A brit kormányfőnek a tegnapi megsemmisítő parlamenti vereség után nem nagyon van más választása, mint hogy megpróbáljon egy új kilépési megállapodást tető alá hozni Brüsszellel. A gond csak az, hogy semmi garancia nincs arra, hogy ezt már megszavazzák a brit törvényhozásban.
A brit törvényhozás alsóháza kedd este túlnyomó többségggel ismét elvetette Theresa May kormányfő uniós kilépésről szóló törvényjavaslatát. A képviselők 432-202 arányban szavaztak a javaslat ellen – a 20. század kezdete óta ilyen vereséget nem szenvedett el a parlamentben kormánypárti törvényjavaslat.
A szavazati arány jól mutatja a britek dilemmáját: a kétosztatú pártrendszer nem képes kezelni a brexit problémáját, a Munkáspárt és a Konzervatív Párt, a toryk egyaránt megosztottak a kérdésben. A keddi szavazás azonban nem csak az Egyesült Királyságban, de az EU-ban is komoly kérdéseket vet fel. Nagyon úgy néz ki ugyanis, hogy Brüsszel a kilépési tárgyalások során túlságosan is hatékonyan képviselte a saját érdekeit. A megállapodás nélküli kilépés – no-deal brexit – az EU-nak sem jó. Olyan megállapodást tárgyaltak le, amelyről kiderül, hogy elfogadhatatlan a brit parlamenti képviselők számára.
Erre utal az is, hogy európai vezetők a szavazást követően felvetteték annak lehetőségét, hogy mégis csak hajlandóak a megállapodásról szóló tárgyalásokat újra megnyitni. Korábban Jean-Claude Juncker, az EU Bizottság elnöke és Angela Merkel német kancellár is mereven elzárkózott ettől: egyék meg a britek, amit főztek – volt az álláspontjuk. Peter Altmaier német gazdasági miniszter azonban szerdán már arról beszélt, hogy “méltányolandó kérés” a britek részéről, ha ismét a tárgyalóasztalhoz ülnek. A no-deal brexit az amúgy is törékeny gazdasági növekedést még jobban lelassítaná az eurozónában. Az idő sürget: az Egyesült Királyság elvileg március 29-én kellene, hogy kilépjen az Unióból. Elképzelhető forgatókönyv az is, hogy kitolják ezt a dátumot.
Theresa May kormányfő a keddi voksolás előtt még azt a forgatókönyvet is felvetette, hogy egyáltalán nem történik meg a kilépés, azonban valószínűleg ezt ő se gondolta komolyan, csupán nyomást akart gyakorolni a képviselőkre – sikertelenül. “Még mindig van időnk a tárgyalásokra, várunk a brit miniszterelnök javaslatára” – nyilatkozta Angela Merkel szerdán. Az uniós vezetők ugyanakkor hangsúlyozták is, hogy engedményeket csak akkor hajlandók adni az eddigi megállapodáshoz képest, ha May garantálja az új szerződés brit parlamenti elfogadását. Erre azonban a keddi szavazást követően a brit miniszterelnök nyilvánvalóan nem képes.
A megállapodás kulcsfontosságú része az ír-északír határkérdés. Az EU számára kulcskérdés, hogy a határ átjárható legyen, míg a szélsőséges brexit hívei szerint ez megengedhetetlen, hiszen az Egyesült Királyság így része maradna az uniós kereskedelmi rendszernek, ami lehetetlenné tenné számára, hogy más, harmadik országokkal eltérő feltételrendszerű megállapodásokat kössön. Írország viszont határozottan kiállt a mellett, hogy ne legyen határellenőrzés, továbbra is legyen szabad átjárás az ír-északír határon. A kérdés gazdasági vetületei mellett van egy igen erős politikai szál is. Az északír szeparatisták vitorlájából a közös uniós piac kifogta a szelet, az elmúlt években viszonylagos nyugalom uralkodott a térségben. Ha ismét határellenőrzéseket vezetnek be, újra fellángolhatnak az északír törekvések, hogy a terület szakadjon el az Egyesült Királyságtól és térjen vissza Írországhoz. Ez London számára nyilvánvalóan elfogadhatatlan, nagyon nem hiányzik nekik hogy az északír kérdés ismét lőporos hordóvá váljon.
A keddi szavazás nyomán újabb fejezt nyílt a brit belpolitikai tragikomédiában. Jeremy Corbyn, a Munkáspárt vezére szerdára bizalmatlansági szavazást javasolt May ellen. Ha ez sikerrel jár – ami elemzők szerint nem valószínű -, akkor új választásokat írhatnak ki. Ez a Munkáspárt sikerét és Corbyn szélsőbalos programjának győzelmét hozhatja. Ebbe a szcenárióba beletartozik egy megismételt népszavazás is. Corbyn valószínűleg maga is tisztában van azzal, hogy kezdeményezése nem arat sikert. Azok a tory képviselők akik May uniós kilépési megállapodása ellen szavaztak, visszasorolnak a miniszterelnök mögé, nem adják át a hatalmat a Munkáspártnak. A kormányfőt támogatja a 6 fős parlamenti többséget biztosító Demokratic Unionist Party, egy kis északír párt, amelynek talán nem olyan nagy túlzással élve, de teljesen mindegy, hogy mi történik Nagy-Britanniában, csak Észak-Írország maradjon London fennhatósága alatt.
A szavazás eredményét – ahogy ez már a politikában lenni szokott – teljesen eltérően értelmezték a szereplők. Boris Johnson, a May kormány lemondot brexit-ügyi minisztere, May belső ellenzékének egyik legerősebb tagja kijelentette, hogy “a miniszterelnök most nagyon erős felhatalmazást kapott arra, hogy menjen vissza Brüsszelbe és alkudjon ki egy jobb megállpodást. Ezt meg is fogja tenni”. May ugyanakkor azt mondta: “teljesen világos, hogy a képviselők nem támogatták ezt a javaslatot. Az azonban továbbra sem tisztázott, hogy mit is szeretnének.” A hét hátralévő részében May így tárgyalásokat folytat majd a pártokkal, megpróbálja kipuhatolni, hogy milyen kilépési feltételeket lennének hajlandóak elfogadni, s ezek ismeretében megy majd Brüsszelbe az újabb tárgyalásokra. Azt ugyanakkor ismét határozottan elutasította, hogy tartsanak egy újabb népszavazást a kilépésről.
