– Brüsszel és Budapest vitája az uniós források kiutalásáról ténylegesen mekkora összegről szól? Milyen uniós alapokból jönnének a pénzösszegek?
– A mostani, az Európai Bizottság (EB), mögötte az Európai Parlament ( EP) és a magyar kormány közötti vita gazdasági tétje, hogy az esetleges megállapodások kimenetelétől függően mekkora összeget kap hazánk, akár a hét éves uniós költségvetésből ( MFF) Magyarországnak járó pénzekről, akár a kibontakozási „Covid-alapról” , annak országunkra jutó úgynevezett RRF ( mind a hitel, mind a transzfer) részéről van szó. Még mindig nagy kérdés, hogy megállapodunk-e az EB-vel. Lesz-e keretmegállapodás Brüsszellel, aminek alapján a hét éves költségvetés (2021-27) kapcsán el tudnának indulni az operatív programok – az előző időszak végrehajtása és pénzlehívása lassan kifut – , az újjáépítési alap esetében pedig a Brüsszelnek benyújtott programokat elfogadják-e, és ezt követően elindul-e az uniós pénzek folyósítása. Az uniós költségvetési forrásoknak van egy olyan része, amelyik a magyar költségvetésen és közvetlen megállapodásokon kívül érkezik Magyarországra. Ilyenek például a közvetlenül pályázható pénzek, ezek fontos elemei a hét évre szóló, kutatásra szánt összegek, például a korábbi Horizon 2020, illetve a most következő Horizon 2030 tudományos programokban meghatározott források, a határvédelmi ügyek, de emellett a magyar költségvetésen kívül egyféle automatizmusként jönnek az agrártámogatások is. Alapvetően az EB és a magyar kormány közötti vita azokról az uniós forrásokról szól, amelyek esetében kormány és Brüsszel megállapodására van szükség, és elvileg a kormány lebonyolításával és az operatív titkárságok – a tárcáknál lévő Irányító Hatóságok (IH) – közreműködésével történik az uniós pénzek elköltésének tervezése, elköltése, azok szakmai ellenőrzése. Ezek közé tartoznak a széles értelemben vett strukturális, vagy felzárkózási programok is. A Brüsszel és Budapest között most zajló meccs valójában ezekről a forrásokról szól.
– A források szempontjából mi a vita valódi tétje?
– Ezzel kapcsolatban két dologra hívnám fel a figyelmet. Arra is kihat a vita, hogy eddig a magyar beruházási ráta évek óta magas szintet ér el, jóval 20 százalék fölött van, a beruházásokra szánt összegek évente most már 12-15 ezer milliárd forintot tesznek ki. Tavaly és tavalyelőtt a magyarországi beruházási ráta már 26-27 százalékot ért el, ezzel a régióban az elsők közé emelkedtünk fel. Ha az uniós pénzeket megkapjuk, Magyarország tudja majd tartani ezt a nagyon jó, körülbelül 23-24-25 százalékos beruházási szintet, hiszen a két uniós forrás együtt legalább 7-8 százalékkal be tud segíteni a gazdaság fejlesztésébe 2028-29-ig . Az állam ugyanis – a legújabb válság miatt is – a saját beruházásait idén és a jövőben is jelentősen visszafogja – ezt már a decemberi és az idei kormányzati bejelentések is megerősítették. Innentől a brüsszeli forrásoknak a beruházási ráta tartása és a gazdasági növekedés ütemének szempontjából is nagy jelentősége van. Érdemes azt is megnézni, hogy a magyar átlagos GDP-növekedés mértéke 3,5-4 százalékosra tehető, azt lehet mondani, hogy a GDP-hez viszonyítva ennyi a nettó beáramló pénz is Brüsszelből. A GKI évekkel ezelőtt készített egy elemzést, és ebben a kutatóik arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az uniós források nélkül – változatlan államháztartási szerkezettel és kiadásokkal – Magyarországon nem lett volna gazdasági növekedés a 2010-es évek nagy részében. Az uniós nettó források a GDP-nek nagyjából 4 százalékát teszik ki. Ugyanis a hétéves költségvetésnél mintegy 2,5-3 százalék lenne az eddigi 4 százalék helyett a nettó haszon GDP arányosan , és az újjáépítési alapnál is a transzfer részben csak a felét kellene maximum visszafizetni annak, ami bejönne. A közel 10 milliárd eurós hitel pedig lényegében hosszútávon kvázi kamatmentes forrás lenne, ami a mai világban hatalmas segítség. Ez az egyik tétje a vitának.
Az uniós pénzeket devizában, euróban kapjuk. Hogyan hat a jelenlegi helyzet Magyarország devizaállományára?
