A Népszava újságírója anélkül, hogy a törvényalkotó valódi szándékát vizsgálta volna, azonnal Taigetoszt kiáltott, persze a jelzőt hűen és gondolkodás nélkül agyonimádta a baráti média. Egy percre se gondolkodtak el azon, hogy valóban helytálló-e, mértéktartó-e, ízléses-e? Mert nem az.
Ha nem rohan a szerző a 15 perc hírnév felé, s talán több időt áldoz a szövegértésre, akkor nem kényszerült volna helyreigazításra azért, mert összemosta a diszes, részképesség-zavarokkal küzdő, tanulásokban akadályozott gyerekeket (SNI) a BTMN zavarokkal küzdő gyerekekkel. De hát erre nem volt ideje, beleszeretett a szóba, nagyot akart mondani, így a Taigetosz-törvény elnevezés önálló életre kelt, azóta is hergeli a megtévesztett szülőket és pedagógusokat. Egy nagy baj van ezzel, hogy hazugság.
Mi is áll a törvénymódosítás hátterében?
Nem a kitaszítás, se a spórolás, vagy gyerekek életének tönkretétele, ahogy a balliberális oktatási megmondóemberek szeretnék láttatni. Egyszerűen egy szemléletváltásról van szó, arról, hogy az eddigi, nem adunk jegyet megúszós pedagógia és nevelés helyett tessék jobbat kitalálni, valamit nyújtani. Mivel a magyar iskolarendszerben az osztályozás jelen pillanatban az értékelés eszköze, ez ad – remélhetőleg korrekt és tisztességes – visszajelzést a megszerzett tudásról.
Honnan ismerheti meg valós tudását az a tanuló, aki felmentést kap az osztályozás alól? Honnan tudhatja, hol tart, melyek a gyengeségel, mit kell pótolni? Ahogy Mosányi Emőke, a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat főigazgatója elmondta, az osztályozás folyamatos bevezetése megfelelő motivációt jelenthet, így a tanulási nehézséggel küzdőknek nem a középiskolában kell szembesülniük azzal, hogy azért nem tudnak továbbtanulni, mert egy érettségi tantárgyból nem kaptak érdemjegyet. Az oktatási jogok biztosa, Aáry-Tamás Lajos is azt nyilatkozta a hvg.hu-nak, hogy a BTMN nem fogyatékossági kategória, az ide sorolt gyerekeket megfelelő pedagógai eszközökkel jól lehet fejleszteni. Nem gyógypedagógiai, hanem pedagógia eszközökkel. Azt is mondta, nem az a cél, hogy fölmentsék őket az értékelés alól, hanem az, hogy hozzásegítsék őket ahhoz, hogy számot tudjanak adni a tanulmányaikból.
Nagyon másfajta szemlélet mutatkozik itt meg, a felmentés helyett a megfelelő teljesítményre ösztökélés. Lássuk be, mindenkinek egyszerűbb volt a felmentés, a gyereknek is, a szülőnek is, az iskolának is. Most ennél többet kell tenni, valódi teljesítményt és munkát vár a kormány, újszerű pedagógiai megoldásokat, bár ez utóbbi eddig sem volt tiltva.
Pontosan erről beszélt Csépe Valéria miniszteri biztos is az M1 reggeli hírműsorában, amikor a Nemzeti Alaptanterv átalakítása kapcsán úgy nyilatkozott, hogy az új tantervben nagyobb szakmai szabadságot, s az azzal járó nagyobb felelősséget is kapnak a pedagógusok. Úgy fogalmazott: a tanároknak alkalmasnak kell lenniük arra, hogy korszerű tartalmakat korszerű módszerekkel adjanak át, valamint képesek legyenek jól működő pedagógiai programokat és helyi tanterveket készíteni.
Önállóság, korszerűség, innováció, ha jól értem.
Egészen progresszív gondolat ez, igaz elég távol áll az ellenzéki pedagógusmozgalom restaurációs, mindenféle szakmai elvárást elutasító, értékeléstől idegenkedő szemléletétől. Ők az tartják autonómiának, ha senki nem szól bele, mit, miből, hogyan tanítanak. Az, hogy ezen a világon sehol sem így működik, sőt szülőként kifejezetten ijesztő ez a hozzáállás, már részletkérdés.
Akinek szenvedélye a tanítás, az látni fogja az új koncepcióban a szakmai kihívást, a lehetőséget önmaga fejlődésére is, mert enélkül nem fog menni, az egészen bizonyos. Szülőként én rájuk számítok igazán, partner leszek a legnagyobb tisztelettel, és segítek, itt megígérem.
