Azok a szakszervezetek, amelyeknek képviselői felszólaltak az ellenzéki “megatüntetésen”, nagyon gyengék, a munkavállalók többsége nem is bízik bennük, csupán a baloldali pártok eszközeiként tartják őket számon. Egyre világosabb, hogy ebből az országos sztrájkból biztosan nem lesz semmi, egyébként a törvényi előírások sem tennék ezt lehetővé.
Azonban a decemberben kezdődött ellenzéki pártok balhéja számukra biztosan eredménnyel fog járni: egyre valószínűbb az összefogásuk. Erre azonban még az uniós választásokon nem kell számítani, a Gyurcsány-Jobbik-MSZP-Párbeszéd-Momentum koalíció őszre, az önkormányzati választásra állhat össze.
Csakhogy a pártok összefogása nem fog választói összefogást eredményezni, nem kizárt, hogy százezrek szakadnak le arról a választói bázisról, amely tavaly tavasszal még valamelyik ellenzéki erőre szavazott, bízva a saját – egyébként sikertelen – pártjában. Ősszel már ebből a felhozatalból sem lehet majd választaniuk: a posztkommunista-liberális (MSZP-s, gyurcsányista) “független” polgármester-jelöltekre kellene a jobbikos, LMP-s, momentumos szimpatizánsoknak is szavazniuk a településeken. Ha ezt jelenti az állandóan hangoztatott XXI. századi pártok szlogen, akkor ebből a “modernitásból” biztos nem kérnek a megmaradt radikális és zöld szavazók.
Az ellenzék így tényleg rálép a teljes önfelszámolás útjára.
Borítófotó: Tóth Bertalan, az MSZP elnöke, frakcióvezetője beszél a Kossuth téri kormányellenes tüntetésesen 2019. január 5-én. (MTI/Mónus Márton)