Nagy, s mérlegelendő tényező a hazánkba érkező, illetve a Magyarországon őrzött devizaállomány problematikája. Magyarország mostanában – a 2009-es válság után, különböző okokból – szinte újra devizagondokkal néz szembe. A hétéves uniós költségvetés alapján Magyarországnak szánt összeg 33-34 milliárd euró – az előző két ciklusban is nagyságrendileg hasonló pénzekről volt szó -, ez megfelel a teljes magyar devizatartalék összegének. Ha ez a pénz beérkezik Magyarországra, még ha több éves lebontásban is, akkor az ország devizafizetési, azaz szakszóval az ország külső finanszírozási képessége rendben lesz a piac számára is. Enélkül kérdések merülhetnek fel, tekintettel arra, hogy napjainkban Magyarország külkereskedelmi mérlege passzív, tehát versenyképességi problémával is küzdünk mostanában. E mögött jelentő cserearányromlás van. Nem egyedi a jelenség, a régiónkban általában minden államnak, sőt, az Európai Uniónak is mínuszba ment át a külkereskedelmi mérlege, de nálunk ez relatíven nagyobb mértékű. Ez főként a nagyon drága energiaimport következtében alakult ki, amit nem tudunk a szintén drága élelmiszerek exportvolumenének bővülésével ellensúlyozni, az összeszerelési tevékenységek ellátási gondok miatt akadoznak. A drága energia-számlákat nehéz kiegyenlítenünk, ez a devizafizetési képességünket, a devizahelyzetünket jelentősen nehezíti. Amikor a brüsszeli források euróban beérkeznek Magyarországra, ahol forintban költjük el, idehaza a devizatartalékokat növelik, a külső finanszírozási képességet javítják. Eddig bírtuk, de tartani kell ezt a 34-35 milliárd eurós devizatartalékot. ( Mint említettem,2006 óta a hét éves uniós költségvetésekben a Magyarországnak juttatott uniós források mindig 31-32-33 milliárd euróra rúgtak.) Most meg kell kötnünk a 2021-2027-es költségvetési ciklusra a keretmegállapodást, az operatív programokat el kell indítani. Pluszban lehetnek még a „Covid-pénzek”, Magyarországnak ebből 15,5 milliárd euró járna a jelenlegi számítások szerint, ebből Magyarország nyereséggel jönne ki. Ez esetben nettó haszonélvezők leszünk, az alap által adandó hitel – nekünk csaknem 10 milliárd euró a maximum – részénél már nyilván nem számítunk a nettó haszonélvező országok közé, de a kamatnyereség óriási. Márciusban a miniszterelnök már bejelentette, hogy az EU által felajánlott újjáépítési hitelből is kérünk. ( Eddig csak a déli likviditáshiányos déli tagállamok, illetve néhány régiónkbeli ország kérte.) Ez gyakorlatilag ingyen hitel lenne, a nemzetközi pénzpiacon ezzel szemben egyre drágábban kapunk külső forrást. Magyarország nemzetközi megítélése nem nagyon javul, 3-4 százalékos kamat alatt nem kap külső forrást az ország. Tavaly a magyar kormány felvett 4 milliárd euró hitelt 1,5, illetve 1,75 százalékos kamattal, de a legutóbbi hitelkamatszintek miatt 2,5-3-4 százalék alatt már nem lehet devizahitelt kapni. Az Európai Uniótól felveendő hitel gyakorlatilag kamatmentes lenne. A hitel felvételét egy program elfogadásához kötné az Európai Bizottság. A teljes uniós újjáépítési alapot 750 milliárd euróra tervezték, nagy részét a nemzeti újjáépítési programok teszik ki. Ezeknél a Covid-alapoknál mintegy 20 százalékot kell a digitalizáció fejlesztésére költeni, és több mint 30 százalékot kell zöld programokra fordítani. Ennek a hitelnek vannak prioritásai, a felvétele – a kamatmentesség miatt – jóval kötöttebb, mint a nemzetközi pénzpiacokon felvehető hiteleké. Mi akkor a gond? A nemzeti újjáépítési alap szakmai elfogadása és az MFF operatív programjaival kapcsolatos szakmai megállapodás csak egy előfeltétele a pénzek áramlásának. Efölött bonyolódik ugyanis az úgynevezett jogállamiságról szóló vita, szeptember végén dönthetnek a Bizottságban arról, az eddigi tárgyalások és magyar ígéretek alapján – a kormányokat felölelő Tanácsban utána egy-két hónappal – , hogy megkaphatjuk-e a ránk eső uniós pénzeket. Az Európai Bíróságnál februárban elvesztette a mechanizmust kifogásoló pert a magyar kormány, ezért a jogállamisági mechanizmust most már a brüsszeli Bizottság jogszerűen be tudta indítani Magyarország ellen. Az operatív programokat még sok ország esetében nem hagyták jóvá, a „Covid-alapok” kiutalandó összegeire csak Magyarországnak nincs megállapodása az érdeklődő tagállamok közül, bár a lengyelek sem láttak még ebből pénzt.
– Ezeket az uniós pénzösszegeket betervezte a kormány a 2023-as központi büdzsébe? A kiutalásra váró összeg hány százaléka a magyar GDP-nek?
