdarúgáson belül gazdasági és sporteredmények tekintetében is viszonylag hasonló csoportosítás, persze azért kivételekkel. Mert például a horvát válogatott idei Nemzetek Ligája- vagy a 2018-as világbajnoki döntőjéhez nem fér közel senki, de azért Magyarország is részt vett a legutóbbi két Európa-bajnokságon, például. Ha pedig a klubversenyeket nézzük, akkor az ukrán Sahtar Doneck állandó szereplője a Bajnokok Ligájának, ahová persze a Ferencváros is bejutott már nem is olyan régen.
Az alapdíjat tekintve Szoboszlai az ukrán Mihajlo Mudrikkal és a szerb Dusan Vlahoviccsal holtversenyben vezet, hiszen mindannyiukért 70 millió eurót kapott egykori klubjuk. Az viszont különbség, hogy a magyar válogatott csapatkapitányának a rögzített ára volt ennyi, a másik két fiatalért ellenben alkudoztak a felek, így azon megállapodásokba sporteredményekhez rendelt pluszösszegek is társultak, tehát a végösszeg növekedhet. A Vlahovicsért beígért legfeljebb még 10 millió euró (3,8 milliárd forint) mindennapos „borravaló” a nemzetközi fociban, a Mudrik átigazolásához csatolt 30 millió euró (11,3 milliárd forint) viszont túlmutat ezen, nem is kevéssel, hiszen az alapdíj 40 százalékánál is nagyobb a potenciális bónusz. Az ukrán szélső transzfere abban a tekintetben is kuriózum, hogy az eladó Sahtar Doneck tulajdonosa, Rinat Ahmetov közölte: a befolyó összegből 1 milliárd hrivnyának (9,3 milliárd forintnak) megfelelő összeget az orosz–ukrán háború károsultjainak megsegítésére utal tovább.
Szoboszlai Dominik (j) és a szlovák Denis Vavro a labdarúgó Európa -bajnoki selejtező E csoportjában játszott Magyarország – Szlovákia mérkőzésen a Groupama Arénában 2019. szeptember 9-én.
Fotó: Kovács Tamás / MTI
Érdekesség, hogy kereken tíz évet ölel fel a gyűjtés, hiszen a montenegrói Sztevan Jovetics évtizeddel ezelőtt került Olaszországból az akkor megtollasodó, idén pedig már történelmi triplát teljesítő Manchester Cityhez. Az ő 27 millió eurós (10,1 milliárd forintos) ára a 12 tételes rangsorban még éppen top tízes – az pedig, hogy Montenegró azóta a jelentősen inflálódó focidíjak dacára sem volt képes nála drágább játékost kitermelni, jelzi, hogy az ország lemaradt a versenyben. Hasonló a helyzet Romániával, amely legdrágább emberéért, Dennis Manért csekély 13 millió eurót (4,9 milliárd forintot) fizettek, ami alig valamivel több mint Vlahovics transzferében a bónusz…
A 33 éves bosnyák Miralem Pjanic például a 111 ezer lelkes Tuzla városából indulva megjárta a Juventus és a Barcelona csapatait is, nyert velük nyolc trófeát, plusz egyszer a BL-álomcsapatába is beválogatták. A horvát Mateo Kovacic az olasz Interben, a spanyol Real Madridban és az angol Chelsea-ben is megfordult, mielőtt most a már említett, taroló Manchester Cityhez igazolt – ezen klubokkal 12 trófeát gyűjtött és még nincs is 30 éves. A horvát listán egyébként Luka Modric a harmadik helyezett: ő nemcsak, hogy az angol Tottenhamtől ment a Real Madridhoz, amellyel mindent megnyert, amit csapattagként lehet, de ő még Aranylabdát is kapott, azaz egyénileg is a csúcsra ért.
Borítókép: Nemzeti Sport/Micheller Szilvia
