A minap a Német Külpolitikai Társaság berlini központjában pódiumbeszélgetést tartottak a migráciról. Ezen a focus beszámolója szerint Gerald Gnaus osztrák szociológus, ESI igazgató ismertette legújabb ötletét. Nézzük előbb a kiindulási helyzetet.
Németországban jelenleg félmillió olyan migráns van, akiknek menedékkérelmét elutasították, és tavaly közülük csak 25,400 embert toloncoltak “haza”. Ebben a tempóban 20 évbe telne, míg mindenkit hazatoloncolnának, miközben folyamtos az utánpótlás.
Az ESI kutatása szerint a 2016-ban Olaszországba érkezett 181,000 illegális bevándorló közül 520 nigériai kapott menkültstátuszt; 4,200 további nigériai kapott ideiglenes védelmet; és 13,800 nigériai kérelmét utasítottak el. Utóbbiak közül azonban csak 120-at toloncoltak vissza.
A többi afrikai ország sem jeleskedik Európába jutott állampolgárainak visszafogadásában. A legismertebb példa a tunéziai Anis Amri, aki tavaly decemberben egy kamionnal hajtott a berlini karácsonyi vásár forgatagába, amivel 12 ember halálát okozta. A rendőrség előtt is ismert, bűntetett előéletű terroristát Tunézia nem fogadta vissza.
Az afrikai migránsok visszafogadása már 2015 novemberében is téma volt a máltai EU-Afrika csúcson. Az EU vezetői hatékony toloncegyezményeket és több demokráciát vártak az afrikaiaktól, amiért némi fejlesztési támogatást ígétek cserébe. A számokat látva az afrikai vezetők a hírek szerint csak nevettek, hiszen az ő számaik szerint idestova legalább annyi pénzt utalnak haza Európából a migránsaik. Ráadásul Kína is jelen van Afrikában, és a kínaiak nem támaszatanak ilyen “teljesíthetetlen” feltételeket.
A legtöbb kibocsátó ország örül annak, hogy megszabadul lakosságfeleslegétől, főleg az életerős fiatal férfiaktól, akiknek helyben nem tudnak vonzó életperspektívát felmutatni. Így a forradalom helyett marad a kivándorlás, pláne, ha az európaiak hívják is őket, plüssmacikkal és lufikkal várják őket a pályaudvarokon, akkor hadd menjenek, gondolják. Majd küldenek haza pénzt, vagy beszámolóikkal indulásra késztetik a többi olyan fiatalt is, aki nem tud / akar integálódni a helyi elitbe és munkaerőpiacba.
Ebben a helyeztben született az ESI legújabb javaslata, ami az EU-Törökország megállapodás mintájára szabályozná az elutasított afrikai migránsok visszavételét. A megállapodás pillanatától az afrikai országok visszafogadnák “saját” elutasított menedékkérőiket, akikért “cserébe” ugyanannyi ottani állampolgár juthatna legális úton az EU-ba.
A modern kori emberkereskedelmet szabályozott mederbe terelő javaslat is valószínűleg a papírkosárban végzi. Azt ugyanis csak a berlini és brüsszeli tojásfejek gondolhatják komolyan, hogy az afrikai, vagy más 3. világbeli vezetők a spontán módon és nagy számban útra induló lakosságfelesleg nagy része helyett majd kiengedik saját jól képzett elitjüket, akik nagyobb valószínűséggel élnének a legális kitelepülés lehetőségével.
Ha el is fogadnák a javaslatot, akkor az Olaszországba és Spanyolországba az utóbbi években érkezett tömeg alapján legalább egy félmilliós bázisszámról indulnánk, amihez hozzászámolhatunk további félmillió németországi elutasított (nem csak afrikai) menedékkérőt. Az egyszerű számítás alapján tehát legalább egymillió elutasított migráns helyett egymillió “igazi menekült” érkezhetne Európába, akiket már “célszerű” kvóták és egységes szabályok szerint szétosztani. Máris a Soros György által korábban javasolt egymilliós, vagy tavaly ilyenkor javasolt félmilliós létszámnál vagyunk, igaz (egyelőre és még) nem évente.
Borítókép: MTI/EPA/Olasz haditengerészet
