Nem ez az első eset
Szemmel látható, hogy a bukásban lévő balliberális politikai elit mindent megtesz annak érdekében, hogy megőrizze hatalmát. Nem kell messze menni, elég csak visszagondolni a 2016-os osztrák elnökválasztásra. A közvélemény-kutatások a választás előtti időszakban már jelezték, hogy az osztrákok többsége változást akar, folyamatosan erősödött a Brüsszellel és a bevándorlással szemben kritikus politikai erők társadalmi támogatottsága. Majd a választás második fordulójában, amikor már csak a bevándorlásellenes Norbert Hofer és a bevándorláspárti Alexander Van der Bellen maradt talpon, szabálytalanságok tucatjait követték el az osztrák hatóságok. Az alkotmánybíróság döntése alapján csaknem nyolcvanezer szavazat tisztasága került veszélybe, miközben a szabadságpárti Norbert Hoferrel szemben Van der Bellen mindössze harmincezer szavazattal kapott csak többet.
Ezután tovább folytatódott az osztrák demokrácia megcsúfolása, ugyanis a 2016 nyarán október 2-ra kiírt választást szeptember 21-én Wolfgang Sobotka belügyminiszter kérésére a parlament december 4-re tolta ki. A hivatalos indok egészen elképesztő volt, állításuk szerint a levélszavazóknak szánt és már legyártott boríték nem ragad, így a levélben leadandó szavazatok érvénytelenek lehetnek. Csak a vak nem látta, hogy valójában arról volt szó, hogy a muszlim bevándorlógyökerű szavazók nagy része csak szeptember elején tért vissza Ausztriába, és levélszavazói csatasorba állításukra kevésnek bizonyult a választásokig hátralévő három-négy hét. A liberális sajtó és a brüsszeli elit által majd egy évig megdolgozott osztrák választók ezt követően 74,2 százalékos részvétel mellett Van der Bellent választották meg államfőnek.
Zuhanóban a balliberális oldal
Most Olaszországban ennél is tovább mentek. A baloldali Demokrata Párt – helyi MSZP – alapító, majd a megválasztásakor Matteo Renzi korábbi miniszterelnök által támogatott államfő a pénzpiacokra hivatkozva megvétózta az új olasz kormány létrehozását és egy volt IMF-est bízott meg a kormányalakítással. Ez az egészen elképesztő jelenet az Európai Unió egyik alapító államában játszódott le, Brüsszel és Sargentini-féle hivatásos rettegők hallgatólagos támogatásával. Sőt, titkon valószínűleg örülnek is neki, hogy sikerült megpuccsolni az olasz embereket és az államfő a kormányalakítással azt a Carlo Cottarellit bízta meg, aki 1988 óta a Nemzetközi Valutalapnál dolgozik, ahol több magas tisztséget is betöltött. Az államfő ráadásul 2013-ban az Enrico Letta vezette balközép kormányban költségvetési revizorként dolgozott, ekkor ragadt rá a” Mister Megszorítás” gúnynév, és sokan ma is így ismerik Olaszországban.
Felmerül a kérdés, hogy vajon miért puccsolják meg sorra ilyen látványosan a demokráciát a különböző pénzügyi köröknek befekvő balliberálisok. A válasz igen egyszerű: érzik, hogy recseg-ropog az általuk évtizedekig működtetett Brüsszel és bevándorláspárti liberális világrend.
Európa-szerte folyamatosan gyengülnek ugyanis a baloldali pártok: tavaly szeptemberben Németországban történelmi vereséget szenvedett az SPD, de Hollandiában és Franciaországban is jelentősen visszaestek a szocialisták. Ugyanebbe az európai trendbe illeszkedett bele Ausztria is, ahol a tavaly októberi választáson az Osztrák Szociáldemokrata Párt a 2013-as (26,8 százalék) történelmi mélypontjáról nem tudott érdemben elmozdulni. Most márciusban pedig Olaszországban vált egyértelművé, hogy az emberek többsége nem kér a bevándorláspárti baloldalból. Az előzetes felméréseknek megfelelően az olasz baloldal minden eddigi leggyengébb szereplését hozta ez a választás.
