Putyin ukrajnai háborúja felerősítette az Európában is régóta lappangó vitát a sorkatonaságról. És a seregről, akárcsak a futballról, mindenkinek van véleménye. Márpedig a véleményes témák kampányidőszakban menthetetlenül politikai ügyek lesznek. Az EP-választások előtt, ha egy politikusnak jobb nem jut eszébe, akkor a sorozással kampányol. Pró vagy kontra.
A szociáldemokrata Boris Pistorius német védelmi miniszter például épp most vette le a napirendről a kötelező sorkatonaság ügyét, kiváltva a sorozáspárti kereszténydemokraták és keresztényszocialisták bírálatát. De ne tévedjünk, nemcsak a szélesebb német politikai palettán, de a szociáldemokrata párton belül is viták folytak a sorozás újbóli bevezetéséről.
Megosztó kérdés, mindig is az volt
Maga a sorozás szó gyakran fel sem merült, a berlini politikai csatározások középpontjában a BundesWehr létszámgondjai álltak. Most úgy tűnik, hogy a tartalékos honvédők gyorstalpalós kiképzése helyett a professzionális katonaság ösztönzőrendszerét fejlesztik, hogy vonzóbbá tegyék a hivatásos katonai pályát, így töltve fel a német hadsereg létszámát.
Évezredes történelmi dilemma a seregek toborzása. Számtalan ellentétpárt fel lehet állítani, mint mondjuk a hazájáért harcoló népfi és a hópénzért küzdő zsoldos között, vagy a másodállásban alkalmanként harcoló, valami kézműves bástyát védő városi polgár és az egész életében harcra készülő, főállású katona esetében, netán a békés és nemtelen adófizetők meg a csupán fegyveres szolgálattal tartozó, adómentességet élvező nemesek közti határvonalat meghúzva. Ráadásul, a háborús eredményesség alapján bármely toborzási metódus mellett és ellene is lehet historikusan érvelni.
A modern tömeghadseregeket a napoleoni háborúktól eredeztetik, ám az első és a második világháború emberveszteségei megkoptatták a sorozás népszerűségét. A huszadik század fegyvertechnikai fejlődése meg olyan pusztító háborúval fenyegetett, ami újra visszahozta a proxyháborúk és relatíve kis létszámú hivatásos katonaságok reneszánsz hagyományát. A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a sorozott hadseregeket általában nem sajnálják annyira a politikai vezetők. Hatalmas vérveszteségek hozhatók azzal összefüggésbe, hogy egyszerűen olcsó ágyútölteléknek tekintik ezeket a gyorsan kiképzett, nem túl értékes katonákat. Ellenben a drága pénzen felszerelt, nehezen pótolható, speciális kiképzésű zsoldosokat már Mátyás király korában is óvták a felesleges nagy csatáktól.
Az Európai Unióban jelenleg kilenc országban van kötelező sorozáson alapuló, néphadsereg típusú katonaság.
A teljes cikk itt olvasható.
Fotó: Czeglédi Zsolt
