„A gyerekvállalás nyugellátáshoz kötése inkább a méltányosság, mint a több gyerek miatt lényeges, illetve nem foglalkozik az indexálás és a valorizálás, a degresszió, valamint a rugalmas korhatár kérdésével”
– mondta a VG-nek Simonovits András, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézetének emeritus kutatója.
Benyár József, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára a Magyar Közgazdasági Társaság konferenciáján beszélt arról, hogy a nyugellátások gyerekvállaláshoz kötése során a nevelésben részt vevők között prémiumot oszthatnak szét, ami növelheti a járadék összegét, illetve csökkentheti a korhatárt. Amikor valakinek gyereke születik, attól az időponttól kevesebb járulékot kellene fizetnie, így támogatva anyagilag a nevelést. Az elképzelés szerint az átmenet felmenő rendszerben, fokozatosan történhetne meg.
Farkas András, a NyugdíjGuru alapítója lapunk kérdésére aláhúzta:
„Nem értek egyet azzal, hogy gyerekvállaláshoz kössék a nyugdíjakat.
Ezzel az a legnagyobb probléma, hogy továbbra is az élőmunkát terheli az ellátás költsége. Valamennyire ugyan kitolható a jelenlegi rendszer fenntarthatósága, de hosszú távon a gyerekvállaláshoz kötés sem oldja meg a problémát, a felosztó-kirovó rendszer finanszírozhatatlan marad.”
Farkas András hozzáfűzte: a rendszer fenntarthatatlanságát az okozza, hogy túl kevés nő van ahhoz, hogy a jelenlegi 1,55-os reprodukciós ráta mellett elegendő járulékot fizessenek be a dolgozók évtizedes távlatban. Háttérbeszélgetéseink tapasztalata alapján a kormányzat jelenleg nem foglalkozik a javaslattal, a témáért felelős Novák Katalint kerestük kérdéseinkkel.
Nemzetközi gyakorlat a nyugdíjjogosultság megosztása a gyerek melletti otthon maradás idejére.
Ilyenkor a szolgálati időt mindkét félnél figyelembe veszik, a jövedelmet pedig megosztják közöttük, ami kiegyensúlyozza a kieső szolgálati időt. Jellemzően hét évet oszthatnak meg – mutatott rá Farkas András. A magyarországi nyugdíjrendszer akkor lehetne hosszú távon fenntartható, ha felülvizsgálnák a felosztó-kirovó rendszert, meghatároznának egy alapnyugdíjat, amely biztosítaná a megélhetést. Ezt egyre több országban alkalmazzák. A fejlett rendszerek része a foglalkoztatói nyugdíjpillér, amely Magyarországon is sokkal fenntarthatóbbá tenné a rendszert. Farkas András felhívta a figyelmet: a robotizáció miatt a következő 30-40 évben megváltozhat a munka jellege, ezért várhatóan a fogyasztási adókból kell finanszírozni a nyugdíjakat. Simonovits András szerint a gyerekvállaláshoz kötés legegyszerűbb módja az lehetne,
ha a nyugdíjba beszámított nettó bér tartalmazná a családi adókedvezményt.
Nem ösztönzi a gyerekvállalást az ellátáshoz kötés, mivel túl messze van ahhoz a nyugdíjkorhatár, hogy érdemben befolyásolja ezt a döntést – hangsúlyozta Farkas András. Egy ilyen rendszer diszkriminatív lenne azokkal szemben, akik nem tudnak gyereket vállalni, a Központi Statisztikai Hivatal elemzése szerint a mostani 20 éves nők 40 százaléka nem fog gyereket szülni – tette hozzá. Simonovits András szerint az igazi kérdés az, hogy az államnak miként kell segítenie a gyermeknevelésben a szülőket. Az egész kérdésfeltevésnek az a racionális magva, hogy gyerekek születése nélkül előbb-utóbb megáll a világ. A kutató társadalmi érdeknek nevezte az állam szerepvállalását a gyermeknevelés költségeiben.
(Borítókép: Délmagyarország / Török János)
