Retro ponyvák a nyaralóban

Hírek
A Balatonnál töltött hétvégéken a szakadó eső a könyvespolc felé terel, mindig kerül elő valami elfeledett, vagy egészen bizarr kincs a múlt századból.

Nem kis küzdelem árán ugyan, de összcsaládilag sikerült szakítanunk azzal a hagyománnyal, hogy levándoroljon a nyaralóba minden olyasmi, ami jó lesz még valamire. A piros műbőr puffokat, a nyolcvanas évek műperzsáit, édesanyám subázott faliszőnyegeit explicite kitiltottam. Hely sincs sok, szerencsére, az érvelésben is mindig ez került az első helyre, nem az esztétikai téboly.                

Csak könyveket lehetett levinni, a faltól falig könyvespolcokon gyűlik minden olyasmi, amit

  • már alaposan elolvastunk,

  • majd egyszer elolvasunk,

  • soha nem fogjuk elolvasni, de jó, ha megvan,

  • apáink olvasták,

  • elfelejtettek/tünk visszavinni a könyvtárba.

Van itt rengeteg krimi, plusz az irracionális érzelmi kötődéssel járó példányok, mint a Zsiguli kézikönyv, vagy a Képes történelem sorozat. De ott van a polcon a Gyurkó-féle Kádár életrajz, Aczél György szelleme remélem, már nem lebeg felette. Vannak kamasz szívembe égett kötelezők, mint a Vörös és fekete, az Emberi sors, az Anna Karenina, ifjú tanárjelöltként vett Szép versek, de van Illyés és Tamási Áron, Csurka és Sütő András, Galgóczy Erzsébet és Jókai Anna, Mándy és Konrád is. Elképesztően színes a repertoár, a magas irodalomtól az egészen mélyig. Kis túlzással itt van a polcokon vagy nyolc évtized, érdekes lenyomata családok generációkon átívelő érdeklődésének.

A legrégebbi egy Arany János elbeszélő költeményeit tartalmazó kötet, halálának 50. évfordulóján adták ki, 1932-ben. Van benne egy eredetpecsét, özv. Nemes Károlyné, dohányáruda és kölcsönkönyvtár – hírlapiroda, Makó. A makói szál rejtélyes, nincsen nyoma a családi legendáriumban.

Minden úttörő példázata, a Timur és csapata zsebpéldánya is a polcon áll, ára 4,50 volt, keménykötéses, strapabíró könyvecske, hosszas keresés után derült ki, 1956-ban adták ki. Nem lepne meg, ha a forradalom leverése után.

Az Albatrosz könyvekből valószínűleg minden családban akad fél méteres sor, nekünk sok Rejtő kötetünk van ebből a sorozatból, a Vesztegzár a Grand Hotelben c. regénye 1957-es kiadású.

A Katonaderű kiskönyv már a hatvanas évek terméke, rosszabbnál rosszabb viccek gyűjteménye, az akkori politikai korrektségnek megfelelően, se hús, se hal, se humor. Szinte már kellemetlenül rossz, elképzelem, ahogy 1963-ban a kiskatonák a vonaton felejtik, vagy inkább rágyújtanak egy Fecskére a peronon. Ennél még a nyolcvanas évek Hahota űttörő viccgyűjteményei is szórakoztatóbbak voltak, de azokat már kidobtam.

Nemigen hiányozhattak az átlagcsalád polcáról Szilvási Lajos, a szocializmus legnagyobb bestseller írójának művei, nálunk is akad, az Apassionata a frontról 1944-ben elszökő katonák kalandos, ám idelizált története. 1966-os kiadású ez a példány, nem első kiadás, egyébként meg Szilvási évtizedeken át írta nagysikerű lektűrjeit, Berkesi Andrással versengve.

A Kozmosz Fantasztikus Könyvek emlékezetes sorozata a kortárs sci-fi irodalom legjobbjait jelentette meg magyarul, 1980-ban adták ki Lucas Csillagok háborúját, Gömöri Péter fordításában. Másik idő, másik galaktika – ez az első mondata. Mondjuk, ütősnek nem nevezném.

A szocialista propagandakrimit Mág Bertalan, ÁVH-s tisztból lett író valós történeteken alapuló regényei testesítik meg. Könyveiben a rendszer mindig leszámol az ellenségeivel, a történetek és a szereplők mindig alárendelődnek az ideológiai harcnak. A Harácsolók '88-ban jelent meg, négy kisregényt tartalmaz, a Kántor utáni és az Ötvös Csöpi előtti világ jelenik meg benne.  

Moldova szocigrafikus regényeiből is valószínűleg minden család vásárolt és dedikáltatott, legyen az a a rendőrökről, a vasutasakról vagy a kamionosokról szóló tényfeltáró regény. A Jog zsoldosai a kilencvenes években íródott, nyolc neves ügyvéd portréján keresztül fejtegeti Moldova a maga módján a bűn és bűnhődés dilemmáját.

Sok munkával megírt, népszerű könyvek, mai szemmel valószínűleg olvashatatlanok. Könyvrégiség se lesz belőlük, az unokáim a nyaralókönyvtárból nem fognak meggazdagodni, az is biztos. Évente egyszer leporoljuk őket, útban nincsenek, aztán majd az a generáció dönt a sorsukról, akinek már az égvilágon semmit sem jelentenek se ezek a címek, se a Gutenberg galaxis.

 

Ezek is érdekelhetnek

További híreink