Mondhatni a modellváltással létrehozott új rendszer túl van a tűzkeresztségen, hiszen számos méltatlan támadás ellenére működik. Az viszont még nyitott kérdés, hosszú távon is alkalmas lesz-e arra, hogy érdemben hozzájáruljon az ilyen struktúrában működő egyetemek teljesítményének növeléséhez. Ön hogyan ítéli meg a kilátásokat?
Megítélésem szerint a teljesítményorientált működés többszörösen kódolva van a modellváltással létrejövő struktúrákban. Az egyik „kód” maga az állammal kötött szerződés, ami rögzíti hogy forrást csak pontosan körülírt közfeladatokra kap az egyetem, folyósítás pedig, csak akkor történik, ha hozza a vállalt outputokat. Az így meghatározott köz-, és egyéb feladatok hatékony megvalósításához adott egy olyan szervezet, amelynek autonómiája nemcsak a tudomány művelésére és az oktatásra terjed ki, de a szervezeti működésre, gazdálkodásra, befektetési és fejlesztési stratégiaalkotásra is. Különösen fontos, hogy a rendszer gazdálkodásában is autonóm, hiszen ez teszi lehetővé a hosszú távú gondolkodást, ami pedig, a záloga annak, hogy a társadalmi igényeket, szükségleteket messzemenőleg képes legyen kielégíteni az ilyen keretek között működő intézmény. A hatékonyságot támogatja egy másik „kód” is, ami nem más, mint a szervezetközeli döntési mechanizmus – ami a mi esetünkben a helyben székelő fenntartóhoz, pontosabban a GTIDEA kuratóriumához van rendelve. Ezek a tényezők együttesen teszik lehetővé, hogy érdemi teljesítményt tegyünk le az asztalra.
Sokan kétségbe vonják a modellváltáson átesett egyetemek autonómiáját, köztük az Európai Bizottság is, amely úgy értékeli, hogy az állam az alapítványokon keresztül kézi vezérléssel irányítja őket. Ez a vélemény annak ellenére tartja magát, hogy a miniszterek, kormánytagok és kormánybiztosok már hónapokkal ezelőtt lemondtak kuratóriumi tagságukról. Vajon miért?
Az egyetem érdekérvényesítését maga a rendszer is garantálja. A Debreceni Egyetem esetében külön is erősíti azt, hogy az öttagú kuratóriumba három tagot, a három tagú felügyelő bizottságba pedig kettőt maga az egyetem biztosított. Már a döntéshozó testület személyi összetétele is azt tükrözi, hogy az egyetemi érdekérvényesítés semmilyen formában nem szenved csorbát. Mindezekkel együtt szándékaink szerint az egyetem és az alapítvány egységes rendszert – homogén szövetet képez – ami arra törekszik, hogy az egyetem által kibocsátott oklevelek értéke a nemzetközi és hazai munkaerőpiacon egyre növekedjen. Ennek az alapvető célnak az elérésében pedig vitathatatlan eredményeink vannak. Az egyik ilyen, hogy a magyar egyetemek közül a debreceninek van a legtöbb külföldi hallgatója: 132 országból mintegy 7500 diák kíván nálunk diplomát szerezni. De a hallgatói létszám összességében is nálunk a legmagasabb, úgy, hogy kurrens szakjaink esetében bent hagytuk a felvételi követelményrendszerben az emelt szintű érettségit.
Idei tanévnyitó beszédében is kiemelte, hogy az egyetemet és az alapítványt magában foglaló rendszert belső és külső kollaborációk érzékeny és bonyolult hálójaként értelmezi, amiben a belső struktúra egységes szövetet képez. Milyen konkrét kollaborációkban gondolkodik?
