– Milyennek ítéli az elektronikai szerződéses gyártók jelenlegi globális és régiós kilátásait?
– Közel harminc éve léptünk be ebbe a szakmába, azóta sok nagy kanyart átéltünk. Mára a piac szegmentálódott. A számítástechnikát és a mobiltelefon-piacot leginkább tajvani székhelyű, sok milliárd dollár forgalmú ODM-ek (original design manufacturer – saját tervezést végző szerződéses gyártó – a szerk.) szolgálják ki. A többi iparág technológiai cégeinek – amelyek globális márkák, gyakran amerikai tulajdonban – az igényeit öt-hat USA-beli székhelyű, szintén 3–25 milliárd dolláros forgalmú észak-amerikai szerződéses gyártó látja el. Ezek is hatalmas, tőzsdén jegyzett multik.
– De Európában kissé más a helyzet, nem?
– Igen, az európai helyzet sok szempontból különbözik a másik két nagy régióétól. Az öreg kontinens iparának a zászlóshajója – ha az utóbbi időkben kissé szaggatott vitorlákkal is – az autószektor. Itt a nagy cégek – például a Bosch, a Continental, a Valeo – jelentős részben maguk gyártják az elektronikát. Ezen túlmenően földrészünkön jóval kevesebb jelentős elektronikai tartalmú globális termékkibocsátó van, mint az Egyesült Államokban. Ráadásul ezek egy része szintén maga állítja elő az ilyen eszközöket. Éppen ezért tud ezen a töredezett piacon a Videoton a maga 650 millió dolláros (körülbelül 200 milliárd forintos) forgalmával az európai székhelyű elektronikai gyártók élmezőnyébe tartozni.
– És mindezek figyelembevételével mi lehet a Videoton stratégiája a mostani körülmények közepette?
A választ és a teljes interjút elolvashatja a Figyelő hetilap 2020/23-as számában
(Borítókép: Lakatos Péter, a Videoton-csoport társ-vezérigazgatója – Fotó: Kőhalmi Péter)
