Először is fő célként kijelölik Magyarország hosszabb távú növekedésének bemutatását. Emellé kiemelik, hogy egy-egy kormánynak még középtávon is csak kis részben van hatása egy ország teljesítményére. Tehát kapásból ellentmondást fedezhetünk fel, hiszen ha egy-egy kormánynak kis hatása van a gazdasági tevékenységre, akkor elég valószínű, hogy nem csak 15 évet kéne vizsgálni. Ez nem is lenne probléma, ha mondjuk összehasonlítanák két különböző kormány gazdaságpolitikáját vagy eredményeit. Annak tekintetében már viszont az, hogy ezekből vonunk le messzemenő következtetéseket nem feltétlen helytálló.
A számításokhoz használt adatok biztosan tartalmazzák a gazdasági világválságot és hasonló nyalánkságokat. Amit azonban nem tartalmazhat, mivel nem lehet mérni, az az, hogy kettő teljesen elkülönülő kormányzati hozzáállás volt a vizsgált időszakban. 2010 vízválasztó, hiszen addig az MSZP által egy teljesen más gazdaságpolitikát követett az ország. Ráadásul a gazdasági válság és az azt követő rossz válságkezelésnek bőven vannak még a mai napig negatív hatásai. Ezért van az, hogy a Fidesz kormányra kerülése után elsősorban a rossz döntéseket kellett visszavonni, azoknak a hatásait minimalizálni. Majd ezután lehetett belefogni az ország újjáépítésébe. Amire nagy szükség is volt, hiszen az összehaszonlított országokkal ellentétben, a 2008-2010 körüli Magyarország inkább volt egy lapon említhető a görögökkel, mint a németekkel vagy bármelyik másik visegrádi országgal.
Így igazi gazdasági fordulat 2013-tól kezdve indult be, amikor Matolcsy György lett az MNB elnöke, valamint Varga Mihály lett a nemzetgazdasági miniszter. Az “unortodxnak” hívott gazdaságpolitika, amely egy új magyar modellt teremtett meg, amely köszöni szépen, jól muzsikál. Igazi pozitív hatásait pedig majd a későbbiekben lehet érezni, már ha valakik ezt meg nem akadályozzák.
