Hollandiában négy párt, a választáson győztes liberális konzervatív Néppárt a Szabadságért és a Demokráciáért (VVD) mellett a Kereszténydemokrata Tömörülés (CDA), a liberális D66 és a Keresztény Unió (CU) vesz részt a kabinetben, amelynek mottója a "Jövőbe vetett bizalom". Rendkívül bizalomgerjesztő, hogy kétszázhuszönöt napig képtelenek voltak megeggyezni egymással.
Kiváló a holland választási rendszer, legalábbis Gulyás Márton szerint biztosan. Ott a gonosz Orbán biztos nem kormányozhatna, cserébe viszont senki más se igazán.
Nekik legalább már megvan. Hogy a németeknek és a cseheknek mikor sikerül dűlőre jutniuk az a milliós kérdés.
A milliárdos pedig az, hogy meg tudnának-e egyezni bármiről is a magyar ellenzéki pártok, ha egyszer valami csoda folytán többségbe kerülnének a törvényhozásban.
Kezdetnek nem lenne rossz egy közös miniszterelnök-jelölt se, de ezzel kapcsolatban a legtöbb mikropárt, és az épp a mikropártiság irányába haladó MSZP is lapít.
Nem is akarnak ők kormányozni, csak hatalomra jutni, mert #NemOrbán és kész. Ehhez a tervhez tényleg nem kell kormányfő. Arról ugyan duruzsolnak már egy ideje, hogy mi lenne az első dolguk: "helyreállítanák a demokráciát", kezdve egy "igazságos választási rendszerrel". Ez a legújabb ügy, amiért Gulyás Márton is újra válalja a mártírhalált.
Csak ott van az egészben a tigrisbukfenc, hogy mit akarnak helyreállítani a demokráciában, ha előtte demokratikus választásokon jutottak többséghez? Ez a demokrácia visszaállítósdi, amúgy sem áll túl jól azoknak, akik négy évvel ezelőtt ugyanebben a rendszerben elindulva bejutottak a parlamentbe.
Az ellenzéki kakofóniát hallgatva, csak annyi értelmes hangfoszlányt tudunk néha elkapni, hogy még arról sem tudnak megegyezni, ki kit utál a legjobban. És ők akarnak majd együtt kidolgozni egy új választási rendszert. Hollandiában legalább szakpolitikai és ideológiai kérdéseken ment eddig a vita. Nekünk, magyar választóknak viszont csak ez a tartalmatlan, tavaszi macskazene jutott az ellenzéktől.
