Nagy változás ez a néhány évvel ezelőtti örömködéshez képest. Korábban még arról szóltak a hírek, hogy a chinglish végigsöpört a világon, ugyanis egyre népszerűbbé váltak a kínaiak által alkotott angolosnak tetsző fordulatok, mint például:
Go and look! – helyesen We will see, vagy No money no talk! – helyesen Without money, any talk is spared.
A vita Hongkongban is évtizedek óta zajlik. A kormány már 1994-ben hozott egy rendeletet, amely szerint a szülőknek és az iskoláknak el kellett döntenük, hogy melyik nyelvet tekintik hivatalosnak, az angolt vagy a kantonit. A cél az volt, hogy megszüntessék a chinglisht mint anomáliát, és felhívják a figyelmet a magasabb nyelvi igényességre, standardra. A pekingi olimpia idején is közkinccsé vált néhány hibás fordítás, egy esetben a csúszós útra akarták a járókelők figyelmét felhívni, de a ravasz szót választotta az illetékes a csúszós helyett.
A mostani új szabályozás 13 területen ad iránymutatást, a többi közt a közlekedés, az egészségügy, az oktatás és a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos szavak esetében. A standardizált fordítás tartalmazza a 3500 leggyakrabban használt kifejezést és a nyilvános tájékoztatás szükséges formuláit, mindezek mellett segítséget nyújtanak például a híres kínai ételek nevének fordításában is.
Ugyan a félrefordítások nagyon szórakoztatóak – Magyarországon is gyakran találkozhatunk sajátos fordulatokkal kínai holmik magyar leírásában –, de a távol-keleti ország vezetése úgy látja, nem annyira vicces ez, sőt inkább rontja az ország imázsát. Többek között azért is, mert hajlamosak többnyelvűként beállítani az ottani társadalmat, a feliratok viszont ezt nem igazolják. Szeretnék megkímélni magukat olyan kellemetlenségektől, mint amikor az etnikai kisebbségekről elnevezett parkot nemes egyszerűséggel rasszista parknak fordították. A szakértő nyelvészek üdvözlik a döntést, ugyanakkor megjelentek olyan hangok is, amelyek szerint az új intézkedéssel Kína sokat veszít a régi varázsából.
Borítókép: South China Morning Post
