Ahogy korábban megírtuk, minden korábbi várakozást alulmúltak a második negyedéves GDP-adatok. Noha az előjelek finoman szólva se voltak biztatók, de arra senki nem számított, hogy ilyen mértékben teljesít alul a magyar gazdaság: az elemzők ugyanis 2,5 százalékos éves, valamint 0,5 százalékos negyedéves növekedést jósoltak, ezzel szemben 1,3 százalékos bővülés és 0,2 százalékos zsugorodás lett. Az adat annyira átrajzolta a jövőt, hogy már az is kérdésessé vált, egyáltalán teljesíthető-e a 2 százalékos éves átlagos növekedés idén
Ezer sebből vérzik a fő exportpartnerünk
Bár a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) a részletes adatokat csak később közli, az már szinte most borítékolható, hogy a gyenge belső kereslet mellett az ipar és a külső kereslet látványos vergődése okolható a magyar gazdaság teljesítményéért.
Ami valahol nem meglepő, miután a Magyarországgal ezer szálon összekapcsolódó német gazdaság hónapok óta ezer sebből vérzik, és lassan nem telik el úgy hét, hogy ne jelentené be valamelyik több évtizedes, komoly múlttal rendelkező vállalata, hogy leépíti a termelését és vele együtt a munkaerőt. Csak az elmúlt néhány hónap fejleménye:
- a világ egyik legnagyobb járműipari beszállítójának számító ZF a múlt héten közölte, hogy 14 000 munkahelyet szüntet meg Németországban, miután az elektromobilitás térnyerése rendkívül érzékenyen érinti a váltókat gyártó céget.
- A Boscht lényegében kitúrják a beszállítói pozíciójából a feltörekvő kínai vállalatok, melyek sokkal versenyképesebben tudnak termelni, emiatt a német cég 2026 végéig 1200 munkavállalójától válik meg.
- Ugyancsak nemrég derült ki, hogy elhagyja Németországot a világ egyik legnagyobb német vegyipari társasága, a BASF. Az ok nem más, minthogy a háborút követően olyannyira megdrágult a termelés Németországban, hogy jobbnak látták, ha a teljes gyártást áthelyezik Kínába.
Ilyen körülmények között nincs mit csodálni, hogy a magyar gazdaságnak az év első hónapjaitól kezdve gondot okoz, hogy a fő felvevőpiacunk szenved, amiben persze a német gazdaság versenyképességi nehézségei éppúgy jelen vannak, mint az elektromos átállás okozta elbizonytalanodás. Az elektromos autók állami támogatásának decemberi kivezetése után egyből beestek Németországban az autóeladások, ez pedig így már nem csak német probléma.
Szomorú belátni, de ettől még tény, és az idei év egyik nagy tanulsága, hogy a korábbi vélekedésekkel ellentétben a magyar gazdaság nem képes függetleníteni magát Európa legerősebb gazdaságától.
Így történhetett meg, hogy már két hónap után, március elején feladta a magyar kormány az idei 4 százalékos növekedési célját. Mindez visszatükröződik a magyar ipar megrendelésállományában és a termelési adatokban. Májusról van utoljára pontos számunk, akkor két számjegyű mértékben apadt a jármű- és akkumulátorgyártás – csak utóbbi 33 százalékkal. Ettől nagyobb gond, hogy a fordulat sem látszik, az exportrendelések ugyanis 18 százalékkal estek vissza egy év alatt, tehát a következő egy-két hónapban még biztosan nem számíthatunk a külpiacainkra.
Óriási mennyiségű kihasználatlan kapacitás van a magyar gazdaságban
Másrészről ez azt is jelenti, hogy a kapacitások a magyar gazdaságban jelen vannak, csak kihasználatlanok. Hogy egy konkrét adatot mondjuk: információnk szerint már az első negyedévben 70 százalékos kapacitáskihasználtság mellett működött hazai feldolgozóipar, azóta pedig ez az arány tovább süllyedhetett. Ilyen gyenge termelési színvonalat csak a Covid idején végrehajtott kényszerű leállás alatt láttunk.
Magyarán szólva: hiába vannak jelen az ipari kapacitások, amelyek pörgethetnék a gazdaságot, ha a gyenge európai konjunktúra miatt kialakult megrendeléshiányban nem tudnak termelni az exportra termelő iparvállalatok. Pedig a magyar növekedés egyértelműen egyik legnagyobb forrása lehet az export. Kis, nyitott piacgazdaságként a méretgazdaságossági előnyöket ugyanis így tudjuk a legjobban kihasználni, és a jövedelmi szintet is így tudnánk emelni. De ehhez kellene a külső kereslet is, ami úgy látszik, most épp nincs meg.
Hogy fog termelni a Mercedes és a BMW?
Ráadásul irgalmatlan mennyiségű működőtőke beruházás zajlott az elmúlt években Magyarországon, amelyek egyelőre nem tudnak termelni. A dél-koreai tulajdonú SK On iváncsai akkumulátorüzeme hónapok óta teljes fordulatszámon kellene működnie, ehhez képest a megrendeléshiány miatt még mindig próbaüzemben termel, miközben felmondta a szerződését az összes kölcsönzött munkavállalójának. És még ott van a CATL– vagy a BMW-gyár építése Debrecenben, amelyek már a végső fázisnál tartanak, tehát hónapokon belül el kell indulnia a termelésnek. Azt viszont vélhetően senki nem tudja megmondani, hogy egyáltalán képes lesz-e felfutni a gyártás a rendkívül lanyha konjunktúra közepette.
De a kihasználatlan kapacitások nemcsak az idetelepülő cégeket, hanem a meglévőket is érinti. A kecskeméti Mercedes-gyár a teljes második félévben két műszakban üzemel, ami azt jelenti, hogy idén harmadával kevesebb autót tud majd legyártani. Ez akkora tétel, ami vélhetően már a GDP-ben is kimutatható lesz.
Ugyanakkor a magyar gazdaság potenciális növekedésének is a forrása ez a bődületes mennyiségű kihasználatlan kapacitás. Azaz, ha a kereslet egyszer helyreáll, és Németország gondjai is végre megoldódnak, pillanatok alatt meglódulhat a hazai növekedés.
Csak legyen elég időnk kivárni.
A cikk itt olvasható.
Címlapfotó:Orbán Viktor miniszterelnök Oláh Imre csoportvezetővel beszélget a gyártósor mellett az első hazai gyártású CLA Shooting Brake modell bemutatásán a Mercedes-Benz kecskeméti gyárában 2015. január 20-án.
MTI Fotó: Ujvári Sándor
