A csak világgazdasági súlyát tekintve kicsiny Niger egy tengerparttal nem rendelkező nyugat-afrikai ország. Területe közel 1,27 millió km2, tehát Magyarországnál majdnem 14-szer nagyobb, és a régió legnagyobb tengerparttal nem rendelkező országa. A lakosság száma mindössze 25 millió fő, amely rendkívül szerény 20 fő/km2 népsűrűségről tanúskodik. Mindez nem igazán meglepő, hiszen az ország területének több mint 80%-a a Szaharában fekszik. A népesség növekedése azonban közel 4 százalék évente, amely a világ legütemesebben emelkedő lakosságú országai közé helyezi Nigert. A lakosság az ország déli és nyugati részén fekszik, és itt található a főváros, Niamey is. A népesség jellemzően muszlim vallású és rendkívül szerény körülmények között él.
Az ország vásárlóerő paritáson mért egy főre eső GDP-je a Világbank statisztikái szerint nagyjából 1200 és 1500 USD körül mozog, de ez legkevésbé sem adhat hű képet a valós gazdasági fejlettségről, ugyanis az országban, de a teljes szubszaharai régióban alulfejlett a statisztikai számbavétel és módszertan. Alapvetően a gyarmati múlt lenyomatai, a földrajzi elzártság, a sivatagos domborzati viszonyok, az alacsony írástudási arány, a magas termékenységi ráta és a dzsihadista lázadások miatt, Nigert a világ legszegényebb országai között tartjuk nyilván. Egy aspektus kapcsán azonban mindenképpen említésre méltó ez az ország, ez pedig az urán. Niger hoszú évtizedek óta a világ tíz legfontosabb uránkitermelő országa között kap helyet, és a nemzetközi piacokon is megkerülhetetlen.
Vagyis, valóban megkerülhetetlen?
A legnagyobb kitermelők között domináns egyébként Kazahsztán, és egymaga a világpiaci kínálat 43%-át adja, a második Kanada 15%-kal, a harmadik pedig Namíbia 11%-al. A World Nuclear Association 2022-es adatai szerint Niger a hetedik legnagyobb szereplő és teljes kitermelés több mint 4%-át adja. Az uránt egyébként 1957-ben a francia Bureau de Recherches Geologiques et Minières (BRGM) fedezte fel a nigeri Azelikben, amikor réz után kutatott. Később a Francia Atomenergia Bizottság (CEA) további vizsgálatokat kezdeményezett és homokkő nyomaira bukkantak többek között Abokurumban (1959), Madaouelában (1963), Arlette, Ariege, Artois & Tassa/Tazaban (1965), Imourarenben (1966) és Akoutaban (1967). Ebben az időszakban, egészen pontosan 1960. augusztus 3-án, Niger függetlenné vált Franciaországtól. Niger első kereskedelmi uránbányája 1971-ben kezdte meg működését. Niger ma is két jelentős uránbányával rendelkezik, melyek a világ bányászati termelésének a korábban említett 4%-át adják és ezekben Afrika legmagasabb minőségű uránércéből termelnek ki. Fontos adalék, hogy az uránbányászat bővítése erős kormányzati támogatást élvez, emellett pedig lényeges, hogy a gyarmati múlt miatt (is) kezdetektől meghatározó az urán kitermelésében a francia befolyás.
Niger 2021-ben 2248 tU-t (tonnes of elemental uranium) termelt ki, és az ország összesített termelése 2019 végéig mintegy 150 000 tU-t tett ki.
Az uránt a fővárostól, Niameytől légvonalban 900km-re északkeletre (közúton több mint 1200 km-re), a Szahara sivatag déli határán és az Air-hegység nyugati vonulatán fekvő Arlit és Akokan ikervárosok közelében bányásszák. A koncentrátumot 1600km-en keresztül szállítják teherautóval a benini Parakou-ba, majd 400km-t a cotonoui kikötőbe, ahonnan feldolgozási céllal exportálják tovább, főként a franciaországi Comurhexbe. Fontos tehát, hogy Nigert feldolgozatlan anyagként, nyersanyagként hagyja el az urán. A volt gyarmattartó nem csak az értéklánc végén jelenik meg, ugyanis a francia állami tulajdonú Orano bányászati üzemet működtet az ország északi részében. Ugyan a francia atomerőművekben a felhasznált urán kevesebb mint 10%-a származik Nigerből, azonban arányaiban ez mégis jelentős függőségnek tekinthető. Fontos még hangsúlyozni, hogy az Arlit környéki bányák 2022-ben az Európai Unió teljes uránimportjának 25%-át adták.
Az ország észak-nyugati részében; Arlit környékén számos külszíni bánya található, ezeket pedig a Somair üzemelteti, amely az Orano és a nigeri állam tulajdonában álló Sopamin vegyesvállalata.
