Robert Holzmann, az Osztrák Nemzeti Bank elnöke az idei 9. Lámfalussy-konferencián elmondott beszédében méltatta Lámfalussy Sándornak, az euró atyjának a munkásságát, ő azok közé tartozott, akik az európai gazdasági és monetáris integrációt jegyzik, emiatt, ha a világ központi bankjai felállítanák a hírességek csarnokát, Lámfalussy Sándor fontos helyet kapna benne. Az osztrák jegybankár felidézte Lámfalussy 1961-es és 1981-es publikációt, amelyekben a legégetőbb kérdések között foglalkozott az inflációval, rámutatva a nem konvencionális jegybanki eszközök hatásaira. Az osztrák jegybank elnöke szerint ezek túlnyomóan pozitív hatást gyakorolnak a gazdaságra, a pénzromlási tendenciákra, de az erősen alkalmazkodó, túlzottan alacsony kamatok hozzájárulnak az alacsony termelékenységű vállalatok életben maradásához, piacra jutásához. Lámfalussy Sándor épp emiatt a nem konvencionális eszközökből való mielőbbi kilépés mellett érvelt. Az osztrák jegybank elnöke egyúttal arról is szólt, hogy az EU-ban erős tőkepiacot kellene létrehozni, mert az erősítené a bankok és a piac függetlenségét az államoktól, a kormányzati intézkedésektől. Az inflációs ráták továbbra is túl magasak az euróövezetben – emelte ki. Az osztrák jegybank első embere Lámfalussyhoz hasonlóan úgy ítélte meg, hogy magas inflációs környezetben olyan monetáris lépésekre van szükség, amelyek „harapnak”.
Fotó: MNB
Catherine L. Mann, a Bank of England monetáris tanácsának tagja beszédében ugyancsak a pénzromláshoz vezető okokról szólt. Jelezte: annak ellenére, hogy az energiaárakon ársapkák vannak az Egyesült Királyságban, az élelmiszerár-infláció még mindig magas, ráadásul egyelőre nem látszik az a forduló sem, ami tartós, 2 százalékos inflációt eredményezne hosszabb távon. Jelezte, mind az Amerikai Egyesült Államokban, mind az euróövezetben és az Egyesült Királyságban különböző sokkok figyelhetők meg, ami kezdődött a Coviddal, folytatódott az orosz-ukrán háborúval, ugyanakkor az Egyesült Királyságot egy harmadik sokk is érte. Bár egyes havi meghatározó adatok a következő időszakban csökkenést mutathatnak, még mindig erőteljes a drágulás, emiatt a jegybanknak nem szabad idő előtt elkezdenie a monetáris lazítást, sőt, az is elképzelhető, hogy további kamatemelésekre lesz szükség. Catherine L. Mann arról is szólt, hogy a brit lakosság inflációs várakozásai továbbra is magasak, éves szinten most 6 százalékos inflációt várnak a brit polgárok, erre is figyelnie kell a Bank of England-nek.
