A „muszlim szavazat” mint politikai fogalom illeszkedik az „etnikai szavazat” (vagy vallási-kisebbségi szavazat) ismert kategóriájába. A nyugat-európai baloldali pártok a szavazatmaximalizálás érdekében határozott taktikákat alkalmaznak a muszlim szavazatok megszerzésére (muszlim jelöltek indítása, erősen vallásos közösségi vezetők megnyerése).
Taktikáik saját szempontjaikat tekintve eredményesnek bizonyulnak, ugyanis brit, francia és belga adatok alapján az elmúlt évek meghatározó választásain a muszlim szavazók döntő többsége a baloldali pártokat preferálta. Brit adatok szerint a politikai aktivitást vállaló muszlimok többségében szintúgy a baloldali pártok sorait erősítik. Mindez szemben áll a progresszív pártok vállaltan szekuláris értékrendjével, hiszen az erősen vallásos muszlim politikusok többsége progresszív pártokban politizál.
A brit baloldal a muszlim szavazók megnyerésével párhuzamosan egyre erősebben Izrael-kritikus, alkalmanként nyíltan antiszemita retorikát is alkalmazott. Ez különösen jellemző a Munkáspárt vezető alakjaira és bevándorló hátterű politikusaira. E párt elnöke, Jeremy Corbyn nem volt képes megnyugtató magyarázatot adni az antiszemitizmus pártján belüli jelenlétére. Részben ennek köszönhető, hogy friss felmérések szerint a brit zsidóság döntő többsége antiszemitának tekinti Corbynt.
A teljes elemzés elérhető a Migrációkutató Intézet weboldalán.
A Figyelő már korábban is beszámolt a brit Munkáspárt antiszemita botrányairól, legutóbb pedig hét képviselője hagyta ott a pártot az intézményesített antiszemitizmusa miatt.
Borítókép: MTI/EPA/Brit parlament videókészítő osztálya
