Nyílt napok Pannonhalmán

Akik érdeklődnek a nagy múltú oktatási intézmény iránt, és részt vennének a látogatóknak szervezett kalandtúrán, illetve a nyitott tanórákon, azok október 2-án és november 13-án szombaton 11 órától tehetik ezt meg (A részletekről bővebben itt olvashatnak). És miért pont „mosolygós forradalmáróknak” nevezte tanulóit az igazgató? Mert egy forradalmár sosem elégedett, fellép a rossz ellen. Ha viszont ezt mosolyogva teszi, az azt jelenti, hogy emberi kapcsolatokban gondolkodik, nem csak feladatban. Tudja, hogy egyedül nem fog változást elérni. Juhász-Laczik Albinnal a közösség erejéről, a kiégésről és egy négyszáz éves graffitiről is beszélgettünk.

– Egy folyamatos bentlakásos iskolába járni pandémia idején előny vagy hátrány?

– Eleinte azt gondoltam, hogy hatalmas hátrány, hiszen a diákok szoros közelségben élnek a tanári karral, nagyon nehéz távolságot tartani. Amikor viszont a vírus terjedt, rá kellett jönnöm, hogy a bezártságnak előnye is van: nincs mozgás, nincs tömegközlekedés, bent nagyobb biztonságban vagyunk, mint kint. Az idei évvel kapcsolatban pedig bizakodó vagyok – a saját felmérésünk szerint kilencven százalék feletti az átoltottság az iskolában. A nyílt napokat természetesen az aktuális járványügyi helyzet szabályozásának és mindannyiunk biztonságának megfelelően szervezzük.

– Amikor az ön által vezetett helyi gyermekvédelmi program ombudsmani díjat kapott, beszédében azt mondta, olyan iskolában, közösségben, társadalomban szeretne élni, ahol egymás mellett állunk. Hogy valósítható ez meg a gyakorlatban?

– Az iskolánk – ahogy a bencés szerzetesrend – alapvetően a közösségre épül. Van itt 340 diák, 60 tanár, 1 igazgató.

Többségben vannak a diákok, és erőfölényben is, mert sokkal jobb kondiban vannak, mint mi – kivétel néhány kiváló kondícióban lévő tanár.

Tíz évvel ezelőtt még én is gyorsabban futottam, de nyilván nem erre kell épülnie egy iskolának. Hanem arra, hogy ezt a közösséget tanár és diák, mind a magunkénak érezzük. Különutasok természetesen vannak, de a nagy többség szereti azt, amiben él, és vigyáz is rá. Nálunk például az operatőrszakkör tagjai profi módon oldják meg a közvetítéseinket, akár a Bazilikából is. Szinte bármilyen idegennyelvet beszélő vendégünk mellé fel tudunk kérni egy tanulót, aki megmutatja neki a nevezetességeinket. Az élet ezernyi területén ők kollégáink, akikre számítunk, és ha ezt érzik, meghatványozódik az erejük, az elköteleződésük.

– Milyennek látja a mai, kütyük vonzásában élő, a szülőknek komoly fejtörést okozó gyerekeket?

– Itt, a Bazilikában meg tudok mutatni egy 1578-ból származó graffitit. Az illető még a nevét is belekarcolta a latin nyelvű „Itt járt” mondat alá. Ez számomra vigasztaló: igen, a fiatalok mindig is ilyenek voltak, nem feltétlenül tisztelték azt, ami szép, régi vagy éppen szent. Nincs új a nap alatt az okostelefon térhódításában sem, ha azt nézzük, hogy átéltünk már egy-két technikai forradalmat. Ahogy a digitális oktatás jó gyakorlatait meg kell tartanunk, úgy kell megpróbálnunk más szemszögből tekinteni egy-egy problémára. Nem az akadályt venni észre benne, hanem a feladatot. Úgy látom egyébként, hogy a mostani gimnazisták könnyebben motiválhatók, mint a tíz évvel ezelőttiek.

– Elvileg ezeknek a gyerekeknek olyan foglalkozásaik lesznek, amelyek ma még nem is léteznek. Mire készíthet fel az iskola?

– Nekünk, bencéseknek jelszavunk az „Ora et labora!”, azaz „Imádkozz és dolgozz!”

A latin ’labor’ szó – ebből ered az angol ’labour’, azaz vajúdás kifejezés is – arra a verejtékes erőbefektetésre utal, amely nem vehető ki az életből, bármivel is foglalkozzunk. Ez az egyik, a másik, hogy kreativitásra is biztos szükség lesz. Mi nagyon sok külső előadót hívunk meg, élvonalbeli kutatókat, művészeket, közéleti személyeket – szerintem a legjobb pályaorientációs foglalkozás őket hallgatni. Bármilyen területről is érkeznek, általában a mondandójuk lényege az alkotóerő, a találékonyság. A harmadik, amit meg kell tanulni, hogy mihez kezdünk a kudarcokkal. Ha az iskolában, védett környezetben a diák megtapasztalja, hogy a kudarc (mondjuk egy hármas osztályzat, elvesztett verseny) után – még több munkával – jöhet siker is, akkor kikerülve innen, veszteség esetén nem fog kétségbeesni, mert benne lesz a felállás képessége.

–Történelmet, angolt, hittant, gregoriánt, de jogi ismereteket is tanít – melyiket szereti a legjobban?

– Egyszerűen tanítani szeretek.

A történelemben van a legnagyobb rutinom, emiatt abban tudok a legkreatívabb lenni, és mondjuk a Martinovics-féle összeesküvést SWOT analízis alapján elemezni. A jogszakkör számomra is kihívás, itt mindig egy aktuális jogesettel kezdünk, és az alapján jutunk el a jogszabályhoz. A tanításban nagyon inspiráló, amikor látom a másikon, hogy valamit megért, és az beilleszkedik a logikájába. Ha a saját érdeklődésemet, lelkesedésemet oda tudom vinni egy órára, a diákok is rákapcsolódnak.

A teljes interjút a Figyelő 37. heti lapszámában olvashatták.

(Borítókép: Pannonhalmi Bencés Gimnázium)