Egyelőre működnek a régi reflexiók a boltban és a szolgáltatók üzleteiben, ebben az évben is várható a fogyasztás növekedése itthon, de már jól kivehető és egyre több jele van annak, hogy vége a Covid előtti fogyasztói magatartás kiszámíthatóságának, ami nem mellesleg nagyobb probléma egy stagnáló vagy minimálisan bővülő fogyasztásnál is. Nehezíti ugyanis egyfelől a gazdaságpolitika, másfelől a termelő vállalatok üzletpolitika- és marketingtervezését.
A fogyasztó egyre többször megy listával vásárolni és egyre inkább (pénztárcavastagságtól függetlenül) szorítja le a fogyasztási kiadásait. (Nemcsak Magyarországon, hanem Európában és a tengeren túlon is.) A Covid alatt ennek társadalmi vonzatai voltak: ha megszűnnek a hagyományos társas kapcsolatok, nem lehet családi-baráti összejöveteleket tartani, így kisebb lesz egy-egy háztartás fogyasztása. Ez már a Covid alatti élelmiszerköltésekben is megmutatkozott. A magyar (KSH-) adatok szerint 2020-ban az első negyedéves (ez volt a bespájzolás időszaka) 10 százalék feletti növekedést leszámítva az élelmiszer-kereskedelem is visszaesett az 1-2 százalékos növekedési szintre, a teljes kiskereskedelem pedig 2020. II–IV. negyedévében forgalmat veszített a kiigazítatlan volumenindexek szerint. Csak 2021-ben tért vissza a korábban megszokott 4 százalék feletti növekedés.
Már a covidos időszak is komoly fejtörést jelentett a feldolgozó- és élelmiszeripari vállalkozásoknak, illetve kiskereskedelemnek, ennek megfelelően teljesen átütemezték termelési és raktárkapacitásaikat, új beszállítói csatornákat kerestek a globális láncok leépülése miatt és mindez egy gyorsuló, abban a környezetben nagy, de a maihoz képest szinte észrevétlen inflációt generálva. Ebben a fogyasztói-gazdasági környezetben robbant ki az orosz–ukrán háború, amely következtében szinte azonnal elszabadultak az energiaárak, és pillanatok alatt beépültek a fogyasztási cikkek és szolgáltatások árába.
Nem volt olyan – a vállalati szektorban rendelkezésre álló – fékrendszer, amely tompította vagy lassította volna a folyamatot, hiszen a Covid alatt teljesen kiszámíthatatlanná vált a fogyasztói döntés: nem lehetett megmondani januárban, hogy a fogyasztó márciusban is ugyanannyit, többet vagy sokkal kevesebbet vásárol/fogyaszt, mint az azt megelőző év azonos időszakában. (Csak egy példa: szinte az összes előrejelzés azzal foglalkozott, hogy a járványos időszakban nagyon erősen növekszik majd a netes kereskedelem, amiből következett, hogy a cégeknek az online kereskedelemben kellett proaktivitást, akciózást végrehajtania. Ám abban a pillanatban, amikor végre kinyitottak a boltok, de még a járvány jelen volt, elpárolgott az online értékesítés előnye, így a tavaly novemberi és decemberi online eladások szinte alig kimutatható növekedést értek el.
Emiatt sok cég „ragadt” benn árukészlettel ezen a területen. Külön nem érdemes beszélni arról, hogy ez közvetve, vagy akár közvetlenül is károkat okozott eladónak és a gyártónak egyaránt.) Az inflációs nyomás miatt még nehezebb tervezni – csak a miheztartás véget, féléves, éves terveket dolgoztak ki egy-egy árucsoportnál a cégek –, így nagyjából egy-két hónapra látnak előre, ha egyáltalán „látnak”. Ugyanis az inflációs nyomás miatt nagyon megdrágult a fogyasztás. A jegybank nemrég kiadott inflációs jelentése szerint az MNB 11,8 százalékos éves pénzromlással számol, miközben a fogyasztást a 2021-es 25,5 ezer milliárd után megközelítőleg 31 ezer milliárd forintra teszi.
Ez folyó áron 21 százalékos növekedést jelent. A jegybank ezenkívül éves szinten 8,5 százalékos fogyasztásnövekedéssel számol, amiben nyilvánvalóan van úgynevezett organikus növekedés is, hiszen az év elején nagyjából 2000 milliárd forint elkölthető többletjövedelem került a fogyasztókhoz szja-visszatérítés és egyéb más juttatási formákon keresztül. Mindez pedig lendületet adhat a fogyasztásnak és persze fűtheti a gazdaságot. A blokkk.com internetes kereskedelmi szakportál a sarokszámokból megállapította, hogy a növekedésnek nagyon komoly ára van a háztartások tekintetében. Az inflációs hatás miatt 2022-ben a háztartások 3000 milliárd forinttal kénytelenek többet költeni még úgy is, hogy az árstop, illetve árfékek (például rezsicsökkentés) hozadéka (ugyancsak a háztartásoknál) 1200 milliárd forintnál tart(hat).
Ebből a hatalmas többletösszegből kiindulva nehéz meghatározni, hogy a háztartásoknál vagy a fogyasztónál hol van az a határ, amely után elkezd „lefelé” vásárolni/fogyasztani, torzítva az előbb felvázolt képlet sarokszámait és persze a végeredményt. A kereskedők néhány nappal ezelőtt már jelezték, hogy megindult ez az úgynevezett lefelé vásárlás, vagyis a fogyasztó a kiskereskedelemben az eddigi drágább termékekről az olcsóbb felé fordul. Nagy kérdés, hogyan viselkedik majd ugyanez a fogyasztó a mobiltelefon vagy a kábelhálózati szolgáltatások előfizetésénél, hogyan a fodrásznál és milyen személyes kiadáscsökkentő lépéseket vezet be, vagy ha megteheti (mert ilyen is van), hogyan és mennyit szeretne ebben az időszakban megtakarítani, hogy alapot képezzen arra az esetre, ha a dolgok számára rosszabbra fordulnak.
A többletkiadás a költségvetésben pozitívként jelenik meg, ám a vállalkozások működését, tervezését nagyban nehezíti, és ahogy a fogyasztói magatartás átalakul, úgy a vállalkozások tervezése, működése is. Hosszabb távon erre érdemes felkészülni.
Borítókép: Laufer László / Dunántúli Napló
