Szóval a spájz egyik eldugott polcára kerülnek a világbirodalmi törekvések, helyet engedve a szalonban a nemzetállamoknak. Az Egyesült Államok 45. elnöke Donald J. Trump, kamrába téve a polkorrektséget (ez lenne a píszí) kijelentette: csakis nemzetállami keretek között lehet boldogan élni, s a globális csendőrködés helyett ezt tűzte ki jövőbeni célul. Közben az Egyesült Királyság brexitelt.
Az elvektől szabadok már fújták is sípjaikat, és megmondták a frankót, hogy a vidéki angolok, meg a nyugdíjasok voksoltak a kilépésre, meg a buta, fehér amerikai középosztály Trumpra. Nem ám a szerintük elit! Mécs János óta tudjuk, mit tartanak a vidékiek felől. Igaz, az ország, minden ország, az egész világ döntő többsége vidéki. A kilépésre azok az angol nyugdíjasok szavaztak, akik negyvenkét éve a belépésre igeneltek elsöprő többséggel. Négy évtized alatt valamiért megváltozott a véleményük. Az amerikai rozsdaövezetben vegetálók pedig, noha komoly demokrata bázis voltak, 2010 óta máshová teszik az ikszet. De hát hülyék vagyunk mi is, a kétszer kétharmad, a 3,3 millió nemmel népszavazó.
Tán az elvektől szabadok szerint a többség mindig ostoba?
Nem! Kizárólag amennyiben nem a szájuk íze szerint dönt, polkortul. Mindjárt más lenne a helyzet, ha többségben megszavaznánk, hogy jöhessenek számolatlanul az illegális határsértők, a háború nem dúlta országok gazdasági menekültjei, hogy a muszlimok, Európa határain belül számolják fel a kereszténységet, hogy mi alkalmazkodjunk hozzájuk. A kisebbséghez. Elvektől szabadaknál úgy jó, ha a többség alkalmazkodik a kisebbséghez, vagyis feladja elveit, szabaddá válik azoktól.
Most, hogy a világbirodalmi törekvések a spájzba kerülnek, hangos többségbe pedig a nemzetállamok polgárai, meglehet, inkább elveik mentén döntenek, nem pedig elvtelenül.
