Négy közgazdász nemrég közzétett egy tanulmányt, amely szerint a videójátékoknak szerepük van a magas fiatalkorú munkanélküliségben, főleg a fiúk körében.
Mark Aguiar, Mark Bils, Kerwin Charles and Erik Hurst 2000 és 2015 közötti adatokat vizsgáltak meg. Ebben az időszakban a 20-as éveik elején járó, felsőfokú végzettség nélküli fiúk foglalkoztatási rátája tíz százalékponttal, 72 százalékra romlott. Az ilyen korú srácok gyakran laknak még szüleikkel, nem házasodnak meg. Viszont játszanak, többnyire videójátékokat. A kutatás kimutatta, hogy minden egyes órát, ami kiesik a munkából szórakozással, 75 százalékban digitális játékokkal töltenek. A vizsgált 15 évben a számítógépes grafika, a játék sebessége és komplexitása, beágyazottsága a közösségi médiába gyökeresen megváltozott. Ráadásul a kezdeti időkhöz képest sokkal olcsóbbak is lettek. Nem meglepő, ha néhány fiatal esetében az a kielégülés, amit egy ilyen játék kínál, kompenzálja a munka- és karrier sikereket: kevésbé agresszíven vágynak a társadalmi elismerésre, mert ezt virtuálisan élik meg.
A párhuzamokkal azonban célszerű óvatosan bánni. Mielőtt a játékokat tennénk felelőssé a fiatal munkanélküliek számának ugrásszerű emelkedéséért, azt is le kell szögezni, hogy a munkaerőpiaci lehetőségek az elmúlt 15 évben jócskán romlottak. A felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatalok inflációval korrigált munkabére 1990 óta lényegében stagnál. A középfokú végzettséggel rendelkezőké pedig csökken.
A felsőfokú végzettségű fiatalok között a nem dolgozók aránya 2014-ben már 11 százalék volt, 2004-ben még csak 9, 1994-ben pedig mindössze 8 százalék. A munkaerőpiaci feltételek romlására utal az is, hogy a diplomások 45 százaléka dolgozott a 2010-es években felsőfokú végzettséget nem igénylő szakmákban. Tíz évvel korábban ez az arány még csak 30 százalék volt.
