Merkel is érzi, a pártszövetségétől elszivárgott 8%-ának jelentős része ment az AfD-hez. Sietett is kijelenteni, hogy legfontosabb feladata az ő visszaszerzésük lesz. Pedig nem lett volna muszáj elveszíteni őket. A migrációs válság komoly veszteségeket okozott a kancellárnak, de akár jobban is kijöhetett volna a helyzetből, ha odafigyelt volna azokra, akikről az amerikai demokraták is megfeledkeztek. Azokra, akik egyre jobban azt érzik, hogy a politika és a média cserben hagyja őket.
Ehelyett bejutott egy párt a Bundestagba, amelynek a képviselői komoly hadjáratot ígértek Merkel ellen, kezdve a parlamenti vizsgálóbizottsággal, ami a kancellár menekültpolitikájával foglalkozna.
Szóval ennek a pártnak a támogatóit szeretné visszaszerezni Merkel, úgy, hogy közben nem idegeníti el magától sem a zöldeket, sem a liberálisokat, akik várhatóan a koalíciós partnerei lesznek.
Kérdéses, mennyire lesz még ideje az AfD meggyőzhető szavazóinak gesztusokat tenni, miközben a CSU-zöldek-liberálisok hármas már önmagában sokszor megoldhatatlan kompromisszumrendszerré fogja változtatni a kormányzást.
Pedig a rendszerkritikus AfD megerősödése jelzi, hogy néhány régóta őrizgetett konszenzus megérett az újragondolásra.
Borítókép: Christian Bruna/MTI/EPA
