Miközben Magyarországon súlyos problémát okoz a kapcsolati erőszak – persze ezzel nincsen egyedül a világon, mielőtt valaki kikiáltana bennünket minden nemzetek leggonoszabbjának – de az is ténykérdés, hogy a bántalmazást elszenvedőknek nem áll rendelkezésére olyan felület, amely összefogná a kapcsolati -, családon belüli erőszakkal kapcsolatos kérdéseket, lehetséges megoldásokat, adott esetben mutatva a pokolból kivezető utat.
Pedig igény volna rá: a Neticle által készített friss hazai kutatás rávilágított, hogy az interneten évente legalább tízezer magyar említés keletkezik e témában, amely azt jelenti, hogy óránként legalább egy komment vagy poszt érkezik a felhasználók részéről.
Az pedig már egyáltalán nem meglepő, hogy az áldozatok, vagy akik a környezetükben erőszakot tapasztalnak, gyakran az interneten keresnek válaszokat, de segítséget ritkán kapnak, a támadás a gyakoribb.
Súlyos gondot jelent az is, hogy a kapcsolati erőszak áldozatai – csak halkan tesszük hozzá, hogy azok elenyésző részben férfiak is lehetnek – nem igazán mernek a fényre lépni s akár feljelentést tenni, mert az áldozatok hibáztatása, noha még nem vált normává, erősen jelen van a társadalomban, ez pedig mindenképpen növeli a látenciát.
Tehát amíg egy lilára vert arcú nő azt mondja a sebészeten, hogy „leestem a lépcsőn”, addig nagyon nagy a baj.
Ez is felismerve folytatódik az Ökumenikus Segélyszervezet és a Vodafone együttműködése a kapcsolati erőszak elleni küzdelemben. Mint az kedden kiderült, elindítottak egy hiánypótló online tanácsadó szolgáltatást, ami a meddigmehet.hu címen érhető el. A portálon a segélyszervezet szakemberei – pszichológusok, jogászok, szociális munkások – válaszolnak a bántalmazottak anonim üzenetire.
A Google adatai szerint hazánkban 2015-ről 2016-ra összességében 27,3 százalékkal nőtt a családon belüli erőszakkal kapcsolatos keresések száma. Míg a fizikai bántalmazással kapcsolatos keresések aránya 17,8 százalékkal emelkedett a vizsgált időszakban, addig a kizárólag lelki bántalmazás esetében sokkal jelentősebb, 68 százalékos növekedés figyelhető meg. Az adatokból arra lehet következtetni, hogy az érintettekben a korábbiakkal ellentétben erőteljesebben jelenik meg a kérdés: mennyire normális az a szituáció, amiben élnek? Emellett valószínűleg egyre nagyobb mértékben válnak ismerté a nyilvánvaló fizikai bántalmazás mellett a lelki terror jelei és formái is.
Egyébként a webes említések alaposabb vizsgálata azt mutatja, hogy – ahogy erről Bujdosó Bianka, az ACG Reklámügynökség képviselője beszámolt – az említések csak marginális része jelenik meg konkrét segélykérésént, nagyobb részük inkább tájékozódás. De sokan keresnek válaszokat arra is, hogy egyáltalán mennyire számít erőszaknak az, ami a keresőkkel, kommentelőkkel történik.
Ez azért érdekes, mert – tehetjük hozzá – egy pofon is erőszaknak számít, e kérdésben relativizálásnak nem igazán van helye.