Arlit mellett, Akokanban 2021-ig zajlott a termelés, ugyanis a felszín alatti bánya tartalékai kimerültek. Korábban a bányát az a Cominak bírtokolta, melyet 59%-ban az Orano, 31%-ban a Sopamin és 10%-ban a spanyol állam által bejegyzett Enusa tulajdonolt. Arlittól nagyjából 80km-re található az Imouraren bánya, ahol az Orano becslései szerint a világ egyik legnagyobb lelőhelye van. A kitermelési jogot 2009-ben biztosították, azonban 2014-ben felfüggesztették a kitermelést arra hivatkozva, hogy túlzottan alacsonyak a világpiaci uránárak.
Az ország uránbányái kapcsán azonban ma már nemcsak a korábbi gyarmattartót és Spanyolországot lehet megemlíteni, hanem Kínát is. 2007-ben az állami tulajdonú China National Nuclear Corporation (CNNC) közös vállalatot alapított a nigeri kormánnyal az ország közepén található Azelik uránbánya továbbfejlesztésére. A CNNC a projekt 37,2%-át birtokolja, további 24,8%-a pedig a ZXJOY Invest kínai befektetési vállalkozásé, legalábbbis a hongkongi tőzsdén 2010-ben benyújtott bejelentés szerint. 2009-ben a nigeri kormány 650 millió jüan (90,93 millió dollár) kölcsönt kapott a kínai állami tulajdonú Eximbank-tól a projekt fejlesztésének támogatására. A bánya becsült tartaléka 11 227 tonna, éves termelési kapacitása pedig nagyjából 700 tonna, azonban ezt a projektet is leállították 2015-ben a kedvezőtlen piaci feltételek miatt. Jelenleg az urán fontonkénti ára 56,25 dollár, amely megközelíti a 2023 júniusában elért 57,75 dolláros 14 havi csúcsot. A piacon egyébként az utóbbi időben kitapintható fellendülés kezdődött, amely nagyobbrészt kínálati kockázatoknak tudható be (orosz nukleáris fűtőanyagok szankcionálása és a nigeri zavargások). A történelmi csúcsát egyébként a piac 2007 májusában/júniusában érte el, amikor is a fontokénti ár még a 140 dollárt is átlépte. Azóta az piaci ár a 20-50 dolláros tartományban mozog, amely egyébként az olyan szerény exportdiverzifikációval rendelkező országoknak, mint Niger, nem feltétlenül kedvező jelenség. Az ország egyébként elsősorban kőolajtermékeket (az összes export 38,6%-a), uránt (28,6%), aranyat (12%), zöldségeket (5,7%), élő állatokat, pálmaolajat, járműveket és gépeket exportál. A fő importtermékek pedig a rizs (az összes import 16,9%-a), járművek (8,2%), gépek (8,1%), légi járművek alkatrészei (7,9%), ásványi üzemanyagok (5,2%), gyógyszerek (4,7%), elektromos gépek (4,3%), vas, élelmiszerek, valamint lőszerek és fegyverek (ITC, 2021).
🪆Az uránpiacon, de egyébként a nigeri történések kapcsán megjelenik egy másik fontos mozzanat is: az orosz. A Kreml sokféleképpen kapcsolódik az urán piacához és az utóbbi időszak nigeri politikai eseményeihez. Ennek részletezésétől eltekintve inkább arra érdemes ráirányítani a figyelmet, hogy abban az esetben, ha a nyugat-afrikai ország „közelebb” kerül Oroszországhoz, akkor az urán piacán és az atomenergia tekintetében biztosan növekedne a világpiaci koncentráció. Láthattuk, hogy Kazahsztán és Üzbegisztán, két volt szovjet köztársaság a világ első számú urántermelői közé tartoznak, a világ bányászott készletének mintegy 50%-át adják. Ha ehhez hozzávesszük Oroszországot és Nigert, akkor az arány valamivel 60% fölé ugrik. Az urán, illetve annak bányászata csak az első lépcsőfoka az úgynevezett nukleáris üzemanyagciklusnak.
Bár Oroszország a világ hatodik legnagyobb uránbányászának számít, az igazi ereje a folyamatban máshol rejlik. A fő szerepe a nyersanyag átalakításában, az úgynevezett átalakítás és dúsítás révén a polgári reaktorok számára használható nukleáris fűtőelemek előállításában rejlik.
Alapvetően jól látható, hogy a nigeri puccs mögött nagyhatalmi játszmák rajzolódnak ki, melyekben a legfontosabb szereplők a nyugati országok, Kína, valamint Oroszország. Mindahányan jól meghatározott érdekekkel rendelkeznek, és ehhez a vetélkedéshez a Niger, a világ egyik legelmaradottabb országa csak nagyon szerény mértékben tud hozzászólni. Az ország mottója a Fraternité, Travail, Progrès (Testvériség, munka és haladás) nagy valószínűsségel azonban a gazdaságási fejlődés és haladás továbbra is ritkán látott vendég marad az országban és Niger folytatja az útját a jelentős függőségekkel tarkított világgazdaságban, amely az urán piacán is jól láthatóan jelen van.
Fotó: HO / MACUSANI YELLOWCAKE / AFP
