Mindent megtesz a gyors visszarendeződésért a német turizmus

Hírek Gyöngyösi Balázs
Bár Berlin és München nagyobb nemzetközi presztízzsel bír, a németek többsége a Hamburgban élőket irigyli. Nagy szerepe lehet az ország beutaztató turizmusának felélesztésében az Elba-parti kikötővárosnak, akárcsak az azt övező idilli vidéknek.

Gyöngyösi Balázs (Hamburg)

Ahány ház, annyi szokás – avagy ahány tartomány, annyi különböző arcát mutatja Németország a természeti kincseit és épített örökségét újra felfedezni vágyó turistáknak. Bár a Covid-válságból kifelé jövet a szövetségi köztársaság ismét a világ minden tájáról várja látogatóit, a visszarendeződésnek egyelőre az európai piacok a legfőbb támaszai. Jelzésértékű, hogy két év szünet – pontosabban virtuális lebonyolítás – után újra élőben láthatták egymást az idegenforgalmi ipar képviselői a 48. GTM Germany Travel Marton, amely a németországi turizmus legnagyobb beutaztató szakmai vására, workshopja. A csúcseseménynek a festői – 365 napos desztinációként hívogató – Zugspitze régió, azon belül is Oberammergau adott otthont, amely egy valódi ékszerdoboz a Bajor-Alpok szívében.

Fenntartható nagyváros

A sokszínűség jegyében azonban a Német Turisztikai Hivatal (DZT) igyekezett ezúttal is minél több térséget bevonni, a GTM-et megelőző legnépszerűbb tematikus programok közé tartozott a Boden-tó körüli kalandozás, illetve fent, északon, Hamburg és a várost körülvevő idilli vidék felderítése. Az utóbbi program résztvevői az első napon a fenntarthatóság jegyében a már több mint 1,8 millió lakosú Elba-parti nagyváros zöld pontjainak nyomába szegődtek. Hamburg közlekedésében és infrastruktúrájában is tetten érhető az ökológiai, társadalmi és gazdasági fenntarthatóságra való törekvés mindenhatósága. Erre építve rendezett volna nyári olimpiát 2024-ben az Észak Velencéjeként is ismert hanzaváros, ám a népszavazás után visszavonta a pályázatát, miután a helyi lakosság 51,7–48,3 százalékos arányban nem támogatta azt.

Noha Rotterdam és Antwerpen után Európa harmadik legnagyobb forgalmú kikötővárosa, az ebből fakadó ipari túlsúly mellett Hamburg a német média és a könyvkiadás központjának is számít, itt van például a tekintélyes Der Spiegel hetilap székhelye. Az indusztriális jelleg tagadhatatlan, de ezt érezhetően oldja a nagy alapterület – kétszer akkora, mint Budapest – mint ahogy az is, hogy a botanikus kertek, a tavak éppúgy a városszövet részei, mint az állatkert vagy a halpiac. Berlinnek és Münchennek nagyobb a nemzetközi presztízse, Németországon belül kiemelt figyelmet kap azonban a város a gazdasági teljesítménye miatt. Ebben közrejátszik az is, hogy itt található az Airbus egyik legnagyobb összeszerelő üzeme, amelynek köszönhetően Hamburg a világ harmadik legjelentősebb repülőgépgyártó központja – Seattle és Toulouse után. Nem mindenben éri be azonban Hamburg a képzeletbeli dobogó harmadik fokával, így például a majd 2500 híd, ami városszerte található jóval túltesz Amszterdamon (1200) vagy Velencén (400). A németek többsége az itt élőket irigyeli.

Kicsiben a világ

Nemre és korra való tekintet nélkül a turisták nagy kedvence a Miniatur Wunderland, ami egy vasúti terepasztal-alapú több emeletes kiállítás a raktárvárosban, Speicherstadtban. Hat nagy témát dolgoz fel a látványos, interaktív tárlat, ezek Hamburg és környéke, Amerika, Skandinávia, Svájc, Olaszország, illetve Ausztria. A Miniatur Wunderland építése 2000 decemberében kezdődött el, 2001-ben már meg is nyitotta a kapuit. Folyamatosan bővítik, legutóbb 2019-ben kapott új termet. A bejáratnál egy reptereket és pályaudvarokat idéző, hatalmas digitális kijelzőn tartják nyilván, hogy eddig melyik országból hányan keresték fel a látnivalót, ottjártunkkor Magyarország számlálója – bő 20 év után – 12519-en állt. Viszonyításképp Románia már több mint 15 ezer vonatrajongót „delegált”, Szlovákia viszont csak 4 ezret.