Ez a lázadás az európai baloldal ellen egyértelműen annak a következménye, hogy sem a migrációs, sem a gazdasági válságot nem tudták megfelelően kezelni, az európai polgárok helyett másokat – bevándorlókat, globális pénzügyi tőke elvárásait – igyekeztek képviselni ezek a pártok. Az olasz fordulat pedig azt üzente, hogy az olaszok többsége is nemet mond az európai identitás feladására, Olaszország is felébredt abból a Hamupipőke álomból, amit az elmúlt évek baloldali kormányzás jelentett. Éppen itt volt az ideje, hiszen az olasz Demokrata Párt már nyíltan egy bevándorlópárttá vált: a párt a kampány során szavazás-szakkört tartott muszlimoknak a milánói Iszlám Központban úgy, hogy a teszt-szavazólapon csak az ő pártjuk neve szerepelt. Jól jelzi, hogy milyen komoly népszerűségvesztésen ment keresztül a párt, hogy a 2014-es EP-választáson még a voksok több mint 40 százalékát kapta.
A választáson győztes pártok politikusai a kampányban sorra arról beszéltek, hogy példaértékű az, amit Orbán Viktor tett az elmúlt években. Így az osztrák után az olasz választási kampány is megmutatta, hogy már nem kínos Orbán Viktor mellett kiállni, hanem a magyar gondolkodás és megoldások átvételével választást lehet nyerni. Ez mindenképpen fordulópontot jelentett a pár évvel ezelőtti világhoz képest, amikor még a nyugati politikai elit Magyarország szidalmazásából igyekezett politikai tőkét kovácsolni. Ennek egyre több országban vége és már csak egy szűk balliberális szubkultúra szokása marad ez a bevándorláspárti, önfeladó politika.
Félelmükben már mindent bevetnek
Ettől láthatóan megijedtek a balliberális elit képviselői és már a nyíltan antidemokratikus beavatkozástól sem riadnak vissza. Mindez főként annak fényében félelmetes, hogy a napokban Soros György egyik véleménycikkében világossá tette, hogy a Nyílt Társadalom Alapítványokon keresztül mindent megtesz azért, hogy a bukásban lévő balliberális világrend életben maradjon. Mindezek tudatában arra kel felkészülni, hogy a senki által meg nem választott intézmények és a Soros-féle NGO-szervezetek még az eddigieknél is erőteljesebben fognak beavatkozni az egyes országok belpolitikai folyamataiba, a propagandafelületeik és pénzügyi befolyásuk segítségével igyekeznek ellehetetleníteni a nemzetállamokat előtérbe helyező és bevándorlás-ellenes politikai erőket.
Az olasz események tehát nekünk, magyaroknak is intő jel. Hiába arattak a nemzeti erők április 8-án elsöprő, kétharmados győzelmet, ha Olaszországban ezt meg merték tenni, akkor nálunk is bármikor megpróbálhatnak még az eddigieknél is erőteljesebben beavatkozni. Ezért rendkívül fontos a Stop Soros és a többi hasonló intézkedés, mellyel megakadályozható, hogy hazánkban is ekkora befolyásra tegyenek szert ezek az erőcsoportok.
A remény ugyanakkor még nem halt meg, a mostani események ellenére van még lehetőség arra, hogy a magyarhoz hasonló álláspontot képviselő politikai pártok végül kormányt tudjanak alakítani Olaszországban is. Mivel a meghiúsult kormányalakítás után az Öt Csillag Mozgalom és a Liga minél előbbi választásokat sürget, akár már szeptemberben sikerülhet pontot tenni a mostani belpolitikai káosz végére. A felmérések szerint mind az Öt Csillag Mozgalom, mind a Liga növelheti támogatottságát, az igazi nyertes azonban a Liga vezette jobboldal lehet, amely már márciusban is a legtöbb szavazatot, 37 százalékot kapott. Ha a mostani trend kitart, akkor az új választásokon a jobboldali koalíció akár önállóan is parlamenti többséghez juthat.
Árnyalja a képet azonban, hogy a pénzpiacok és a hitelminősítők szintén nyíltan beavatkoznak az olasz politikai folyamatokba és azt üzenik az olaszoknak, hogy ha nem a technokrata és Brüsszel-párti politikai erőket támogatják, akkor gazdasági összeomlás következik be Olaszországban. Az elkövetkezendő hónapok kérdése az lesz, hogy a demokrácia és a józan ész lesz-e erősebb a déli államban vagy a balliberális politikai elit visszahódítja-e a bevándorlás és a brüsszeli gazdaságpolitika legnagyobb áldozatának számító országot.
A cikk eredetileg a Magyar Idők május 31-i számában jelent meg.
Borítókép: MTI
