Míg mi magyarok tartjuk az európai átlagot a szabadságok terén, addig az amerikaiak kapják a legkevesebb fizetett szabadságot a világon – tárta fel egy fejlett nemzetekről szóló kutatás. Vannak országok, ahol a munkavállalók évente akár 40 napot is élvezhetnek szabadnapként, az amerikaiak csupán nem fizetett szabadságra jogosultak, igaz 10 napnyi nemzeti ünnepnap nekik is jár.
A kutatás szerint az Egyesült Államok az egyetlen olyan ország, ahol nem jár fizetett szabadság, ellenben a brazilok 30 fizetett munkanapot kapnak a 11 nap nemzeti ünnep mellé. Európában az Egyesült Királyság dobogós helyen áll az éves szabadságolások tekintetében – nekik 28 nap fizetett szabadság jár átlagosan, igaz ebbe a nemzeti ünnepek is beletartoznak.
Ausztriában, Dániában, Franciaországban, Luxemburgban és Svédországban 25 szabadnapot vehetnek ki a munkavállalók egy évben. Az osztrákok e mellé még 13 ünnepnapot is kapnak, így összesen 38 napot tölthetnek szabadságon, ám árnyalja kicsit a helyzetet, hogy a szombatot is ki kell íratniuk, még akkor is, ha azon a napon egyébként nem dolgoznának. Jól állnak a franciák is – 36 nap szabadság jár nekik a nemzeti ünnepekkel együtt.
A világ más részein korántsem ilyen rózsás a helyzet. Indiában például a munkavállalók 12 napot kapnak (igaz, ez a nemzeti ünnepeikkel összesen 28 nap). Kínában 10 nap jár (a nemzeti ünnepekkel együtt 21 nap), Thaiföldön pedig 6 nap a kötelező szabadság időtartama (a nemzeti ünnepekkel együtt 22 nap).
Mi a helyzet itthon?
Magyarországon 20 nap kötelező alapszabadság jár, ezzel abszolút az európai átlaghoz tartozunk Észtországhoz, Ciprushoz, Németországhoz, Görögországhoz, Olaszországhoz, Írországhoz hasonlóan. Hazánkban az adott évre eső szabadságot ugyanabban az évben kell kiadni úgy, hogy a munkavállaló legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzés alól. „Más kérdés, hogy ez a gyakorlatban is teljesül-e” – mondja Simonyiné Tóth Judit, a Simonyi & Tóth Tanácsadó Iroda vezetője. – „Sokan nem mennek egy hétnél több szabadságra és vannak, akik csak 1-2 napot vesznek ki alkalmanként. Pedig a minimum kéthetes, egybefüggő szabadság lehet igazán pihentető. A munkáltatók érdeke is lenne minderre figyelni, hiszen, ahogy a mondás tartja, aki nem tud ellazulni, nem tud megfeszülni sem.”
„Sok cég szabadnapokban kompenzálja a túlórát. Számos vállalat ténylegesen kötelezi az alkalmazottakat arra, hogy mikor és mennyi szabadnapot vegyenek ki az olyan időszakokban, mint például a július-augusztus; ám egyes munkáltatók nem engedélyezhetnek két hétnél több szabadságot egyhuzamban. Bizonyos iparágakban, jellemzően az építőiparban is, meghatározott időszakok vannak kijelölve a szabadságra, például augusztus és az év vége, de a két időpont között nem mehetnek szabadságra a munkavállalók” – mondta el az ügyvezető. “Bevett gyakorlat az is, hogy a gyártó cégeknél az előre betervezett leállások alatt kell szabadságra menni, sok cégnél pedig a karácsony és az újév közötti időszakot is kötelezően ki kell venni. Mindez azt mutatja, hogy az iparág, a szezonalitás és a cégvezetés bizonyos esetekben meghatározza a szabadság ütemezését, természetesen a törvényi szabályozás figyelembevételével. Emellett mindig megjelenik a magánéleti háttér, mint befolyásoló, alkalmanként kényszerítő feltétel”- tette hozzá.
Korlátlan szabadság?
2004 óta a Netflix alkalmazottai annyi szabadságot vesznek ki, amennyit csak szeretnének. Eldönthetik, mikor kell dolgozniuk, mikor kell pihenniük, és mennyi időt vesz igénybe a munka elvégzése. A szabadságolási politika bevezetése óta éves bevételük 51 millió dollárra rúgott, ugyanis ez a rugalmasság nem jelenti azt, hogy hiányozna az elszámolhatóság – az alkalmazottaktól továbbra is azt várja a vezetőség, hogy a lehető legmagasabb szinten teljesítsenek, miközben úgy gondolják, hogyha ilyen fokú önállóságot adnak az embereknek, akkor sokkal felelősségteljesebb kultúrát teremthetnek. „A korlátlan szabadidő politikája ugyan egy véglet, de vannak olyan iparágak, ahol ez is működhet. A cégeknek fel kell ismerniük, hogy a megérdemelt pihenőidőtől kreatívabbak és produktívabbak lesznek a munkavállalók is. A kipihent és feltöltődött kollégák teljesítménye megbízhatóbb, munkakedve, elkötelezettsége pedig magasabb szintű, ami a sikeres eredményes működés egyik alap feltétele.” – véli Simonyiné Tóth Judit.
