Ösztön és ösztönzés
Ezzel a címmel futott a konferencia Veiszer Alinda moderálásával, és egy olyan forgatókönyvvel, amely beszédesen adott hangsúlyt az értékválasztásnak. Az első eladó a magyar gendertudomány és feminizmus nagyasszonya, Pető Andrea történész a CEU-ról, az utolsó megszólaló, mintegy 4 óra múlva a fogyatékos gyermekét nevelő anya. Az érzékenységnél meg a sisterhoodnál azért vannak magasabb szempontok is. Az öt perces felszólalások arra pont elegendőek voltak, hogy megjelenjen a balliberális narratíva összes sztereotipiája és ellenszenve, és ezzel már nagyjából mindent tudunk erről a konferenciáról.
A kérdéseket a TASZ előre megadta az előadóknak, így Pető Andrea történésznek arra kellett válaszolnia milyen főbb törekvések voltak Magyarországon a születésszám növelésére és milyen sikerrel? Pető Andrea a Ratkó-korszakot idézte meg rögtön, amikor komoly propagandát folytatott az állam az anyaság kultuszának építésére: kriminalizálták az abortuszt, a népességszám azonban nem növekedett, csak előrehozta a szüléseket. Két tanulsága van a korszaknak szerinte, hogy a jogi ismeretek fontosak voltak, mert el lehetett intézni a terhességmegszakításokat. Majd a végső üzenete az öt perces felszólalásnak az lett, hogy az egyénnek mindig van lehetősége megharcolni.
Nincs remény
Szikra Dorottya szociológus (MTA-TK) azt a kérdést kapta, van-e a szociálpolitikának hatása a gyerekvállalásra. Szikra Dorottya szerint ott van nagyobb kedve a nőknek szülni, ahol biztosítják a munkahelyi előmenetelüket. Azért érdekes ez a megállapítás, mert van némi ütközése azzal a valósággal, amely azt mutatja világszerte, hogy pont azok szülnek több gyerekeket, akik képzetlenek, tanulatlanok, szegények, vagy ellenkezőleg, nagyon gazdagok, de egyik csoport esetében sem szempont a munkahelyi előmenetel. Szikra Dorottya kritizálta a hazai bölcsődei rendszert, amelynek a kapacitása egyébként folyamatosan bővül, és a legolcsóbbak közé tartozik Európában. Jó lenne egyszer olyan megnyilatkozást is hallani a szociológustól, amelyben talál icipici értékelni valót a hazai szociálpolitikában. Szikra Dorottya szerint semmiképpen nem igaz, hogy ha több pénzt rakunk a családpolitikába, akkor abból több gyerek jön ki. Majd elegánsan átugrott a rendszerváltás utáni 2010-es demográfiai mélyponton, persze az Orbán-kormány intézkedéseinek köszönhető demográfiai fordulaton is, és arra hivatkozott, hogy a mai születésszám ott tart, ahol az átkosban. Hogy közben mi történt, ki mit tett, az nem volt lényeges.
Veiszer Alinda megkérdezte Szikra Dorottyától, hogy a családi pótlék emelése nem növelhetné meg a gyerekek számát, ez a konkrét intézkedés hatna-e. Szikra Dorottya szerint igen, mert semmi sem mutat arra a nemzetközi irodalomban, hogy a családi adókedvezménynek lenne pozitív hatása. Vajon akkor itthon miért fordult meg a trend szerinte?
Lőrincz Katalin aktivista a pozitív szülésélményekről beszélt, szerinte ez kell ahhoz, hogy a nők nagyobb kedvvel vállaljanak gyereket. Három pontban emelte ki a liberalizálás irányát, a szabad testhelyzet, az evés-ivás szülés közben, illetve az újszülöttel töltött első óra biztosítása. Veiszer Alinda szóban megszondázta a nézőket, ment-e el valakinek kedve a második szüléstől a kórházi körülmények miatt, de senkinek.
L.Ritók Nóra az Igazgyöngy Alapítvány vezetője is elmondta azokat a paneleket, amiket mindig. Szerinte a mostani kormányzatban semmiféle stratégiát nem lehet látni, amely a szegénységben élő családoknak utat mutatna. Különösen elkeserítő, hogy a szegény gyerek ott vannak hagyva, és újratermelik a nyomorúságot. Egyszer le kellene ülniük Forgács Istvánnal, aki egészen máshogy látja a mélyszegénység problémáját, talán tudna új szempontokat adni a sztereotípiák meghaladásához.
Szél Dávid pszichológus, blogger a férfiak szerepéről beszélt, meg is jegyezte, hogy az előadók között is kevés a férfi, meg a nézők között is. Ő megoldást is kínált a demográfiai problémára, szerinte szakítani kell azzal, hogy a nemzetállamokkal, mert eljárt felettük az idő, a bevándorlással lehet növelni a születések számát. Azt sem felejtette el megemlíteni hogy be kell építeni a közoktatásba a gendertudatosságot.
Gregor Anikó szociológus (ELTE) hajtotta végre a legnagyobb trollkodást. Azzal kezdte, hogy már a setting tele van fegyelmező elemekkel, mint konkrét cím, szabott idő, szerinte ez nem szolgálja, hogy tartalmi tudásmegosztás történjen. Azt is fegyelmezőnek érezte, hogy a címben az sugalmazódik, hogy több gyereknek kell születnie, holott már ezt is érdemes lenne megkérdőjelezni, mert ugyanazt mondja, mint a miniszterelnök: a nacionalista nemzethalál víziójával, meg a gazdasági érveléssel, hogy mi lesz a nyugdíjrendszerrel. Szerinte meg kell nézni, miért érvelnek amellett, hogy több gyerek szülessen, de az ő érvelése már annyira posztmodern, struktúrabontó volt, hogy csak kérdései maradtak, válaszok nem.
Ennyi haladó tudományosság után kapott lehetőséget Skrabski Fruzsina újságíró, dokumentumfilmes, a Három Királyfi, Három királylány Mozgalom vezetője. A saját kutatásaikat ismertette, mely szerint a fiatalok gyerekvállalási kedve nagy, de komoly feltételeket támasztanak magukkal szemben. Kutatásuk szerint a valódi családbarát munkahelyek nagy támaszt jelentenek a nőknek, és a multinacionális cégek is ezt érzik egyre inkább.
Az est legbizarrabb performansza
A konferencián mikrofont kapott egy pár is, akik tudatosan nem vállaltak gyereket. Rodenbücher Katalin elmondta, hogy mióta az eszét tudja, nem akart gyereket, az anyai ösztön írmagját sem fedezte fel, de a háziállatokról és a férfiakról szeret gondoskodni. Ma Magyarországon nem szeretne gyereket vállalni a siralmas oktatás és egészségügy miatt, mert az csak rosszabb lesz, és sajnálatonak tartja a mai magyar homofób, rasszista, antiszemita légkört, – remélem, nem hagytam ki semmit – de a bolygó túlnépesedése is zavarja. A tudatos gyermektelenség hozadéka, hogy ennek köszönheti a párját, így végre Miklós is szót kapott, aki elmondta, hogy ő nem a felsoroltak miatt nem akar gyereket, hanem azért, mert introvertált személyiség, akinek fontosak a saját gondolatai és az én idő. Feszélyezi őket a gyermekek társasága, a gyermeksírás és a neveletlenség. Lett volna még valami, de azt elfelejtette. Ez volt az a pillanat, amikor a progresszió felmorzsolta az újságíró minden maradék érdeklődését és erejét.
