Nem véletlenül kommentálta Nagy Márton gazdaság miniszter a Világgazdaság jubileumi konferenciáján az idei minimálbér-tárgyalásokon felmerülő két számjegyű minimálbér-emelés ötletét úgy, hogy „jó az irány”. A tárcavezetőről ugyanis köztudomású, hogy már a jegybanknál eltöltött évei alatt is a magas nyomású gazdaság (high pressure economy) elkötelezett híve volt, aki azt az elvet képviseli, hogy a gyenge devizán, a támogató fiskális politikán és nem utolsó sorban a jövedelempolitikán keresztül kell fűteni a gazdaságot.
A gondolat nem új keletű, a 2008-as válság után általános elfogadott nézetté vált, hogy a potenciális növekedés fölött tartósan növekedhet egy gazdaság, hiszen végeredményben a kibocsátást is megemelheti, anélkül, hogy nagyobb egyensúlytalanságot előidézne. Ez nem is volt ördögtől való gondolat, hiszen a negatív reálkamatok ellenére az infláció alacsony szinten volt, a világkereskedelem rendületlenül bővült, miközben a jegybankok is aktívan támogatták a kormányokat az állampapír vásárlásokkal. Tehát minden adott volt a magas nyomású gazdasághoz.
Erre jött rá az covid, majd az energiaválság, ami mentén nem sok választása maradt a kormánynak, mint a növekedés lassítása, hogy letörje az inflációt. Hiába próbálta a kínálati oldalt életben tartani támogatott hitelek, mint a Baross Gábor Újraiparosítási Hitelprogram révén, csökkentve a monetáris transzmisszió hatékonyságát, ha közben a keresletet is szűkítenie kellett a beruházási stopon keresztül.
A cikk teljes terjedelemben a Világgazdaság oldalán olvasható
