A Magyar Narancs Parragh László minapi kijelentésén akadt ki, mert Parragh ismét elmondta, hogy hasznosabb lenne, ha többen jelentkeznének szakképzésbe. A kormány közmunkást akar csinálni a gyerekeinkből – ez a „független” Nari interpretációja. A lezüllesztett szakképzésből csak oda vezet az út, ezt írják. Az összefüggés nem teljesen világos, de nyilván igazolható, ha keresünk hozzá adatokat, tényeket.
Ha a foglalkoztatási adatokból indulunk ki, akkor azt láthatjuk, hogy 2010 hasonló időszakához képest 685 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma, ez a növekedés döntően a hazai versenyszférában következett be, ahol 475 ezer fővel nőtt a létszám. Ebből nyilván nem mindenki fehérgalléros, diplomás munkavállaló, lesznek köztük szakképzésben részt vettek is.
A statisztika azt is mutatja, hogy a 2010-es kormányváltás óta a foglalkoztatási ráta 54,6 százalékról 67,3 százalékra javult, ami 12,7 százalékpontos növekedésnek felel meg. Ugyanezen időszak alatt a munkanélküliségi ráta pedig 11,5 százalékról 4,6 százalékra esett vissza, ami 6,9 százalékpontos csökkenés eredménye. Továbbá az áprilisi KSH adatok azt mutatták, hogy egy év alatt 11 000 embert sikerült a közfoglalkoztatás világából a munkaerőpiacra átvezetni.
Nézzük meg azt is, hol tartunk az EU elvárásainak teljesítésében, amely 2020-ra 75 százalékos foglalkoztatottságot jelölt ki. A helyzet az, hogy ma Magyarországon jelenleg a korcsoportra vonatkozó foglalkoztatási ráta a férfiaknál 79,7, a nőknél 65,2 százalék.
Tegyük fel tehát a kérdést, mi bizonyítja, hogy a fiatalokból közmunkás lesz?
Semmi, nettó hazugság. Varga Mihály márciusban jelentte ki, hogy a 25 év alatti fiatalok ezentúl csak abban az esetben kerülhetnek majd közfoglalkoztatásba, ha az Ifjúsági Garancia Rendszerben megvalósuló munkaerő-piaci program nem kínál számukra reális egyéb lehetőséget.
De nézelődjünk tovább, szálljunk ki terepre. Tegnap reggel elszakadt a kuplung- bowden az öreg autómban A szerelő hosszas könyörgésre vállalta el, egy hétre minimum be van táblázva. A szomszéd építési vállalkozó ősznél előbb nem vállal munkát, egy másik arról mesélt, hogy napi 35 ezret fizet a kőműveseinek, mert ha nem adja meg, azonnal továbbállnak. Víz-gázszszerelő ismerőseim szintén két hónapra vállalnak újabb megrendelést, reggeltől estig tele van a naptárjuk. Ugyanez a helyzet a fuvarozásban, állandó a sofőrhiány, nemzetközi viszonylatban dolgozó sofőrök nettó 300-400 ezer között keresnek, és térden állva könyörögnek nekik, ha le akarnak lépni. Masszőr ismerősömnek két héten belül egyetlen szabad időpontja van, a fodrászra és körmösre szintén legalább egy hetet kell várni. Gazdálkodó ismerőseim nem találnak idénymunkást. Most akkorh ol nem lehet elhelyezkedni, szakképzettéggel, megfelelő ambíciókkal?
Lehet, hogy nem is olyan rossz ötlet szakmát tanulni, mint végigkínlódni gyenge-közepes eredménnyel egy gyenge-közepes gimnáziumot? Döntse el mindenki maga.
A szakképzés mellé az ellenzéki sajtó a szétvert jelzőt ragasztotta, és csak a korai iskolaelhagyás szemszögéből szereti láttatni, mekkora a baj, hogyan esnek ki a fiatalok az oktatásból. A HÍD-program pont arra jött lére, hogy ezen változtasson. Hogy ebből is sokan kimaradnak? Tegyük tisztába, nem gyerekekről, közel nagykorú fiatalokról van szó, akik már maguk is dönthetnének úgy, fontos számukra, hogy szakmát tanuljanak és dolgozni tudjanak. Ehhez kapjanak is meg minden segítséget, akkor is, ha a család kihátrál mögülük. De mindig lesznek olyanok is, akik nem ezt az utat választják, máshogy akarnak boldogulni.
Lehet ezt egy kormány szemére vetni, hogy az egyéni felelősségvállalás eddig tart? Az a kormány meg az oktatási rendszer hibája, hogy a fiatalnak nem fontos a tanulás? Kinek legyen akkor fontos? Be kellene zárni a gyereket a tanterembe, amíg meg nem tanulja a leckét meg a szakmát? Mert a balliberális egyenlítősdi szerint neki tanulnia kell?
Vajon kik rohannának elsőként Brüsszelbe feljelentést tenni ezért?
