Néha légy bolond, egy kicsikét

Hírek
A balliberális dogmatika egyik alapvető eleme, hogy felszámolják azt, ami egy konzervatív ember számára a normálist jelenti. Legyen szó nemzetről, családról, egyházról vagy országhatárokról. Ezt annyira komolyan veszik, hogy egészen nevetséges dolgokat produkálnak.

Hollandiában például betiltották Fekete Pétert, a Mikulás segítőjét, aki olyan, mint a jó krampusz. Mert fekete és így ez rasszista. Na de mi történne, ha megmutatnánk egy balliberálisnak a kedvenc magyar mesénket, a régi rendszerben közkedvelt, de a mai napig is örökzöldnek számító Mézga családot?

Leesnének a székről, de már a főcímdal hallatán is. Hogy miért?

„Légy vidám, vagány akár egy srác!” – Mi az, hogy srác? Miért határozunk meg nemi jellegeket? S ha már muszáj, miért pont egy férfival példálózunk?

„Papa, mama, gyerekek csupa szív, szeretet” – Álljunk meg egy szóra! Miért kell egy családban papa, mama és gyerekek? Annyira múltbéli, annyira meghaladott. S ha van papa meg mama, akkor ott szeretet is van? Felháborító!

„Kriszta tiszta gyagya, mert vizes az agya” – Ismét sérült a női egyenjogúság! Propagálják a gyermekek felé a kirekesztést. Félelmet kelt!

S akkor még ne is gondoljunk bele abba, hogy ha egy irodalom könyvet is a kezükbe kapnának szeretett liberális barátaink. Vörösmarty verseitől szívinfarktust kapnának. „Jó mulatság, férfimunka volt?” S egykori koszorús költőnk még cigányozni is mert.

Én csak sajnálni tudom azokat, akik Mézga Gézától és Vörösmartytól is rosszul vannak. Hazaszeretet meg papa, mama, gyerekek. Borzasztó!

Ezek is érdekelhetnek

További híreink