– Eddig a magyar GDP-nek hozzávetőleg 4 százaléka volt az az összeg, amit az ország nettó haszonélvezőként kapott. Körülbelül 2009 óta – a belépés utáni átmeneti felfutás után – , hosszútávon ez volt a legmagasabb arány az EU-ban, az utolsó két hétéves költségvetési ciklusban is ezt érte el Litvániával együtt hazánk. Most ez az arány 2,5-3 százalék közé megy vissza, hiszen a magyar GDP is közben másfélszeresére nőtt. A hétéves költségvetési ciklusokat tekintve ez még mindig az egyik legnagyobb aránynak mondható, ha megkötjük az EB-vel a megállapodást. A sokat emlegetett újjáépítési alap 2023 végéig hívható le, de a hírek szerint ennek a 70 százaléka elveszne, ha Magyarország nem tudna ez év végéig megállapodni az Európai Bizottsággal. Ha viszont mindent le tudnánk hívni, így a hitelt is, meg az újjáépítési alapból járó pénzt is, akkor ezek az összegek együtt a következő években az éves magyar GDP 10 százalékát tennék ki. Az éves magyar GDP egyébként mintegy 156 milliárd euróra rúg, az átutalásra kerülő uniós források ennek az összegnek legalább a 4 százalékát adnák, a hitelrész pedig 6 százalékát jelentené. Ezt 3-4 év alatt tudná lehívni Magyarország. Meg kell itt azonban jegyezni, hogy ez az újjáépítési alap elsősorban az európai integráció déli államait – Olaszországot, Görögországot és Spanyolországot – segíti, nem a közép-európai régió országait, és főleg nem a fejlett nyugat-európai tagállamokat.
– Ha nem utal az Európai Unió, mivel lehetne pótolni a forrásokat? Mi lehet az EU folytatott tárgyalások legrosszabb forgatókönyve?
– A kormány a közvetlenül pályázható forrásokon és az agrártámogatásokon kívül ezeket a pénzeket betervezte a 2023-as központi büdzsébe. ( A strukturális átalakításra, és a felzárkózásra szánt összegeket mindig beépíti a kabinet a központi költségvetésbe, mivel ezekhez meg kell tervezni az úgynevezett önrész összegeit is, amit a magyarországi félnek kell állnia.) A legrosszabb forgatókönyv az lehet, ha egyáltalán nem sikerül megállapodnunk az Európai Bizottsággal. Ekkor ezeket a pénzeket csak a nemzetközi pénzpiacokról hitelfelvételekkel lehetne helyettesíteni, hiszen a gazdasági programból hiányoznak majd, egy részüket már a magyar kormány előfinanszírozza is. A magyar pénzpiacról is nehéz lenne pótolni, hisz idehaza a magyar jegybanki alapkamat most 10,75 százalékon áll, így drága lenne. A devizahitel-felvételnél 3-4 százalék alatt már nem lehetne külföldi kölcsönt kapni. Mint mondtam, tavaly novemberben 4 milliárd eurónyi kötvényt bocsátottunk ki, februárban mintegy 3 milliárd eurónyi kötvényt dobtunk piacra. Az úgynevezett „Matolcsy-doktrína” szerint – melyet én is osztottam nemcsak államtitkáraként, hanem később is – azonban az államadósságon belül le kell csökkenteni a devizaadósság arányát – ez kizárja a forint leértékelésével járó árfolyamkockázatot-, ezért mérsékeltük az elmúlt évtizedben (tavaly novemberig) a devizaadósság hányadát 50 százalékról 25 százalékra.
– Magyarország az uniós büdzsé nettó haszonélvezője, ezzel párhuzamosan az ország évente mekkora összeget fizet be a közös uniós költségvetésbe?
– Magyarország továbbra is nettó haszonélvezője az uniós büdzsének, a magyar GDP-nek 1 százalékát fizetjük be, ez 2020-ban mintegy 1,5 milliárd euró volt. Amit az uniótól kapunk, az évente nagy átlagban 6 milliárd euró fölött van, 2020-ban 6,14 milliárd euró volt, az átutalások alapján tavaly is még mindig a magyar GDP 3,5 százaléka volt Magyarország nettó haszna, így legalább 5-5,5 milliárd eurót kapunk tisztán. Hozzá kell tenni, hogy az agrártámogatások, amelyek nem függnek a bilaterális megállapodástól, már nagyjából fedezik a befizetéseinket, ezek is hozzávetőleg 1-1,5 milliárd euróra rúgnak. Ami a megállapodással a strukturális célokra beérkezik hazánkba, az már az ország nettó haszna. Még valamit érdemes leszögezni az uniós pénzügyi mérleg kapcsán. A nálunk befektetett tőke utáni haszon vagy hozam kivonása nem az EU tagság miatt van, hanem a rendszerváltáskor felvállalt magyar működőtőke (FDI) függő modell következtében. Hazánk már 1996-ban tagja volt az OECD-nek, a WTO-nak , a magyar szabályozások már ekkor, az EU-tagságunk előtt biztosították a teljes szabad profit és befektetésáramlást – nemcsak az EU, hanem például az Egyesült Államok, Kína vagy Oroszország felé is -, sőt már ekkor elkezdtük és nagyrészt megvalósítottuk a külkereskedelem liberalizálását.
