A román történelem fő motívuma az erősekhez való dörgölőzés, s a román politika a mai napig ezen alapul. Bár még most Merkel és Macron a favorit, de kétség sem férhet hozzá, hogy ha fordulnak az európai szelek, a románok elsőként állnak át a másik oldalra. Ugyanúgy, ahogy a Monarchiát, majd Hitlert is elárulták, Macront és az européer politikusokat is el fogják, ha úgy vélik, hasznuk származhat belőle. Merkel meggyengülése és a hazájában bukottnak számító Macron nem sok jót jelez a románok számára.
A következő két évben alighanem teljes erővel fog menni a román propaganda Erdély és Románia „egyesüléséről”, sőt újra előkerülhet Nagy-Románia víziója. Az 1881-ben megalakult, Havasalföld és Moldva egyesüléséből létrejött ország vezetői a következő néhány évtizedben szépen kikerekítették országukat, mondván, hogy az nekik jár.
Nagy-Románia – Kép forrása: 888.hu
Az önmagukat a rómaiak leszármazottainak (melyre egyébként semmilyen bizonyíték nincs) tekintő románok a Tiszától a Dnyeszterig terjedő országot akartak maguknak összerakni. Nagy fejlődés Havasalföld után.
A fentebb említett kutatás szerint, míg a franciákban bíznak, addig a magyaroktól és oroszoktól inkább félnek a románok. Ennek egyik oka lehet, hogy a Szovjetunió a második világháború után elcsatolta Romániától a mai Moldovát és az attól keletre eső területeket, tőlünk pedig nyilván azért tartanak, mert előbb vagy utóbb, de biztosan jönni fog a történelmi igazságtétel, mely részben már a második világháború idején megtörtént.
A tőlük megszokott elvtelenség és az erősekhez való dörgölőzés ugyanis előbb-utóbb megkívánja az oldalváltást, de a románoknak ebben már úgyis nagy gyakorlatuk van.
Borítófotó: maszol.ro
