Az UniCredit árfolyama az év eleje óta sokat erősödött, ötéves, 32 eurós csúcsát azonban meg sem közelíti. A már unásig emlegetett negatív kamatok, a lassuló globális és legfőképpen olasz gazdaság, megfűszerezve egy kis török kitettséggel, tényleg nem tett jót a banknak az elmúlt években, a részvényárfolyamok tekintetében semmiképpen. Az ősszel bejelentett kettős kamatrendszer, az úgynevezett tiering azonban pont az UniCreditnek kedvezett, ezt követte a vártnál jobb harmadik negyedéves jelentés. A bank hitelkönyve 4 százalékkal nőtt, a tőkemegfelelése 50 bázispontot javult, az eszközminőség szintén jobb lett. A kamatbevételek csökkentek ugyan, de ezt a díjbevételek növekedése részben tudta kompenzálni, ami általános trenddé kezd válni az európai bankoknál.
A héten pedig jött a hír, hogy az UniCredit eladná török leányvállalatát. A bank a török KOC Holdinggal közösen birtokolja a helyi Yapi Kredit, az azonban már többször is felmerült, hogy részleges vagy teljes eladással lehetne javítani a tőkemegfelelési mutatón. Már egy részleges eladással is növekedne az UniCredit tőkemegfelelése (az ár függvényében), teljes értékesítés esetén pedig akár 80 bázispontot is javulhatna a CET1 ráta. Természetesen ez egyben azt is jelentené, hogy a profit is csökken, a török leánybank nagyjából 5-6 százalékkal járul hozzá az eredményességhez, ez az, amit feláldoz a bank egy esetleges eladáskor.
Ugyanakkor a török piac elhagyása feltételezhetően a kockázatok csökkentését vonja maga után, amit nagy valószínűséggel értékelnének a befektetők (ez a hír utáni reakciókból is kiderült). Az ár kérdéses, de a bank 2,5 milliárd euróról már 1,3 milliárdra írta le a török részesedését, ami nagyságrendileg megegyezik a mostani piaci értékkel, így még ha némi veszteséggel adná is el a Yapi Kredit, akkor is előnyös lenne a tranzakció. Emiatt ha az eladás megvalósul, az UniCredit átárazódhat, és további emelkedésnek lehetünk tanúi.
