A legújabb egyenletrendszerrel a Momentum állt elő a napokban. A mostani egyfordulós szisztéma helyett a kétfordulós választást feltehetően az első forduló utáni egyéni körzetekben való sakkozás miatt hozná vissza a párt. Nem lehet elhessegetni azt a gondolatot, hogy egykor az SZDSZ az MSZP-t segítve 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban is előszeretettel alkalmazta ezt a technikát, és kétszer ennek köszönhetően tudták a balliberálisok megnyerni a választásokat. Aztán az SZDSZ kormányon, kisebbik koalíciós társként már kénye-kedve szerint zsarolhatta a nagy testvért. (A momentumos terv persze más, mint a 2010-ig gyakorlatban lévő szabály, hiszen az első fordulóban a szavazatok többségét szerző jelölt győzne, ha pedig ilyen nincs, akkor a második fordulóba a két legtöbb szavazatot szerző jelölt jutna tovább. De az így kiesők támogatóit persze át lehet irányítani a versenyben maradó szövetséges jelölt támogatására.)
A “nemzeti hipszterek” nem véletlenül tolnák el a listás mandátumok és a kétfordulós választás felé a mostani rendszert: a hangzatos bejelentések és elnökségi turnéjuk ellenére vidéken képtelenek ugyanis szervezeteket kiépíteni, ezért a legjobb megoldást abban látják, hogy a mostani 106-ból lefaragnának 36 választókerületet. Így nem is szükséges olyan méretű szervezeti jelenlét az országban mint most, hiszen képtelenek a vidéki építkezésre – gondolják. Csakhogy ezzel a logikával az a gond, hogy az óhajtott 70 választókerületnek területileg és lélekszámban is nagyobbnak kell lennie, mint a mostani hetven-nyolcvanezres körzeteknek.
Akinek volt lehetősége arra, hogy körbeutazzon például somogyi, vagy baranyai választókerületeket, az felmérhette, hogy a kistelepülések nagy száma miatt mekkora munkát is jelent a mostani határok között is a kampány. Gondolom, a momentumosok csupán az íróasztal mögül térképészkedtek, ezért fogalmuk sincs arról, hogy az általuk elképzelt választókerületek terepmunkája a mostaninál is nagyobb energiát követelne tőlük is.
“Nemzeti hipsztereink” elképzelése szerint a listás mandátumok számát a mostani 93-ról viszont felemelnék 129-re, ami azt jelentené, hogy sokkal több “mameluk” kerülne a parlamentbe, akik csupán a pártjuk parancsait hajtanák végre, és nem közvetlenül a választók felhatalmazásából politizálnának. Ez azért fura logika, mert az ellenzéki propaganda az elmúlt években egyszerűen csak “szavazógépeknek” minősítette a szinte minden egyéni körzetet is megnyerő, kormánypárti képviselőket.
A kis pártok betegségében szenvedő Momentum nem veszi észre, hogy ez a jogászkodás csak pótcselekvés. Először valamilyen programot kellene letenni az asztalra, nem választójogi csűrés-csavarásokat. Mintha elfeledkeztek volna arról is, hogy 2015-ben az időközi parlamenti választásokon az ellenzék Veszprémben és Tapolcán a mostani rendszerben tudta megverni a Fideszt.
A Momentum csupán arra lehet büszke, hogy az ellenzéki iszapbirkózásban a választójogi tervükkel beelőzték Gulyás Márton minden lében kanál aktivistát. De ez valljuk be, nem túl nagy eredmény, hiszen az ő arányosításra való – Zagyva György Gyulával megspékelt – felhívása sem volt sikeres. Főleg úgy nem, hogy bebizonyosodott, Gulyásék követelésének a “fényes nyugat”, a demokrácia egyik fellegvára, Franciaország sem felel meg. De valamilyen megfejthetetlen okból nem Párizsba, hanem a Kossuth térre szervezték meg a tiltakozásukat.
Az már csak hab a tortán, hogy az arányosítás felé tolt, tehát a listás képviselői helyeket megnövelő, Momentum által is elképzelt új rendszerben a Fidesz-KDNP sokkal nagyobb győzelmet aratott volna 2010-ben és 2014-ben is, mint a most hatályban lévő szabályozás szerint. A jelenlegi közvélemény-kutatások alapján 2018-ban pedig a Momentum választási rendszerében egyenesen tarolnának.
