Tizenhét év háborúskodás, több millió dolláros jogi költség és számtalan államközi konfliktus után véget ért a két légiipari óriás háborúja – legalábbis papíron. Az EU és az USA bejelentette, hogy megegyeztek a világ legnagyobb repülőgyártóinak az állami támogatásával kapcsolatos vitában, felfüggesztik a kölcsönös büntetővámokat.
Tűzszünet
A miniszteri vállveregetések és a diadalmas sajtóközlemények mögött azonban csak annak beismerése áll, hogy a két fél belefáradt a háborúskodásba, s tűzszünetet kötött. Abban egyeztek meg, hogy felállítanak egy mindegyikük számára elfogadható feltételrendszert, és adnak egymásnak öt évet, hogy kidolgozzák a légiipar állami támogatásának a kereteit. A most már látszólag békés helyzetben azonban a felszín alatt továbbra is forrnak az indulatok, nem sikerült megoldani a problémákat.
A Boeing évek óta támadja az EU szubvenciós gyakorlatát.
E szerint az Airbus hiteleket kap, amelyeket azt követően kell visszafizetnie, ha a társaság által legyártott és exportált gépek elérnek egy bizonyos volument. Ez a konstrukció erős „költségbiztonságot” adott az európai gyártónak, mellesleg a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) is áldását adta rá, feltéve, hogy a hitelt piaci kamattal kapja az Airbus, ami persze korántsem volt mindig jellemző. Az európaiak sérelme viszont az volt, hogy amerikai konkurensük adókedvezményeket kap, és a katonai kutatásokra kapott támogatásokból keresztfinanszírozza a kereskedelmi járatok fejlesztését.
Jön a C919
Az egész konfliktus pontosan megmutatja, hogy a légiipar mindig is az állami dotációkról szólt. A keretrendszer kidolgozására adott öt év pedig azt, hogy ez így is marad. Washington és Brüsszel nem azért tette félre az ellentéteket, mert abban bízik, hogy sikerül piaci alapra helyezni a repülőgépgyártást, hanem azért, mert az állami támogatások mindkét fél számára elfogadható rendszerét kívánja kidolgozni.
Ha jobban belegondolunk, ennek nincs is alternatívája, lévén a legnagyobb versenytárs, Kína szintén kolosszális összegekkel támogatja légiiparát.
Ez évre várható a C919-es modell piacra dobása. Ez a gép a Boeing–737-es és az Airbus A320-as sorozatának a legnagyobb versenytársa lesz, még ha technológiai fejlettségben nem is ér fel ezekhez. Piaca azonban lesz bőven, a kínai állami légitársaságok biztos vevőnek számítanak. Becslések szerint a repülő gyártója, az állami tulajdonban lévő Comac az elmúlt években 50-70 milliárd dollárnak megfelelő kormányzati támogatást kapott. A helyzet visszás: a nyugati nagy gyártók a piaci versenyről, az állami szubvenciókról vitatkoznak, miközben az államkapitalizmust képviselő Kína mindenféle gond nélkül, mondhatni rendszerszerűen támogatja légiiparát.
Egyedül nem megy
Ez újabb érv amellett, hogy az európai–amerikai kiegyezés nem a piaci feltételek visszaállításáról szólt, hanem arról, hogy miként tudnának egy olyan állami támogatási rendszert kialakítani, amely hosszú távon is versenyképessé teszi a nyugati gyártókat a kínai versenytársakkal szemben.
A cikk a Figyelő legfrissebb számában került publikálásra.
(Borítókép: Europress/ DPA / AFP / Soeren Stache)
