Az euró árfolyama kedden 1,4 százalékkal drágult a dollárhoz képest, miután Mario Draghi, az Európai Központi Bank (ECB) elnöke közölte: “minden jel arra mutat, hogy az eurózóna gazdasága erősödik, a növekedés egyre szélesebb körben tapasztalható”. A mondat kontextusa persze az volt, hogy Draghi hangsúlyozta: az európai jegybank továbbra is tartja a laza monetáris politikát. A piacok azonban úgy értékelték a nyilatkozatot, hogy a jegybank hamarosan megszünteti a költekezésre ösztönző negatív reálkamatot és visszafogja a jelenleg havi 60 milliárd eurós, szintén a gazdaságélénkítést célzó kötvényvásárlásait.
Mark Carney, a brit jegybank vezetőjének nyilatkozata a fontot erősítette, amikor azt mondta: elképzelhető olyan helyzet, amikor elgondolkodnak a kamatemelésen. Ez akkor valósulhat meg, ha nem kell már választaniuk a gazdasági növekedés és az inflációs cél között. Legalábbis a lényeg ez volt, hiszen Carney a szokásos jegybankári óvatossággal és körülményességgel fogalmazott. Ám a befektetőket már nem lehet többé ilyen jóslatokkal "megetetni". A világ nagy jegybankjai már olyan óriási kötvényportfóliókat halmzotak fel a gazdaságélénkítési akciók során, hogy a piacokat a következő lépés foglalkoztatja.
A befektetők így egyre kevésbé veszik figyelembe a jegybanki kommunikációt. Draghi beszéde után az elemzők azt emelték ki: nem mondta, hogy az ECB politikája azonnal visszatér a normális kerékvágásba. De mi lett volna, ha azt mondja? Ebben az esetben a “normális” azt jelentené, hogy nagyon lassan, óvatosan kezdik meg a 2015 márciusa óta felépített kötvényportfólió lebontását. Vagyis nagyon messze lennénk így is a pénzügyi válság előtt “normálisnak” nevezett jegybanki viselkedéstől. A negatív kamat a válságból való kilábalást hivatott segíteni. No de 3 éve ezt tartja az EKB… A 2008 előtti 1-3 százalékos kamat elérése még évekbe telhet. Hasonló a helyzet Nagy-Britanniában. Hosszú évek kellenek még ahhoz, hogy a Bank of England a jelenleg irányadó 0,25 százalékos kamatot a válság előtti 3-6 százalékos szintre emelje vissza.
A normális jegybanki kerékvágásba való visszatérésben jelenleg az amerikai jegybank, a Federal Reserve áll az élen, amely lassan kezdi vissszavonni kríziskezelő intézkedéseit. Az amerikai gazdaság 8 éve növekszik, lassan 10 év telt el a 2008-as válság óta. Ha a Fed a jelenlegi 1-1,25 százalékos szintről a jövő év végére 2 százalékra emeli irányadó rátáját, az még akkor is jócskán elmarad a válság előtti évek szintjétől.
Mindent egybevetve nagyon úgy néz ki, hogy a piacok elfelejtették, hogy is néz ki a “normális” monetáris politika. Ez azonban dilemma elé állítja a jegybankárokat, akiknek eszköztárában a kommunikációnak központi szerepe van. Hogyan fogalmazzanak, ha azt szeretnék mondani, hogy az eddigi nagyon laza monetáris politika kissé kevésbé lesz laza, de még nem szigorodik?
Magukat okolhatják érte. A jegybanki politika egyre jobban eltávolodott az olyan mérhető dolgoktól, mint például az infláció. Pedig ennek alapján Nagy-Britanniában és az eurózónában is szigorítani kéne a monetáris kondíciókat. Fogalmi zűrzavarba keverték saját magukat, aminek az lehet az eredménye, hogy a piacok nem tudják dekódolni a jegybanki üzeneteket. Ennek heves árfolyammozgások lehetnek a következményei.
