Az amerikai kormányzat hat hónapot töltött el azzal, hogy összeállítsa az orosz oligarchák listáját. Ezt egy tavaly meghozott törvény írta elő, amely szankciókat léptethet életbe ellenük (a lista 22 tagja ellen már jelenleg is foganatosítottak valamilyen büntető intézkedést). Az eredmény egy bizarr, összeollózott sorrend, amelynek ebben a formában vajmi kevés értelme van.
A lista összeállítása során a pénzügyi tárca állítólag szakértőkkel konzultált. Beszámolók szólnak arról is, hogy az orosz milliárdosok közül sokan lobbiztak azért, hogy ne kerüljenek fel rá.
A hétoldalas dokumenumot végül a Kreml
és az orosz kormány honlapjáról
, valamint a Forbes orosz kiadásának összeállításából ollózták össze.
A Bloomberg publicisztikájának szerzője, Leonid Bershidsky egyébként a Forbes Russia kiadójának első vezetője és szerkesztőségének igazgatója volt, úgyhogy büszkeségét fejezte ki mostani cikkében azzal kapcsolatban, hogy az amerikai kormány korábbi lapját olyan megfellebezhetetlen hírforrásnak gondolja, amely alapján egy ilyen fontos listát össze lehet állítani. A szerző mindehhez hozzáteszi, hogy a Forbes Russia soha nem állította, hogy az általa készített összeállítás teljes lenne és az azon szereplő millárdosok vagyonáról szóló becslés pontos.
Bershidsky beszámol arról, hogy 2004-ben, az első orosz milliárdos-lista nyilvánosságra hozatalakor sokan csak nevettek, amikor a vagyonok összegét meglátták. A szerkesztőség tagjai elemzők bevonásával, tőzsdei részvényárfolyamok, illetve a nem nyilvános cégek esetében szakértői becslések alapján próbálták meg a sorrendet megállapítani. Sokan próbálkoztak azzal is, hogy ne szerepeljenek az összeállításban. A lap főszerkesztőjét, Paul Klebnikovot a megjelenés évében a szerkesztőségtől nem messze agyonlőtték.
Az összeállításra jellemző, hogy Grigorij Berezkin, akit a Kreml médiaérdekeltségek megvásárlásával bízott meg, nem került bele, ugyanis kimutatott vagyona csupán 800 millió dollár volt.
Bershidsky szerint a Forbes listáját az amerikai szankciókkal kapcsolatos lista alapjául használni óriási hiba. Részben azért, mert az azon szereplő üzletemberek egy része semmilyen üzleti érdekeltséggel nem rendelkezik Oroszországban, csupán orosz állampolgár. Részben pedig azért, mert olyanok is szerepelnek rajta, akiknek Putyin apparátusa különböző eszközökkel elvette a vagyonát, vagy annak egy részét.
Az első csoportba tartozik Jurij Shefler, akinek luxemburgi bejegyzésű cége gyártja például a Stolichnaya vodkát – Lettországban. Shefler cége, az SPI Group hosszú évek óta pereskedik az orosz kormánnyal, amelyik megpróbálja tőle visszaszerezni a Stolichnaya és más hagyományos orosz vodkák névhasználati jogát. Sheflerre igazán nem lehet azt mondani, hogy Putyin haverja lenne.
Hasonló a helyzet Jurij Milnerrel, aki első Szilícium-völgyi beruházását még a Kremlhez jól becsatornázott Alisher Uszmanovtól kapott pénzből finanszírozta. Azóta azonban kockázati tőkésként külön utakon jár, határozottan elkerüli ezt a korábbi csatornát. (Legalábbis Bershidsky szerint – a szerk.) Talán még nála is jobb példa Oleg Bojko, aki még 1990-ben, Putyin színre lépése előtt csinálta meg a szerencséjét. Később éppen Putyin kényszerítette arra, hogy bezárja hatalmas szerencsjáték-birodalmát – az orosz elnök betiltotta a kaszinókat. Bojko jelenleg Németországban, Olaszországban, Romániában és Horvátországban rendelkezik különböző szerencsejáték érdekeltségekkel – Oroszországot messze elkerüli.
A második csoportba tartoznak az Ananjev testvérek, akiknek tavaly – a Forbes listájának publikálása után – a többek között a legnagyobb orosz bankban, a Szberbankban is tulajdonos orosz jegybanknak kellett eladniuk pénzintézetüket annak ellenére, hogy az pénzügyileg stabil volt. Danil Hacsaturov is rajta van a listán, akinek biztosítótársasága ma állami kézben van.
Ugyanakkor nem szerepel az amerikai pénzügyminisztérium listáján Anatolij Csubajsz, aki korábban az orosz villamos energia monopólium első embere volt, s jelenleg a Rusnano nevű állami holdingon keresztül high-tech cégekbe fektet.
Ha már az amerikaiak a Forbes listákból indultak ki, legalább még kettőt meg kellett volna nézniük. A leggazdagabb állami tisztségviselők és a leggazdagabb törvényhozási képviselők listáját. Ezek sokkal jobb képet adtak volna arról, hogy kik azok, akik Putyin rendszeréből hasznot húznak.
Borítókép forrása: Híradó.hu
