A kocka el van vetve – az Európai Unió hosszú távon lemond az orosz energiahordozókról, noha az elszakadás tempójáról, a részletekről még folynak a viták. Nem egyértelmű az EU vezető gazdasági hatalmának, Németországnak az álláspontja, mint ahogy a választások előtt álló Franciaországé sem. Berlin a minap hosszú távú keretszerződést kötött Katarral, a cseppfolyósított földgáz (LNG) egyik legnagyobb exportőrével. Ezzel csak az a probléma, hogy az arab állam a németek Oroszországból származó gázimportjának legfeljebb a harmadát képes biztosítani.
NÉMET DILEMMÁK
Németországnak nincs saját LNG-fogadó állomása, speciális kikötője, amely a beérkező tankhajókat fogadná, s ahol azok tartályaiból különleges, mélyhűtött vezetéken a mínusz 162 fokos folyadékot szigetelt és hűtött part menti tartályokba szivattyúznák. Az energiahordozó innen kerülne a visszagázosító üzembe, ahol légnemű földgázzá alakítanák, majd a vezetékrendszerbe szivattyúznák. Egy köbméternyi LNG-ből 600 köbméter légnemű nyersanyag nyerhető vissza. A németek kapnak ugyan cseppfolyósított földgázt, de francia, holland és belga fogadóállomásokról.
Így Berlin még évekig ki lesz szolgáltatva az orosz vezetékes gázszállításnak. A Deutsche Welle úgy tudja, hogy az első két önálló németországi LNG-fogadó állomás 2026 előtt nem készül el. Az EU-ban egyébként 26 ilyen létesítmény működik. Németország, a legnagyobb energiafogyasztó valamilyen oknál fogva eddig egyet sem épített. Az unió gázellátási rendszerének, a tagállamoknak megvannak a maguk furcsaságai. A legtöbb (6) LNG-fogadó állomás Spanyolországban üzemel, ahová Észak-Afrikából két kulcsfontosságú gázvezeték is befut. De a spanyol földgázimport gyakorlatilag teljesen a drágább és bonyolultabb LNG-szállításokra épül.
Az orosz nyersanyagról (a vezetékes földgázt a Gazprom szállítja, az LNG-t a Novatek) hozott lemondó nyugat-európai döntés kihatásai ma még felmérhetetlenek. A tagállamok többségének energiaellátási rendszerét, a földgázfeldolgozó, -tisztító állomásait, majd a kőolaj-finomítóit is át kell tervezni. Vannak olyan finomítók, amelyeket létrehozásukkor az Oroszországból importált urál kőolajkeverékre állítottak be, s azóta is így működnek. Átállításuk más márkákra, típusokra nem egyszerű, továbbá igen költségigényes.
RUBELPROBLÉMA
Most Brüsszelben, Berlinben, Párizsban azon törik a fejüket, miképpen reagáljanak Vlagyimir Putyin orosz elnök minapi ellenlépésére, miszerint az ezután is folytatódó földgázszállítások ellenértékét rubelben követeli az EU-tól, a „nem baráti” országoktól. A RIA Novosztyi idézi Szerbia államfőjét, Aleksandar Vučićot. Az orosz médium Vučić korábbi – még a Putyin általi bejelentés előtti – megjegyzésére hivatkozik, miszerint az uniós szankciók elsősorban nem Moszkvát, hanem Belgrádot sújtják. Hogy miért éppen ezt a nyilatkozatot idézi részletesen a Kremlhez közeli hírügynökség, rejtély. A másik oldalon, az EU-ban még nagyobb az értetlenség a moszkvai ellenintézkedések kapcsán. „Miért fizessünk mi (a gázért) naponta 200 millió eurót, mintegy 22 milliárd rubelt az oroszoknak?” – kérdi a Der Spiegel cikkírója. Pedig Németország egyike azon kevés EU-tagállamnak, amelynek hosszabb távú gázszállítási egyezménye van Moszkvával. Ez szerződésszegés – dohog a német hetilap szerzője, mondván: a kontraktusban meg van határozva az ár – a szerbeknek például ezer köbméterenként 270 dollár – és a fizetendő összeg euróban vagy dollárban, de semmiképp sem rubelben.
Amennyiben alkalmazzák a „gázt csak rubelért” törvényt, az uniós vásárlóknak az orosz kereskedelmi bankoktól vagy a jegybanktól kell majd euróért rubelt venniük, hogy fizethessék a Gazprom szállításainak az ellenértékét. Vajon ezzel elismerik, hogy a szankcióknak keresztbe tettek az oroszok? – veti fel a kérdést a hamburgi újság. Megjegyzik: a rubel/euró árfolyam elszállása miatt a nyugatiak árelőnyhöz juthatnak, mert kevesebb EU-s pénzért vehetnek orosz fizetőeszközt. Ám továbbra sem világos, hogy Moszkva miként határozza meg rubelben a gázárat. Talán naponta beárazza azt a központi banki hivatalos árfolyam alapján? Vagy továbbra is alkalmazkodik a világpiac gyakorlatához, mely szerint a nyersanyag ellenértékét dollárban (vagy Európában euróban) állapítják meg? Tény, hogy a hírre erősödni kezdett a rubel a zöldhasúhoz és az uniós közös valutához képest.
GÁZTÁROLÓ-SZABÁLYOZÁS
Brüsszel úgy vághat vissza Moszkvának, hogy az európai gáztárolók engedélyeztetési folyamatának az újraszabályozását javasolja. Ennek az indítványnak az átfuttatása már megkezdődött az EU-s bürokrácia állomásain. A már említett orosz gázóriás a német leányvállalatán, a Gazprom Germanián keresztül kilenc tárolót üzemeltet öt uniós államban. Ezek fontos szerepet játszanak az EU gázellátásában, amelynek télen a 25-30 százalékát biztosítják. Brüsszel az engedélyezés újraszabályozásával meggátolja, hogy a Gazprom zsarolhassa az uniót, ahogy az tavaly történt, amikor az orosz cég nem töltötte fel gázzal a kellő szintre nyugat-európai tárolóit.
Ha elfogadják az európai bizottsági javaslatot, kiszoríthatják a Gazpromot mint Nyugat-Európában működő gáztároló-tulajdonost, arra kötelezve a társaságot, hogy adja el a létesítményeket nyugat-európai vagy más államokbeli vevőknek. Ha ezt megteszik, az európai energiaválság új, sokkal súlyosabb szakaszba léphet.
D. P.
(Borítókép: Olajfinomító alkonyi fényben. Drága lesz a leválás az orosz nyersanyagról (Assaad AL-NIYAZI, Europress/AFP)
