Miért nem beszél az ellenzék a saját világképéről?

Hírek

Heller Ágnes vetette fel korábban, hogy hiányzik az ellenzék ideológiája, miközben a jobboldal jól érthetően kommunikálja a sajátját. Mondhatjuk, valójában ez vezetett a 2/3-os győzelemhez. Most hogy az ellenzék egyetértett a Sargentini-jelentéssel, ami az európai értékek hiányát kifogásolta a kormánytól, különösen érdekessé válik, mi az ellenzék eszméje. Tegyék nyilvánossá, lássuk, vagy talán szégyellik!? A jobboldal az Alkotmányában, törvényhozásában, napi kommunikációjában kijelenti, hogy mit vall értéknek, minek a védelmét tűzi zászlajára az európai ideológiai harcban. Írásba foglalta a keresztény kultúránk védelmét. Isten és a közösség kapcsolata egyértelmű: „Istené a dicsőség!”- mondta a kormányfő a győzelem éjszakáján. Ugyancsak rögzítették a Szent István-i örökség folytatásának szándékát az Alkotmányban. A népesedéspolitika a gyermekvédelem, az élet védelme fogantatásától kezdve, a család, mint egy férfi és nő szövetségének védelme egyértelmű a törvénykezésből. Hasonlóan félreérthetetlen a nemzetállam és annak értékei valamint a szuverenitás védelme. A nemzet kultúrájának védelme a tömeges migráns invázió másféle kultúrájától való védelmet is jelenti, tehát a migráció elutasítása egyben a nemzet védelme. Ezek mind azok a területek, amelyeket Nyugat Európa, az EU mai törekvése lépésről lépésre lerombolni igyekszik. Ezt az Európát a Momentum „mag Európának”, a szocialista és más baloldali pártok progresszív Európának nevez és mellettük áll, amit a Sargentini szavazáson is láthattunk. Ugyanezt láthattuk, a régi lelkét elveszejtő Jobbik bizonytalan politikájában.

Milyen a nyugati világkép?

Ha tudni szeretnénk a Nyugatnak tapsoló ellenzék világképét – amit titokban igyekszik tartani – akkor a mai neoliberális világ eszméjét kell feltárnunk. Azt az ideológiát, ami egy jól kidolgozott idea, és az évek alatt egyre jobban kirajzolódó szélsőséges formát vett fel. Kezdetben szerény arcot mutatott, világjobbítóként lépett fel a II. világháború után egy jogos békevággyal jelentkezett. Henri Bergson és Karl Popper nevéhez kötik a kezdetet, akik egyenlőséget akartak a világnak a Nyílt Társadalom eszményében. Azt mondták ne legyenek többé diktatúrák, legyen demokrácia, parlamentáris rend olyan kormányokkal, akik folyton megújítják magukat, javítják a hibákat. Ebből azonban mára egy szélsőséges ideológia lett, mert a túlfeszített egyenlőséget és a hierarchia lebontását tűzte minden területen zászlajára. Ebbe besegítettek a liberális és posztmodern filozófusok, így művük mára komplexitásában nyilvánul meg, és a nyílt társadalom „egyetemes eszméjének” képében lép színre, ahogy ezt Soros György kifejtette könyvében.

A XIX. századi filozófusok a Test és a Lélek kettészakításán dolgoztak, Szellemre redukálták, így iktatták ki Istent a képből. A posztmodernisták a XX. században, megtámadtak mindenféle hierarchiát. A Bibliát nagy narrációnak nevezték, nem tartották többé viszonyítási pontnak, Istent nem ismerték el az ember fölött. Így kezdett kiveszni a morál a világból. Szorgalmazták az intézmények lebontását, elsőként a család intézményét a patriarchatust, a férfi nő szövetségén alapuló házasságmodellt rombolták le majd az iskolát, a tanári tekintélyt ásták alá. Ne legyen többé katedra, az a kiemelt tér, ahol a tanár a tudás birtokosa, és tekintéllyel bír. Létrehozták a gyermek centrikus iskolát, ahol a gyermeki jogok nagyon hangsúlyossá váltak, a tanár kezéből kivették a fegyelmezés minden eszközét, ennek útját látjuk az amerikai iskolák tömegmészárlásaiban. Hasonló állapotokat látunk ma a migránsok által elözönlött nyugat európai iskolákban. Ezekben a kettő összeadódik, a multi-kulti hatás és a tanárok megcsorbított jogai, az uralkodó gyermeki jogok. Mindezt Fukuyama: A nagy szétbomlás című könyvében leírta, kihangsúlyozva, hogy a vallási hagyományoktól való eltávolodás hozta létre a romlást. Az iskolában a relativitás lett kötelező tananyag, ezt minden tanulóba belesulykolják.