Minden együttműködés alapvető célja elősegíteni, hogy az output – vagyis, a kibocsátott oklevelek munkaerőpiaci értéke – minél nagyobb legyen. A külső kollaborációk szélesítése, mélyítése egyértelműen teljesítménynövelő hatású, hiszen önmagában senki nem egyedül birtokolja a bölcsek kövét: kellenek az együtt gondolkodások, a másfajta szemléletből adódó kihívások, a jó gyakorlatok adaptálásából jövő újszerű és kreatív problémafelismerések és megoldások. A modellváltott struktúra előnyei ebben az aspektusban is megmutatkoznak, hiszen itt a kollaborációk kiépítését, erősítését célzó döntéseket gyorsabban meg lehet hozni. Én úgy vélem, ahhoz, hogy minél több, az egyetemes emberiség fejlődését, életminőségének javítását szolgáló eredmény születhessen, olyan emberek kerüljenek ki az egyetem falai közül, akik ezt a célt a legmagasabb szinten tudják szolgálni, elengedhetetlenek ezek a kollaborációk. Ez talán fellengzősen hangzik, de meggyőződésem szerint így van: az egyetemeken meglévő és folyamatosan keletkező értékek igenis minden tekintetben az emberiség javát kell, hogy szolgálják. E küldetés betöltéséhez pedig, az egyetemközi kapcsolatokat növelni, esetenként szorosabbra fűzni és mélyíteni kell, nem pedig, elsorvasztani. És ha ez így van – márpedig, meggyőződésem, hogy így van – akkor nonszensz, sőt, tovább megyek, egyetemes bűn, ha bárki mesterségesen gátolni, akadályozni próbálja azokat a tudományos és oktatási célú kollaborációkat, amelyek eredendően e társadalom javát szolgáló eredmények megszületését hivatottak elősegíteni, szolgálni. Az pedig, hogy a saját értékeinket, szellemi alkotásainkat védjük, egy természetes dolog az együttműködések rendszerében is.
Ön a beszédében arra is kitért: nem tartja szerencsésnek az egyetemeken belüli politizálást, sőt, egyenesen úgy fogalmazott: ki a politikával az egyetemek falai közül. Nem ellentétes ez a sarkos hozzáállás a fiatalok útkeresésből adódó természetes politikai-közéleti érdeklődéssel?
Erről szó nincsen, sőt, úgy vélem, természetes, ha mindenféle világnézet jelen van az egyetem falai között, sőt, az is természetes, hogy mindezekről a fiatalok vitatkoznak egymással, de akár az oktatókkal is. Mi magunk is másként gondolkodtunk húszévesen, mint ötven-, hatvan, vagy hetven évesen. Nekik is hagyni kell, hogy saját maguk alakítsák ki alapvető nézeteiket a világról úgy, hogy az értékek közvetítéséről eközben semmiképpen nem mondunk le. A direkt politikát viszont igenis szerencsétlennek tartom, ha jelen van az egyetemeken. A fizikának, matematikának, vagy éppen magyar nyelvtannak nincsen direkt politikai üzenete, értéke viszont van. Mivel ehhez – de a tudományos teljesítmények megszületéséhez is – a tudásnak szabadon kell áramolnia a világban, beszédemben a világ döntéshozóihoz fordultam, és arra kértem őket, értsék meg ezt. Az ezzel ellentétes, direkt politikai törekvések ugyanis, nemcsak ártalmasak, de – amint azt a történelem bizonyítja – hosszabb távon esélytelenek is.
Bár nyíltan nem mondta ki, de arra utalt, hogy az Európai Bizottság, az Erasmus, a Horizon+ és a fejlesztési források visszatartásával olyan helyzetet teremthetnek, ami nemtetszést, bizalmatlanságot eredményezhet az egyetem polgáraiban azzal a vezetéssel szemben, amely „nem tudja elintézni”, hogy ezek a források megérkezzenek. Nem tart attól, hogy egy ilyen helyzet előállhat?
