Nagyjából négy órát vett igénybe szerdán az Európai Bíróságon a kvótaper tárgyalása, amelynek során a két felperes, a magyar és a szlovák kormány mellett az alperes EU-tanács, az Európai Bizottság és nyolc „beavatkozó” tagállam is kifejtette a jogi érveit.
Az Igazságügyi Minisztérium EU-ügyekért felelős államtitkára a Figyelőnek a tárgyalást követően telefonon adott nyilatkozatában óvatosan optimistának mondta magát a meghallgatás után. Bizakodását arra alapozza, hogy a bírák meglátása szerint nagyon felkészültek a dossziéból és nagyon nyitottak voltak a felek észrevételeire is. Azt azonban nehéz megítélni, hogy a tárgyalás milyen irányba fogja befolyásolni a bírákat – tette hozzá.
Kecsmár Krisztián elmondása szerint a 15 fős nagytanács tagjait a tárgyaláson elsősorban a menekültek kötelező áthelyezéséről szóló 2015 szeptemberi tanácsi határozat szolidaritással összefüggő vonatkozásai érdekelték. Annál is inkább, mert mind a magyar, mind pedig a szlovák felperesek vitatják a minősített többséggel meghozott döntés jogalapját, ami az EU-szerződésben rögzített szolidaritási záradék volt. Budapest álláspontja szerint a döntés – ami kisebbségben hagyta Magyarországot és még három tagállamot – nem számít jogalkotási aktusnak egy magasabb rendű jogszabályt, a dublini menekültügyi rendeletet módosítja. Ebből pedig több eljárásjogi hiba is levezethető, többek között az, hogy ebben az esetben a határozat tervezetéről konzultálni kellett volna az Európai Parlamenttel.
Az államtitkár elmondta, hogy a Bíróság elvileg háromféle döntést hozhat. Megsemmisítheti az EU egészére vonatkozóan a jogszabályt és így annak végrehajtását is; elutasíthatja a magyar és a szlovák keresetet (és ebben az esetben Magyarország végre fogja hajtani a döntést). De, harmadik opcióként ad absurdum az is előfordulhat, hogy Luxembourg csak Magyarországra vonatkozóan semmisíti meg a tanácsi határozatot, ebben az esetben mentesítve a kötelező menekültkvóta (1294 menekült) végrehajtása alól.
Ennek az áll a hátterében, hogy a magyar kormány egy másodlagos keresetet is benyújtott a bírósághoz, arra hivatkozva, hogy a kifogásolt határozat-tervezet (vagyis a bizottsági javaslat) lényegi változást idézett elő a magyar pozícióban, amit viszont eljárásjogilag nem megfelelően kezeltek. Magyarország ugyanis a javaslat első verziójában még maga is kedvezményezettje lett volna a menekültek áthelyezésének (ezt a kormány elutasította), az átdolgozott és végleges javaslatban azonban már kötelezetté vált. A magyar álláspont szerint ebben az esetben is konzultációt kellett volna folytatni az Európai Parlamenttel úgy, ahogy az első javaslattal is történt.
Kecsmár elmondása szerint zárszavában a Bizottság jogi képviselője is elismerte azt a szerdai meghallgatáson, hogy a bíróság ügyben hozott döntésének alapvető hatása lesz az EU jövőbeni menekültpolitikájára.
A perben a felperes magyar és szlovák felet egyedül Lengyelország, míg az alperes EU-Tanácsot az Európai Bizottságon kívül hét tagállam (Belgium, Luxemburg, Franciaország, Németország, Görögország, Svédország és Olaszország) támogatja „beavatkozó” félként.