A túra második napja már a vidéki élmények jegyében telt, az alsó-szászországi Stade alig több mint 40 kilométerre, Hamburgtól nyugatra terül el. Egy jó hangulatú hajókirándulás tökéletes kezdet a városnézéshez, amelyet érdemes szárazföldön is folytatni. Fontos történelmi előzmény, hogy 1659-ben nagy tűzvész pusztított, amely Stade kétharmadát felemésztette, a harmincéves háború után pedig rövid ideig dán, majd egészen 1712-ig svéd megszállás alatt állt a város. Az újjáépítés ennél jobban azonban aligha sikerülhetett volna, a mai Stade egy északi meseváros, ahol a halászat ma is meghatározó, már csak ezért is érdemes ellátogatni a kikötőbe. A turisták azonban előszeretettel kapják lencsevégre a jellegzetes favázas házakat is, amelyek sorába tökéletesen illeszkedik maga a Városháza és az Insel Múzeum.

A vidék ízei

Aki pedig a DZT vendégeihez hasonlóan ellátogat a Stadéhoz közeli Jorkba, Altes Land központjába, testközelből tapasztalhatja meg Európa egyik legnagyobb almatermelő országának kulisszatitkait a Herzapfelhof biogyümölcs farm szemüvegén keresztül. A bor- és sörkóstolókhoz szokott ínyenceknek első hallásra talán meglepő, hogyan lehet akár 250 almafajtát is megkülönböztetni, a házigazda lelkesedése azonban hamar átragad a látogatókra is, s az élményt csak fokozza az Alma Expressz traktoros birtokjárat. A vendéglátók betekintést engedtek a tárolási technológia és a feldolgozás rejtelmeibe is. Mint megtudtuk, egyre nagyobb divat az almafák örökbefogadása – népszerű ajándék akár nászajándéknak is. Érdemes ízlelgetni az oklevéllel járó felelősséget: ami nálunk a gyűrűsfarkú maki vagy a szurikáta, az itt az almafa.

A túra harmadik napján is a vidéket járta a delegáció, ekkor azonban már a bakancsok is előkerültek, a Lüneburger Heide természetvédelmi terület és natúrparkban ugyanis egy jó 14-15 kilométeres gyalogtúra várt Undeloh-ból indulva, a Wilseder Bergen és a Totengrundon át Wilsedébe. A kiadós ebéd után aligha bánta bárki is, hogy a második etap helyett sétakocsikázás következett, a fogatot ráadásul magyar lovak húzták, erre különösen büszke lehet az, aki Kincsem, Imperiál és Overdose hazájából érkezett. Üde színfolt volt az Undelohba visszavezető úton találkozni Josefine Schönnel, annál meglepőbb, hogy a 28 éves szépség nem modellként, hanem heidschnuckeni csordáját hajtva pásztorként keresi a kenyerét. Mielőtt bárki azt hitte volna, hogy pusztán egy tematikus turisztikai hostesszel van dolgunk, természetközeli anekdotáival hamar eloszlatta a kételyeket. Ezek után Egetsdorfban zárult a program, ahol előbb a világ egyik legkisebb – mindössze pár négyzetméteren termelő – , de annál sikeresebb ginfőzdéjét, a Brennerei Bosselmannt kereste fel a küldöttség, amit a World Spirit Award aranyérme is bizonyít. Az Acht Linden étteremben pedig majd minden fogás tartalmazott spárgát, ami a tavaszi hónapokban egészen magától értetődő a német gasztronómiában. Ha előétel, ha krémleves, ha köret a főételhez, akkor spárga – talán csak a desszertsoron kerülhetjük el, de ma már akár ott is visszaköszönhet.

A teljes cikk a Figyelő május 19-től kapható számában olvasható!

További híreink