Miért szaladtak el a tatárok 1242-ben?

Hírek
Nem azért „szaladtak ki” az országunkból a tatárok anno 1242-ben, mert a rossz időjárás miatt nem volt mit enniük. Egy magyar-kanadai kutatócsoport cáfolt egy egyoldalú elméletet, melyet a Berni és a Princeton Egyetem vezető kutatói közöltek még 2016 májusában. Ezt a pontatlan megállapítást a nemzetközi sajtó fel is kapta, de szerencsére a Nature magazin helyt adott a hazai ellen-elméletnek. Mi is történt egykor?

Hazai és kanadai bölcsész kutatókból és természettudósokból álló, több tudományterületet átfogó kutatócsoport a Nature Scientific Reportsban megjelenő tanulmányában cáfolta azt a nagy visszhangot keltett hipotézist, amely szerint a tatárok hirtelen kivonulása Magyarországról 1242-ben környezeti, mégpedig elsősorban klimatikus okokkal lenne magyarázható.

A mongolok gyors eltűnése már a kortársak számára is érthetetlen volt, és az elmúlt száz évben is számos kutató igyekezett feltárni a tatárjárás utolsó felvonásaként értelmezhető váratlan esemény mozgatórugóit.

A kivonulás hátterében környezeti okokat sejtő hipotézist Ulf Büntgen és Nicola Di Cosmo, a Berni és a Princeton Egyetem vezető kutatói közölték 2016 májusában, cikkük nagy figyelmet kapott a nemzetközi sajtóban.

Dolgozatukban famaradványok évgyűrűadatai alapján rekonstruálták az 1238 és 1242 tavasza közötti rendkívüli időjárási eseményeket, az 1238 és 1241 közötti súlyos aszályt, a szokatlanul hideg telet 1241-ben, majd a rá következő csapadékos időjárást 1242 első hónapjaiban. Azzal érveltek, hogy a kora tavaszi esős időjárás korlátozta a legelőterületek fűhozamát és a mongol hadsereg manőverezési lehetőségeit, és ez vezetett a tatárok hirtelen kivonulásához.

A magyar–kanadai kutatócsoport környezet- és klímatörténeti, valamint régészeti, történeti és ökológiai érvekkel cáfolta ezt a leegyszerűsítő, az egész eseményt egyetlen okra visszavezető magyarázatot. Érvelésük szerint a mongolok sokkal jelentősebb környezeti kihívásokhoz szoktak, és hadjárataik során ilyenekkel dokumentáltan is megbirkóztak, ráadásul Magyarországról visszavonulva Batu a Volga-deltában alapította meg hatalmi központját. Utóbbi tény semmiképp sem igazolja a mongolok idegenkedését a kiterjedt vizes élőhelyrendszerektől. A szerzők részletesen bemutatták, hogy az Alföldön a csapadékos időszakok nem korlátozzák és nem is korlátozták a terméshozamot, és rámutattak arra a belső ellentmondásra, hogy a környezeti hipotézis képviselői figyelmen kívül hagyták: a mongolok épp egy hároméves aszályos periódus végén érkeztek Magyarországra, valamint arra, hogy a magyarországi termésátlagokat nem a csapadékos időszakok, hanem épp az aszályesemények veszélyeztetik, amelyek más pusztító hatásokkal társulva komoly éhínségekhez vezethettek hazánkban.

A tanulmányban bemutatott történeti források (régészeti leletek, éremkincsek, korabeli írásos emlékek stb.) és ökológiai megfigyelések együttesen azt bizonyítják, hogy az országnak éppen azt a részét sújtották leginkább a tatár hadak pusztításai, ahol a környezeti hipotézis szerint súlyos problémákkal kellett volna a hódító seregeknek szembenézniük.

Mindezek alapján a tatárok hirtelen kivonulásának okát csak több tényező együttes elemzésével magyarázhatjuk, és ebben a környezeti elemek mellett más tényezők legalább olyan fontosak, mint a rendkívüli időjárási események. Ilyen ok lehetett például a nagykán utódlási viszályokkal fenyegető halála, a mongol hadak rendkívül hosszúra nyúlt utánpótlási útvonala, illetve az, hogy a könnyű lovas harcmodorhoz szokott tatárok nem voltak felkészülve a várostromokra.

A kutatók közleményükben egyben üdvözölték a Nature lapcsoport demokratikus eljárását is, hiszen a Scientific Reports korábban nem közölt cáfolatokat vagy kritikai cikkeket. A lap a szerzők érvelését elfogadva egy nemzetközi lektori testület véleménye alapján vállalta a dolgozat közlését.

A cikk megírásában közreműködő magyar-kanadai kutatócsoport magyar tagjai:

– Pinke Zsolt – Szent István Egyetem, Környezetvédelmi és Tájökológiai Tanszék

– Ferenczi László, Laszlovszky József, Stephen Pow – Közép-európai Egyetem, Középkortudományi Tanszék

– F. Romhányi Beatrix – MTA-DE Lendület „Magyarország a középkori Európában” Kutatócsoport

Borítókép: Az 1241-es muhi csata emlékhelye a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Muhi határában, az egykori csatamezőn, MTI Fotó: Vajda János

Ezek is érdekelhetnek

További híreink