A kampány leterhelő, ez az oka a távozásoknak – így összegzett a Momentum szóvivője. Kár, hogy még meg sem kezdődött a kampányidőszak, de ilyen pimpf tényekre rá se hederítsünk, a legjobb rátolni a felelősséget a külső okokra.
De pont a kampányra? Egy politikai pártnak lételeme a kampány, ezek a gyerekek pedig már a bemelegítés során dőlnek, mint a dominó, de semmi sem történik véletlenül.
Hárman távoztak most, a kampányfőnök, a kabinetfőnök és a kommunikációs igazgató, ezek elég fontos pozíciók, tehát tényleg elég nagy baj lehet a Momentumban.
Abban a formációban, amely csak tavaly februárban alakult párttá, az Országgyűlés épületét belülről eddig csak az osztálykirándulásokon láthatták, de a szervezeti vezetői elnevezések már olyanok, mintha több tíz éve tényezők lennének. A hazai balliberális közélet ugyanis elhitette ezekkel a srácokkal, hogy tényleg számítanak. Kézről kézre adták őket a különböző lapok, bejárták a tévéstúdiókat, mintha tényleg “Valakik” lennének.
A húszas éveikben járó fiataloknak gyorsan fejükbe szállt a dicsőség: elhitték, hogy a NoOlimpia kampány után valós tényezők lettek, csakhogy akkor túl nagyot gurítottak, amit nem tudnak semmivel felülmúlni. A nyáron Budapesten már 9 százalékon mérte őket a Republikon Intézet. Nem csoda, hogy elbízták magukat a srácok, akik addig is mindenkinél okosabbnak tartották magukat, a kormánypártokat és az ellenzéket is úgy ekézték, mintha a zsebükben hordanák a bölcsek kövét.
Eközben aztán szép lassan kiderült, hogy vezetőiknek nem sok közük van a politikához. Itt van például Soproni Tamás alelnök, aki a nagy hangján kívül mással nem vétette eddig észre magát. Most épp a VII. kerületieket okosítja, hogy a helyi népszavazáson legyenek saját maguk ellenségei, és ugyan támogassák már a helyi bulinegyed létrehozását. Szerinte az ugyanis jó sok pénzt hozna nekik, amiből lehetne rengeteg ablakot szigetelni védekezésképp a hangoskodó fiatalok ellen. Az az aprócska, ámde korántsem mellékes tény viszont például már nem ötlött fel benne, hogy az ablakszigetelés semmit sem ér nyáron, a harmincfokos éjszakai hőségben, amikor az ember nyitott ablaknál aludna, ha hagynák. Véletlenül pont akkor szeretne ilyenkor a dolgozó álomba merülni, amikor a partyarcok felhőtlen jókedvükben üvöltöznek, isznak, énekelnek, kurjongatnak, okádnak a szórakozónegyed utcáin. Ebből is látszik, hogy Soproni sem találta meg a jó sort, amikor az észt osztogatták. Az alelnök az ilyen marhaságaival egy erzsébetvárosi lakógyűlést sem nagyon úszna meg ép bőrrel.
De az elnökük, Fekete-Győr András is igencsak hiányos felkészültséggel rendelkezik, nem csak a politika világáról, hanem például Budapest – pont a Józsefváros – utcáinak kerületi elhelyezkedéséről is. Azt is bebizonyította, hogy nem épp egy született atomfizikus. Mert akkora baromságot, mint amire teljesen komoly arccal világított rá, hogy a napelem egyenlő a “kisméretű atomerőművel”, ritkán hallani.
A tehetség és a műveltség, sajnos nem jár együtt azzal, hogy valaki Budán, “elit” környéken született, vagy hogy a szüleinek volt pénze a külföldi egyetemre. Hiába tehát a nagy arc, az alázat mindig sokkal többet ér a politikai küzdelmekben is. A magyar valóságot kellene ismerni, ami nem ér véget a pesti belső és a budai kerületek közigazgatási határánál. (Amit azért jó lenne tüzetesebben is ismerni.) De azért még mindig nem késő beletanulnia a szerepbe, drukkolok is neki.
A hiányosságaik ellenére azért írjuk a Momentum javára, eddig kitartottak amellett, hogy nem bútoroznak össze a balos pártokkal. Ezért is engedte el egy idő után a kezüket a liberális sajtó, ezért is fagyott meg az elmúlt hónapokban körülöttük a levegő.
A mostani távozások azonban valaminek az előjelei lehetnek: nem vennék rá mérget, hogy a lelépéseknek nincs köze a Momentumot anyagilag támogató Raskó Györgynek, vagy épp a mellettük ugyancsak kiálló Bod Péter Ákosnak. Mindketten tagjai ugyanis az MSZP miniszterelnök-jelöltje, Karácsony Gergely körüli sertepeltélő, az eredetileg Karácsony-árnyékkormányként beharangozott V18-as “szuperválogatottnak”.
Néhány nap múlva minden kiderülhet, és azt sem zárom ki, hogy a Momentummal bővül az MSZP-Karácsony szövetség. A nagy kérdés az, hogy megéri-e az egy-két felajánlott listás mandátumért az egész Momentum jövőjét kockáztatni. Mert nem csak a még hiányos felkészültségű pártelnök, hanem a többi párttag is kíváncsi lenne arra, hogy milyen lehet a parlament belülről. Már a múlt homályába vész az a néhány évvel ezelőtti, utolsó parlamenti osztálykirándulás.