A finanszírozás területén semmiképpen nem, ugyanis, a magyar állam olyan közfeladat-ellátási szerződéseket, és fejlesztési megállapodásokat kötött a modellváltott felsőoktatási intézményekkel, amelyekben garantálja a finanszírozást abban az esetben, ha a megállapodásban szereplő teljesítmények jönnek. Ez így is történik, mi pedig meglehetősen sikeresen törekszünk arra, hogy ne csak az állam támogatására számítsunk. Utaltam a fejlesztésekre, innovációkra, amelyeket az egyetem saját egységeinél, kutatócsoportjainál hasznosít, s amelyekből ilyenformán többletbevétele keletkezik. Ezekből vissza tudunk forgatni további fejlesztésekre, kutatásokra, oktatás támogatásra. Az EU-forrásért nyilvánvalóan mindent meg fog tenni a magyar állam, hogy hozzáférhető legyen, de mivel nálunk saját források is rendelkezésre állnak, a diákok ugyanúgy tudnak menni Erasmussal tanulni bárhová, mint ahogy eddig is tudtak. Az Erasmus 2027-ig a Debreceni Egyetemen biztosított a diákoknak, az egyetemközi szerződéseket több száz európai egyetemmel meghosszabbítottuk. Persze a világpolitika az kiszámíthatatlan, ezért is fogalmaztam a tanévnyitón úgy, ahogy mondtam. A tudományos kutatás finanszírozásához szükséges források is hosszú távon rendelkezésünkre állnak. Részben a kormánnyal kötött szerződéseinknek köszönhetően, részben pedig azért, mert ahogyan már említettem, mi magunk sem ülünk tétlenül. Számos szervezeti egységünk K+F+I tevékenységének, különféle szolgáltatásainak, megrendeléseinek köszönhetően bevételt termel. Mindezeknek is köszönhetően összességében többet fizetünk be az államkasszába, mint amennyit az oktatási közfeladatunk finanszírozásra onnan úgymond kapunk. A forrásokat viszont teljesítmény ellenében fizetik ki számunkra. Vagyis nálunk az adófizetők pénze kézzelfoghatóan megtérül: nemcsak tudást adunk vissza, nemcsak a társadalmi hasznosság érvényesül, de anyagiakkal is hozzájárulunk az ország jólétéhez. Ez jó üzenet a kormánynak, az országgyűlésnek is: jó döntést hoztak akkor, amikor az egyetemek alapítványi fenntartásáról döntöttek. Helyesen ismerték fel, hogy ma az egyetemeknek is változniuk kell, nem lehet véletlen, hogy az egész világon alapvetően ilyen jellegű működési modellek vannak. Helyesen ismerték fel, hogy a felsőoktatás össznemzeti kincs, sőt, egyetemes kincs, helyes, hogy az állam ebbe fektet be, és hogy stratégiai kérdésként kezeli. Ugyanakkor az is világos, hogy ez egy nagyon nagy léptékű kultúraváltás, ahhoz, hogy minden tekintetben beváltsa a hozzáfűzött reményeket, hagyni kell kiforrni ezeket az új struktúrákat.
Eddig hogyan befolyásolta a modellváltás a bérezést?
Nagyon pozitív következménye a modellváltásnak, hogy közalkalmazotti státuszból a Munka Törvénykönyve alá kerültek a kollégák. Emiatt tudtunk 2021-ben végrehajtani egy 80 százalékos béremelést, aminek feléből teljesítményalapú bérezést vezettünk be, és a magyar felsőoktatásban egyedülállóan idén januárban és szeptemberben is tudtunk bért emelni az oktatási üzletágban. Mindezt azért tudjuk megtenni, mert a teljesítménybér pontosan igazodik azokhoz az output elvárásokhoz, amiket az állam a vele kötött szerződésben számunkra meghatározott. Bérrendszerünk egységes, szabályai igazgatókon át a karbantartókig és az egyetemi professzorokig mindenkire érvényesek. Megjegyzem, adófizetőként nagyon örülök annak, hogy az állam a felsőoktatás felé szigorú és pontos elvárásokat fogalmazott meg. Az eddigi tapasztalat az, hogy mi is teljesítjük, és az állam is teljesíti azt, amit vállalt.
A Debreceni Egyetem már korábban is nyitott a piaci szemléletű működés felé, amit az is bizonyít, hogy mélyreható kapcsolatokat ápol a gazdaság, különösen az ipar szereplőivel, és számos egysége profitot termel a piacon való működése nyomán. Mit tett hozzá eddig ehhez az aktivitáshoz a modellváltás?
Való igaz, hogy a Debreceni Egyetem már hasonlókat Ez az egyetemi tudásbázison alapuló rendszer további bevételeket termel, amelyből az adók által a költségvetés is nagyobb mértékben profitál, de mi is, hiszen ezeket a forrásokat újabb fejlesztésekre, teljesítmény alapú bérezésre fordíthatjuk. Nagy reményeink vannak ezen a téren. Az elkülönített profilú szervezetekre, amelyek részben szervezeti egységként is működnek azért is szükség van, mert az egyetem az egyetem, a piac meg piac, a profiltiszta szervezetek jobban követhetőek, és nem is szabad összekeverni a két célrendszert és a működési elveket. Viszont az egyetem cégeinek az egyetemet kell kiszolgálniuk.