A posztmodernisták kitalálták, hogy nincs igazság, minden egyenlő mértékben igaz. Nincs a jó és a rossz között különbség. Ebből alakult ki később a Politikailag Korrekt beszéd. Ha valamire rámondjuk, hogy jó, akkor mások érzékenységét sértjük. Így aztán a balosok elkezdték lebontani a 2000 éves keresztény kultúrát, megtámadták a történelmet, mert csak uralkodást, hierarchiát, és háborút láttak, márpedig béke, és teljes egyenlőség kell. Később megtámadták a nyelvet, a „he”, „she” nemek megkülönböztetése miatt, a Bibliát a férfiuralom okán. Kezdték likvidálni a színdarabokat, a régi könyveket, festményeket, ma már semmi sincs biztonságban, ami a korábbi kultúrához kötődik. Azt hittük a feministák elvégezték már a dolgukat, a múlt század elején. Pedig dehogy, a férfiak és a nemek most vannak csak igazi támadás alatt. De itt sem állt meg a dolog, a fehér ember is támadás alá került. Az identitáspolitikák körül egész harc bontakozott ki, amit néhány amerikai újságban követünk nyomon.

Veszélyben a férfiak

Nyugat Európában és Amerikában a nemi szerepek lerombolása folyik, a férfiak „férfiatlanítása” már élő valóság. Mindez része a baloldali világképnek. Amerikában létezik „mérgező férfiasság” néven wikipédia oldal, de más területen is folyik a tradicionális férfiszerep lerombolása. Már egyetemeken tanítják, hogy a „maszkulinitás megöl bennünket”, így ettől meg kell szabadulni. A maszkulinitás jellemzői között sorolják fel: a dominenciát, a nők leértékelését, extrém önbizalmat, az érzelmek elnyomását. Jaj, azoknak a férfiaknak, akik hordozzák ezeket a jegyeket, de elég, ha néha felemelik a hangjukat, vagy irányítani akarnak. Eközben folyik a „metoo” kampány, mindennapra jut egy eset, amikor egy férfit pellengérre állítanak. A „metoo” azaz a szexuális igazságszolgáltatás kampányával párhuzamban a transzexizmus normalizálása folyik. Itt a homoszexuális házasság nem téma, mert az már természetes.

Veszélyben a Fehér identitás

A tökéletes egyenjogúság kívánalma már létrejött a nők, feketék, fogyatékosok, leszbikusok, homoszexuálisok és még mindenféle kisebbség körében. Most a férfiak, fehérek, biszexuálisok, egészségesek elnyomása folyik. Az identitáspolitika éles vitái zajlanak Amerikában, de Európa éppúgy érintett. Fő kérdés: „Ki a Fehér pontosan?” vagy „Mi az, hogy férfi pontosan?” A Council of European Canadians weboldala idézi Jordan Peterson kanadai népszerű pszichológust, aki azt mondja, hogy a Fehér identitás meghatározása kifogásolható és utálatos. A Fehéreket, mint faji csoportot nem lehet azonosítani. A posztmodernisták hisznek abban, hogy a fiúk és lányok közötti különbségek eltüntethetők, a „gender szakértők” pedig a szocializációt okolják a nemi sajátosságok kialakulásáért. A posztmodernisták szerint a Fehér Faj egy társadalmi konstrukció, amiért a kulturális hatások felelősek és az elit tudósai. Szerintük a tömeges migráció jó dolog, mert a diverzifikációra való törekvés lerombolja a xenofóbiát, a csoport lojalitást és a Fehér identitást. Láthatón támadás alatt áll a fehér ember, cél a bennszülött európaiak számának csökkentése, hogy kisebbségben legyenek saját otthonaikban.

Mi hát a baloldali ideológia?

Az eddig felsoroltak a baloldali ideológia részei. Alapja az ateizmus, Istentől való eltávolodás, mint aki a hierarchia csúcsán áll, márpedig teljes egyenlőségnek kell lennie. Ha Isten nincs a világképben, akkor morál sincs, így jön be a képbe az Isten nélküli liberális humanizmus, aminek fő kifejezési eszköze a Politikailag Korrekt beszéd. Ha morál nincs, akkor a házasság sem bibliai világképű, tehát nem egy férfi és nő szövetségén alapul, hanem un. plurális családmodell a jó, amibe beleférnek a transzneműek, az azonos neműek házasságai is. Így egyértelmű, hogy az élet védelme sincs benne világképűkben, abortuszpártiak és eutanázia pártiak. A baloldali világképbe tehát beletartozik a családrombolás, a Nyílt Társadalom képében pedig benne van a nemzetrombolás ideája is. Soros György azt írta Nyílt Társadalom könyvében, hogy az eszme útjában csak a nemzetállamok állnak. Fukuyama a történelem végét jósolta és valóban azt látjuk, hogy minden lerombolandó, ami a korábbi hierarchikus társadalomra emlékeztet. Nem volt elég a feminizmus, az egyenlőség, a teljes egyformaság kell, a férfiasság kiirtása. A baloldali irányzat szemében minden bűnt a fehér férfi követett el, így most a fehér emberen is bosszút kell állni, így teljes a baloldali világkép. De még van valami, a multikulturalizmus óhaja, a migráns áradat kívánása, hogy a fehér fajnak vége legyen. És ekkor valóban ez a történelem vége. A történet itt, a teljes moral insanity és elmebaj miatt megszakad.

„Mert fölismerték az Istent, mégsem dicsőítették istenként, s nem adtak neki hálát, hanem belevesztek okoskodásukba és érteni nem akaró szívük elhomályosult. Kérkedtek bölcsességükkel és oktalanná váltak”(Róm 1, 21-22)                

További anyagaink