Mennyiben befolyásolja a munkájukat az, hogy a DE nem szak-, hanem tudományegyetem, aminek része az orvosképzés is?
A Debreceni Egyetemen nagyon sok diszciplína van jelen, nálunk van Magyarország egyik legnagyobb betegellátó intézménye is 25 klinikával és nagy járóbeteg ellátó rendszerrel. Közel 3,6 millió penetrációs betegellátást hajtunk végre, tehát, ebből is egy komoly feladathalmaz és felelősség van a DE-n, de a fenntartóra sem kis terheket ró, nem kis odafigyelést, stratégiai gondolkodást, fegyelmezett gazdálkodást kíván tőlünk is az, hogy mindez biztonságosan fenntartható és működtethető legyen.
Az alapítvány, sőt, személyesen az elnök újításaihoz tartozik, hogy saját munkája segítésére létrehozott egy nemzetközi tanácsadó testületet. Milyen hasznát veszi a Tudományos és Társadalmi Tanácsadó Testületnek /TTTT/ Ön, az alapítvány, illetve, a DE?
A TTTT-t azért hívtam életre, mert a bölcsek köve nem egyedül egy emberé. A tudományos tanácsadó testületben számos nagy hírű nemzetközi tudós, Nobel-díjas, Nobel-díj jelölő bizottsági tag van. Hazai és nemzetközi tudósok, nagy tekintélyű emberek, akik életpályájuk során nagyon komoly problémákkal találkoztak akár saját kutatási területeiken, akár egy egyetem, kutatóhely, vagy tudományos műhely vezetőjeként. Az ő tudásuk, tapasztalatuk nagy segítség ahhoz, hogy a világban másutt sikeres megoldásokat megismerve a saját rendszerünket megalkossuk. De a dolog fordítva is igaz: ha a TTTT tagjai megismerik a mi működésünket, a mi modellünket, az segít abban, hogy nemzetközi szinten jobban megismerjenek és elfogadjanak minket. Ezt egyébként, már fogalmazhatom egy kicsit múltidőben is, hiszen a nemzetközi egyetemi-tudományos világ láthatóan elfogadta a magyar modellt. Nagyon ügyelünk arra, hogy a működésünk átlátható, transzparens legyen, és hogy ez így van, annak kommunikálásában a TTTT szintén sokat segít, és nem szabad elfelejteni, hogy a testületnek nemcsak külső tekintélyek, hanem belső egyetemi professzorok is a tagjai.
Van-e már olyan konkrét eredmény, megoldás, modell, ami kifejezetten a TTTT működésének köszönheti létét?
Számos ilyen van, és még több, amit a saját gondolatainkkal ötvözve vezettünk be. Ilyen a PhD-hallgatók kiegészítő ösztöndíja, amire nagyon sokat költünk az egyetemen. Ilyen a felfutó rendszerű kiválósági programunk, aminek a végén a doktorandusz hallgató oktatói vagy kutatói állásajánlatot kaphat, amivel kiemelt jövedelemhez jut. Ezen a gondolati bázison született a Gróf Tisza István Debreceni Egyetemért Alapítvány Professzora cím megalapításának ötlete. Ezt, az összességében személyenként 18 millió forintos összeggel járó, öt évig viselhető titulust professzorok és minősített oktatók pályázhatják meg. A publikációs támogatásunk célja, hogy D1- Q1 publikációk megjelentetését ösztönözzük. Ezek erősen befolyásolják az egyetem nemzetközi megítélését, rangsorokban elfoglalt helyét, segíti a tudományos, oktatási munkát, segíti a színvonal további emelkedését. Tehát, mondhatom, hogy a TTTT egy olyan testület, aminek a működéséből a Debreceni Egyetem minden szinten bőségesen profitál.
Borítóképen Kossa György. Forrás: Figyelő archív/Debreceni Egyetem
